Az első hét történései, végre kicsit nyugodtabban...:)))))

A héten nem volt időm/erőm írni, mert nagyon intenzív volt az egész hét, de most bepótolom az elmaradásomat az első napoktól kezdve:-)

Szóval a múlt hétvégét azzal kezdtem, hogy bementem az irodába, hogy megnézegessem a lakáshirdetéseket, mert bár a hotel nagyon szép és kényelmes, de azért hosszabb időre elég drága.. Viszont sajnos nem sok jóval kecsegtettek a hirdetések, mert a közlekedés errefelé nem a legjobb, így nagyjából mindenki mondta, hogy muszáj lesz kocsit vennem.. Ez rendben is van, de egyszerre nem tudok megengedni mindent... Kocsi, lakás, kaució, élet - és még fizut sem kaptam, majd 30-án:) Szóval szombat-vasárnap még nem voltam elkeseredve, gondoltam, majd csak találok valamit, meg kicsit kezdtem jobban átlátni ezt a környéket is, hogy hova mivel lehet menni. És hát a közlekedés tényleg nem a legjobb, szóval a közelben akartam maradni lehetőség szerint. A hotel, ahol a mai napig vagyok - már ki is jelentkeztem:) - Case Nuove-ban található, ami igazából egy nagyon pici kis helyecske (nem város, ezért is nem írom azt), ellenben a 2 terminál között van, ahol egész nap, éjszaka is közlekedik a reptéri busz, ami nekem óriási segítség így az elején.. Na igen, de itt lakást találni elég nehéz, majdnem lehetetlen - pláne ilyen rövid idő alatt..

Közben pedig hétfő lett, amikor is office day-em volt, kedden az ún. supernumerary repülés, ami azt jelenti, hogy a 4 légiutaskísérő mellett ötödik voltam és leginkább megfigyeltem, meg persze próbáltam segíteni és a végén értékelt a Senior. Ennek függvényében mehettem szerdán a check flight-ra, ahol már egyike voltam a 4 légiutaskísérőnek egy line trainerrel a fedélzeten, aki engem figyelt, értékelt. Szerencsére mindkettő jól ment, persze izgultam nagyon és az elején kb. remegtem, mint a nyárfalevél, de a lényeg, hogy sikerült:-) És visszatérve a supernumerary-re a Seniorral beszélgetve kiderült, hogy ő Case Nuove-ban lakik és megadta a tulaj számát, hogy hátha van neki kiadó lakása, szobája. Felhívtam és találkoztunk is szerdán és tényleg azt gondolom, hogy valaki segít nekem fentről, mert nagyon nagy szerencsém van és végre megnyugodhatok kicsit. Szóval a lényeg, hogy a tulajnak van egy kiadó lakása és úgy volt, hogy hónap végén mennek el a bent lakók (egy lány és egy fiú), de másnapra kiderült, hogy csak a fiú megy el, mert a lánynak még januárig kell a lakás. Mondanom sem kell, eléggé elkeseredtem, mert még egy másik lehetőség lett volna egy közeli helyen, de ott a közlekedés sokkal rosszabb, kocsi nélkül legalábbis. Viszont gondoltam egyet és megkérdeztem a tulajt, hogy a lány (egy olasz csajszi) nem akar-e esetleg keresni lakótársat, mert akkor a költség is megoszlana, és nekem nem lenne ellenemre. Mondta, hogy megkérdezi és innentől felpörögtek az események. Tgn átküldte a lány számát, éjszaka, mikor végeztem a tegnapi napommal olyan hajnali 1 körül, írtam neki, és ma reggel találkoztunk:-) És a jó hír, hogy a lánynak is nagyon szimpi vagyok, meg nekem is, sőt, ő már valójában elő is készítette nekem a szekrényeket, hogy legyen helyem és mondta, hogy szinte biztos volt benne, hogy szimpatikusak leszünk egymásnak és ma mehetek oda (a srác kb. 2 napja költözött ki...) Szóval azt hiszem, hogy ezt nevezhetjük gondviselésnek:))))) Hihetetlen nagy kő esett le a szívemről, mert ez a kis lakás minden szempontból szupi, majd teszek fel képeket is:) Így most innen már oda megyek és mindenre lesz időm is, mivel a hétvégén szabad vagyok:-))))

Mivel most netközelben vagyok, teszek fel pár képet az új lakásról:))

Hát mára ennyi, mostantól azt hiszem, hogy még gyakrabban tudok majd jelentkezni és igyekszem is:)))

Nagyon szép hétvégét!:)

Adél