Barátnős hétvége Milánóban, illetve egy újabb vicces repülős sztori:-))

Ahogy ígértem a legutóbbi bejegyzéskor, ezúttal leginkább a múlt hétvégémről írok, amikor is barátnők érkeztek látogatóba.:)
Sajnos nem teljesen úgy alakult, ahogy szerettük volna, mert Adrienn, aki Londonból jött volna, pont pár nappal az utazás előtt lebetegedett és láza is volt, szóval úgy döntött, hogy nem jön el:(( Persze nyilván ez volt a jó döntés, hiszen lázasan, gyengén nem lett volna jó az utcákat róni és a nevezetességeket nézegetni, de ettől függetlenül nagyon sajnáltam én is és Vikiék is. A másik barátnőm, Viki, ugyanis a tesójával jött szombat reggel és Milánóban szálltak meg, majd vasárnap este mentek vissza.
Pedig olyan jól kitaláltuk az egészet még pár hónappal ezelőtt..:) Viki mondta, hogy tesójával érkezik március 5-6-án, már szállást is foglaltak Milánóban. Nekem meg eszembe jutott az az ötlet, hogy összehozhatnánk egy szuper kis talit a régi "hármassal", ezúttal négyesben persze:-) Szóval szóltam Adriennek, hogy ha van kedve jöjjön el, ő nálam lakott volna péntek és hétfő között. Hát ez így most nem jött össze, de ami késik, nem múlik!!

Ettől függetlenül persze a hétvége nagyon jól sikerült, Vikiékért kimentem a reptérre szombat reggel, majd előbb hozzánk jöttünk el és reggeliztünk, utána pedig a cél egyenesen Milánó volt:-) Az idővel nagyon nagy szerencsénk volt, hiszen gyönyörűen sütött a nap és kellemes tavaszi idő volt - nem úgy, mint ma például, amikor abba sem akarja hagyni az eső és amikor persze szabad vagyok és nem dolgozok... Na, de ez más tészta..

Visszatérve Milánóra.. Már dél körül bent voltunk, megkerestük Vikiék szállását, ahol a recepcióst mindennek le lehet írni, csak kedvesnek nem, de ezt éreztettem is vele - egy kis elégtétel:-) Igazából az bosszantott, hogy 3 fiatal, csinos (csak szerényen:-)) csajszi bemegy, kedvesen szól hozzá, ő meg.... És nekem az a véleményem, hogy aki a szolgáltató szektorban dolgozik, az igenis erőltesse meg magát.. Bár ebben a szektorban a kedvességnek szerintem magától kellene jönnie... Persze különbözőek vagyunk, szóval nem is pazarlom tovább erre a szót, hanem továbbmegyek:) Miután lepakoltunk, elindultunk a Milánó-tourra:-)) Előbb napijegyet vettünk a metróra, majd a dóm tér felé vettük az irányt. Nem mondom, hogy kiválóan ismerem Milánót, de azért már jó párszor voltam ott, szóval tudom, h ogy mik a főbb nevezetességek és mit érdemes megnézni. A dóm - ahogy a metróból kilépve megpillantottuk - most is gyönyörű, hihetetlen látványt nyújtott, Vikiék is csak ámultak. Ugye?:-) Bent is jártunk és a a tetejére is fel lehet menni, de mivel én ott már voltam többször, így azt beszéltük Vikiékkel, hogy azt másnapra hagyják, amikor is én nem mentem be újra Milánóba.

Viki & Sziszka

A dóm után a Castello Sforzesco felé vettük az irányt, ami a gyönyörű, napsütéses időben egy kellemes negyedórás séta lehetett. Közben elhaladtunk kedvenc táskás, öves boltom - Carpisa - mellett, ahova be is "kellett" mennem/mennünk, és egy szép, fehér övvel gazdagodva jöttünk ki. De úgy tűnik, hogy a bolttal Vikiéket is megfertőztem, mert másnap aztán ők is bevásároltak:-) De visszatérve a következő állomásra. A Castello Sforzesco megtekintése után egy hatalmas parkban - Parco Sempione - kötöttünk ki, ahol egyébként eddig még én sem voltam, úgyhogy itt tettünk egy hatalmas sétát, majd miután kellően elfáradtunk, úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk a milánói villamosozást, és pihenünk egy kicsit:-)

