Szardínia... Második rész:-)

Ahogy ígértem, ma folytatom a tegnap félbe hagyott beszámolót:-)

A 3. nap végénél, a szuper sok fogásos vacsinál hagytam abba, ha minden igaz.. Tehát a vacsi után, kellemesen becsípve úgy döntöttünk Annával, hogy mielőtt visszamennénk a B&B-be, lemegyünk a tengerpartra kicsit, nagyon kellemes idő volt, szóval egy picit sétáltunk, miután mindketten degeszre ettük magunkat..

4. nap aztán megint tovább kellett állnunk.. Ez volt az egyetlen nap a hatból, amikor az idő sajnos nem volt valami fényes. Vagyis inkább azt mondanám, hogy délutánra már sokkal jobb lett, de délelőtt nagyon nagy szél volt és emiatt egész hideg, főleg a tengerparton. Pedig a B&B-s nőci ajánlott is nekünk egy gyönyörű tengerpartot - Is Arutast -, mondta, hogy itt rizsszem nagyságú fehér, átlátszó kövek borítják a partot és hogy napsütésben csodaszép, ugyanakkor vigyázzunk is majd a leégéssel, amire aztán sajnos nem volt szükség, mert nap helyett orkán erejű szél volt.
Ezeknek a kis kavicsoknak az érdekessége amúgy, hogy egy szomszédos szigetről "érkeznek", amely egyébiránt egy angol lord tulajdona és több száz év kell hozzá, hogy kialakuljanak. Ezért büntetik is azt, aki visz belőle, mivel évekkel ezelőttig állítólag pl. a Smaragd partról zsákszámra vitték ezt a homokot, ami miatt a másik oldalon elkezdett értelemszerűen fogyatkozni. Hogy lássátok, milyen is, rakok fel egy fotót, bár biztos vagyok benne, hogy napsütésben egész más színeket tükrözött volna..

chicchi di riso - olaszul:)

Szóval ezen a strandon végül nem fürödtünk, mert hűvös volt nagyon, a következő útunk viszont megint egy csodaszép helyre vezetett, S'Archittuba.. Itt egy természetes árkádot láthattunk, amely egyébiránt 15 m magas és alatta tengervíz "folydogál"... Hihetetlen... Persze most, hogy szeles volt az idő, még durvább volt, mert nagyon komoly hullámok voltak, az árkád alatt is, szélcsendesebb időben biztos más, a neten olvastam, hogy a bátrabbak - én nem tartoznék közéjük - beugrálnak a tetejéről a vízbe... Szóval azt kell, hogy mondjam, hogy napról napra azt éreztük Annával, hogy ááááá, ennél szebbet nem láthatunk és mindig meglepett minket a természet, Szardínia.. De az biztos, hogy ez az árkád a legszebbek közé tartozott...:)

Innen tovább vezett az útunk észak felé, útközben ismét gyönyörű, hegyi - alatta a tenger - utakon kanyarogtunk, amíg el nem értük Algherot. Itt nem álltunk meg aznap, másnap viszont visszatértünk vacsizni, erről később:-)
Mivel már jócskán belementünk a délutánba, inkább úgy döntöttünk, hogy megkeressük a 3. - utolsó két éjszakára foglalt - szállásunkat, amit ezúttal már egész könnyen meg is találtunk. Igaz, amikor lefoglaltam, a tulajék elfelejtették közölni, hogy legjobb, ha jeep-pel megyünk, mert óriási kövekkel borított földúton kell felmennünk, hogy elérjük a szállást... Na mindegy, végülis szép tiszta volt minden, még a kaján spóroltak a tulajék, szóval a 3 szállás közül messze ez volt a legrosszabb, de hát igazából csak aludni mentünk oda:-)

Elérkezett az 5. nap sajnos, az idő rohant, mint ahogy azóta is, hiszen holnap lesz egy hete, hogy hazajöttünk...:(
Ezúttal ismét egy gyönyörű strandra, Stintino "La Pelosa" nevű strandjára vezetett az útunk, amit a B&B tulaja ajánlott nekünk, legalább egy plusz pont így jóváírható a számláján..:) Hát amikor megkérkeztünk, itt is tátva maradt a szánk... A víz színe egy csoda volt, vagy inkább a színei, mert hogy több, egyenként csodaszép színben pompázott a víz....

Stintino

Hát ezen a strandon töltöttük utolsó előtti napunkat, majd este - mivel a váltóruha a kocsiba volt készítve - egyenesen Algheroba vezetett az útunk, mert mindenki mondta, hogy gyönyörű és hogy látnunk kell.. Hát igazuk volt, tényleg megérte megnézni. Este 7 körül, tökéletes időben értünk oda, sétáltunk egyet a belvárosban, majd miután pont belebotlottunk az útikönyv által ajánlott egyik étterembe, úgy döntöttük, hogy - naplemente és a Capo Caccia szikla megcsodálása közben - itt vacsorázunk. Mivel ez volt az utolsó esténk, ki is rúgtunk a hámból, tengeri herkentyűket ettünk előételnek, majd sültmalackát főételnek, hozzá egy üveg fehérborral..:-)

Éjszaka értünk vissza a szállásunkra, ahonnan másnap - immáron sajnos az utolsó napunkon - ismét csomagokkal indultunk tovább, hogy bejárjuk Szardínia északi partját, majd este onnan induljunk vissza Milánóba.
Első útunk Castelsardoba vezetett, egy nagyon szép, szintén tengerparti város, azonban mivel dombra épült, a kilátás ismét meseszép.. Itt töltöttünk nagyjából 1 órát, majd a tengerparti utat választva haladtunk tovább.

naspolya majszolás közben:-)

Castelsardo

A nap további részében szintén gyönyörű utakon haladtunk és mindenképp szeretnék megemlíteni még két csodaszép helyet, az egyik Capo Testa, ahol meg is álltunk és a meleget és egyben az utolsó napot még kihasználtuk egy kis strandolásra. Innen - mivel a két szigetet, Korzikát és Szardíniát ennél a csücsöknél mindössze 12 km választja el - jól láthattuk Korzikát is:-)
A tengerpart és a sziklák itt is gyönyörűek voltak, láttunk medúzát és polipot is:-)

Capo Testa

Majd miután este még le kellett adnunk a kocsit, tankolnunk kellett, még a bőröndöt is el kellett rendeznünk, hogy sikerüljön bezárni estére, így átöltöztünk immáron utazós ruhába és mielőtt elértük volna Olbiát még egy helyen álltunk meg, Capo D'Orsonál, ahol egy hatalmas, medve formájú sziklára mászhattunk fel - egész pontosan a medve belsejébe - ahonnan, csak hogy a nyaralásunk utolsó órái is mély nyomot hagyjanak bennünk, a Maddalena szigetekre nyerhettünk fantasztikus kilátást... Ez volt szardíniai nyaralásunk utolsó helyszíne, innen már a reptérre, majd Milánóba vezetett az út, viszont azt hiszem, hogy ezt a nyaralást - sem - fogom sosem elfelejteni, sőt, egész biztos, hogy visszatérek még Szardíniába, talán pont Anna barátnőmmel:-)

Jó olvasást!:-)