Vikivel a Parco Sempione-ban:)

Az idő amúgy rohant rendesen, de hát ez így szokott lenni. Ha az ember jól érzi magát, akkor úgy rohan az idő, mintha húznák... Szóval a villamosozás után a következő célpont Milánó híres divatnegyede volt, ahol novemberben Annával egyszer már nagyon jót szórakoztunk:-)) Hihetetlenebbnél hihetetlenebb és persze borsos áron kapható márkák sorakoznak egymás után a boltokban, de ezek közül jó néhány szó szerint annyira csúnya szerintem, hogy akkor sem venném fel, ha fizetnének érte.. És ezt teljesen komolyan mondom. De biztos csak az én ízlésem nem ér fel a divat ezen szintjéig:-)) Miután tettünk itt egy kellemes sétát, visszamentünk Cadorna állomásra, ahol még a novemberi, Annával való sétálgatásom alkalmával felfedeztünk egy hangulatosnak tűnő éttermet, ami akkor zárva volt, mivel Olaszországban sok étterem ebéd után bezár és csak este nyit ki újra. Mi meg valamikor 6 óra tájban éheztünk meg anno, így végül egy bárt választottunk akkor, most viszont előre mondtam a Vikiéknek, hogy később menjünk, 7-fél 8 felé, mert előtte zárt kapukra fogunk találni.. Sajnos ekkor is zárt kapukra találtunk, mert az étterem valami miatt úgy ahogy zárva volt. De egy kis séta után találtunk egy másik, szintén szimpatikus és látszólag nem turistáknak szánt éttermet. Épp időben érkeztünk fél 8 tájban, mert foglalás nélkül is kaptunk asztalt, míg egy kb. 20-30 perccel később érkező szintén 3-as csapatnak sajnos más étterem után kellett néznie. Mi viszont nagyon finomat ettünk, Vikivel boroztunk, majd még sütiztünk is az étteremben, én személy szerint penne tésztát ettem cukkinivel, speckkel és sáfránnyal. Nagyon fincsi volt:-)

Az egész nap, majd este is nagyon kellesen telt, csak a vacsora végén került egy kis üröm az örömünkbe, amikor a számlát kértük. Hogy őszinte legyek, nagyon meglepődtem az étteremvezetőn - ő állította ki ugyanis a számlánkat -, mert az este alatt többször is odajött, megkérdezte, hogy minden rendben van-e stb, majd kihozott nekünk egy 70 Euros számlát, amiről már elsőre is lerítt, hogy jóval több annál, mint amennyinek lennie kellene. Mindegyikünk tudta, hogy mennyit fogyasztott, mi Vikivel egy-egy pohár bort ittunk, de az sem dobhatta meg ennyire a számlát. Elkezdtem összeszámolni a tételeket, ami érdekes módon eleve nem az étteremvezető által kalkulált eredményt hozta egy gyors fejszámolás után, hanem már "csak" 62 Eurot, de még ez is soknak tűnt. A tételek jól voltak kalkulálva, tehát addig rendben volt, hogy miből mennyit fogyasztottunk, csak a mögöttük szereplő végösszegekre volt rádobva néhány Euro. A számlának mindenképp 60 Euro alatt kellett volna lennie, így rögtön odahívtam az emberünket és mondtam neki, hogy nem stimmel a számla.. El akartam neki kezdeni magyarázni, hogy mit hogyan gondolunk mi, de tudta ő nagyon jól, hogy át akart minket vágni, úgyhogy szinte rögtön, ahogy ránézett, mondta, hogy jajj, az nem a mi számlánk, mindjárt hozza a másikat.... Persze ez így nem igaz, mert a mi számlánk volt, csak nem a jó összegek szerepeltek rajta... Szóval hozta az újat, 57 Euroról, ami már sokkal jobbnak hangzott, de nem kicsit lettem mérges.. Ami a bosszantó az egészben, hogy nagyon jól beszélem az olaszt, ezt láthatták és az, hogy 3-an voltunk csajok, nem azt jelenti, hogy hülyék is vagyunk. Utóbb gondolva - csak persze az ember gyerekének mindig utóbb jönnek a jó gondolatai - szívesen megmondtam volna neki, hogy kellemes este volt, kár, hogy a végét elrontotta vagy valami hasonlót, de igazából mindegy is. A lényeg, hogy nem hagytuk minket átvágni:)

Ezután Vikiékkel visszamentünk a központi pályaudvarra. Nekik innen nem volt messze a szállásuk, nekem meg innen indult a buszom. Hát így telt a mi kis milánói napunk, jó élményekkel, fáradtan érkeztem haza. Másnap még találkoztunk Vikiékkel, kicsit előbb kijöttek ugyanis Malpensara, így a reptéren még ittunk egy igazi olasz cappuccinot, majd miután elköszöntünk, én még úsztam egyet a Sheraton konditermében, ahova február eleje óta rendületlen lelkesedéssel járok:-)) (ma is megyek majd:-)

Na de jöjjön az újabb vicces sztori, amire a címben már utaltam...:) A héten ismét volt egy nápolyi éjszakázásom. A csapat őszintén szólva nem volt a maximum, de azért nem telt rosszul a 2 nap. Első este szokás szerint elmentünk a mi kis casertai éttermünkbe vacsorázni és itt mindig nagyon jókat kajálunk, majd kaja után a csapat másik lány tagjával mi még ittunk egy proseccot a szokásos chipsek, ropogtatni valók és az isteni oliva kíséretében, amit a hotelben adnak:-) Ezután alvás, másnap pedig reggel 05:40-kor tali a hotel recepciójánál, mert várt minket a hotel kisbusza, amivel aztán Nápoly reptere felé vettük az irányt, hogy reggel 7-kor Milánóba induljunk.. Legalábbis így kellett volna lennie... De ez egy kicsit módosult..

Szóval megérkeztünk a reptérre időben, átnéztük a repülőt, majd szépen jöttek az utasok, a beszállítással és mindennel időben végeztünk, de ekkor mi már tudtunk valamit, amit az utasok még nem.
Télen, illetve hideg, esetleg fagyos éjszakák után indulás előtt el kell távolítani a jeget a repülőről, a szárnyról, géptörzsről, stb., mivel egyébként veszélyes lenne a felszállás és az út is... Ehhez a folyamathoz már hozzá vagyunk szokva, hiszen Milánóban gyorsan lezavarják, hiszen megvannak az ehhez megfelelő gépek. Na és itt jön a poén.:) A rámpa, vagyis a reptéri személyzet, aki még felszállást előtt az utaslistát és utasbeszállítást intézi, a kapitánnyal beszél meg bizonyos dolgokat stb., mondta nekünk, hogy Nápolyban nincs ilyen gép... Én ezt tudtam, mivel már jó pár nápolyi éjszakázásom volt, csak eddig még sosem volt annyira hideg, hogy szükség lett volna a jég eltávolítására, ezúttal viszont egy elég hideg éjszaka után voltunk. Így mi történt? Egy elég abszurd és vicces dolog. Mondta a csajszi, illetve a kapitány is, hogy jobb híján megvárjuk, hogy kisüssön a nap és elvégezze a Nápolyban nem létező gép dolgát és leolvassza a jeget a gépünkről, hogy elindulhassunk.... És hát így is lett.. Kellett nekünk hajnali 5-kor kelni, 6-kor a reptéren lenni és elkészülni időben, hogy majd 7-kor elindulunk... Hiszen végül közel 1 órás késéssel, majdnem 8-kor indultunk el, persze immáron biztonságban, na de azért milyen már, hogy egy nemzetközi reptéren azért, mert általában nagyon jó az idő, nincs ilyen gép.... Gondoltam, ezt a jó kis sztorit Veletek is megosztom, igazából én csak nevettem rajta, mert hát ilyet bejelentést tenni az utasok felé, hogy sorry, de azért nem tudunk indulni, mert bár mindennel készen vagyunk, de várjuk a napot, hogy kisüssön és felmelegítse a gépünket..:) És tényleg így történt...:-)))