Augusztusi egyveleg, készülődés a szeptemberi szabadságra:)

Most már lassan nem is írom, hogy tudom, megint elmaradtam az írással, de most igyekszem a nyári olaszországi hangulatot megosztani Veletek, illetve hogy én mindezt hogyan éltem meg.:)

Azt kell, hogy mondjam, egyáltalán nem panaszkodhatom a nyári időjárásra. Talán június elején – ha jól emlékszem – volt egy jó hét, amikor sokat esett, de utána azért szép lassan beköszöntött az igazi nyár, ami még most is javában tombol, bár augusztus utolsó napját írjuk sajnos…L

Hetek óta gyönyörű idő van, 30-35 fokos napi hőmérséklettel, ami bár nagyon meleg is tud lenne, pláne mikor semmi szél nem fúj, de én akkor is inkább ezt preferálom, mint az esős, hideg időszakot. Persze, amikor ilyen melegben kell dolgozni, akkor az ember inkább máshova kívánná az ilyen meleget, mert ugye egyenruhában feszíteni 35 fokban nem a legjobb, de augusztusban még erre sem panaszkodhatom, mert a munka mellett bizony sok időm volt napozásra is.

Nyaralásról egyelőre nem számolhatok be, mert majd szeptember 7-20-a között leszek szabadságon, de akkor rendesen kipihenem magam. Most már 99% biztos, hogy szeptember 7-13 között a Ligúr-tengerparton, Cinque Terrében leszünk keresztanyámmal, szeptember 15 és 20 között pedig irány Szicília!!!:-) Ide Anyukámmal, Viki unokatesómmal és az ő anyukájával, Liával megyünk négyesben. Utóbbira a terv is összeállt már szinte teljesen, elég sok időt töltöttem azzal, hogy kitaláljam, mikor, hova menjünk. Cinque Terrére még nincs meg a program, mert nekem igazából ebben az időszakban nem ott, hanem Mykonoson kellett volna lennem Adrienn barátnőmmel, de sajnos ez a nyaralás nem jött össze, rajtam biztosan de még rajta is kívülálló okok miatt. Na de ami késik, nem múlik..:) Hátha sikerül jövőre összehoznunk egy igazi, CSAJOS nyaralástJ

Idén viszont így keresztanyukámmal töltöm ezt a hetetJ A nyaralást, főleg mert ilyen szép hosszú lesz, már nagyon várom, ugyanakkor tény, hogy oda kell figyelnem majd a kiadásokra, méghozzá azért, mert ha minden jól megy, októberre meg lesz a kicsi kocsim!!!!!:-))))))

Egyelőre erről még nem írok semmit sem, hiszen nincs még semmi konkrétum – bár egy volt osztálytársam, aki autókereskedésben dolgozik, elvileg már talált is nekem egy csodaszép, bordó! autót -, de amint biztos lesz az egész, természetesen megosztom Veletek is!:)

De akkor most térjünk vissza az olaszországi nyárra, hogy mit is csináltam a meleg augusztusban.

Azért azt előre kell, hogy bocsájtsam, hogy ez a nyár egész biztosan nem életem legizgalmasabb nyara volt, de nem baj!:) Akik jól ismertek engem, tudjátok, hogy elég pozitív beállítottságú vagyok, így hiszem, sőt tudom, hogy mindennek megvan az oka és amennyiben maradok Olaszországban és az easyJetnél – ugye ne felejtsük el, hogy október végén lejár a második határozott szerződésem, szóval ha minden jól megy és az easyJet is úgy akarja, akkor onnantól kezdve határozatlan szerződéssel dolgozhatok itt tovább!! – akkor gondoskodom róla, hogy a következő nyár mozgalmasabban teljenJ

Na de persze ebből nyilván sokan nem érthettétek meg, hogy miért nem gondoskodtam róla például idén.. Hát ennek egyszerű az oka, pár sorral feljebb olvashattátok is, ez pedig az autó. Itt Olaszországban ez majdhogynem elengedhetetlen eszköz a kimozdulásra, és mivel nekem idén nyáron még nem volt kiskocsim, ezért eléggé korlátozottak voltak a lehetőségeim.

Ettől függetlenül jó párszor voltam aperitivozni nagyon kedves lakótársammal, Angie-vel, akiről már többször írtam is itt, illetve néhány új barátság is kialakulóban van, többek között Barbival, aki egy magyar kolléganőm itt az easyJetnél, csak ő pár hónappal előbb kezdett, mint én, illetve egy másik kolléganőmmel, Paquitával, aki pedig alig több, mint egy hónapja kezdett, de ezalatt már háromszor is repültünk együtt és egész jóban lettünkJ

Barbival kétszer is találkoztam az elmúlt pár hétben, csak az a nehéz, hogy mivel teljesen más csoportban vagyunk, ezért nincs közös szabadnapunk. Tehát amikor én dolgozni kezdek reggeli indulással, ő elvileg már délután dolgozik, amikor én délután kezdek, akkor ő szabadnapos és hát amikor én szabadnapos vagyok, akkor ő reggel kezd. Tehát így a találkozókat úgy tudjuk összehozni, hogy valamelyikünk vagy standby-on van és nem hívják, vagy szabin. Azért már kétszer összehoztuk a talit – egyik alkalommal aperitivoztunk Sesto Calendében, ahol Barbi lakik, pár napja pedig Angerában voltunk, megint csak a Lago Maggiorénél, ahol Barbi barátaival találkoztunk és egy nagyon szupi estét töltöttünk együtt - aminek nagyon örülök, mert nagyon jól éreztük magunkat és egyben köszönöm is Barbinak, hogy eljött értem és hazahozott, mert ugye ismét itt az autó téma fontossága, hiszen én a reptér közvetlen közelében lakom és bizony a Lago Maggioréhoz nem nagyon tudnék elmenni máshogy, hacsak valaki nem jön el értem. De ez aztán szerencsére hamarosan változni fog és onnantól nem kell függnöm senkitől semJ

Térjünk most vissza egy kicsit augusztus elejére, amikor is easyJet háza táján éves Summer Party voltJ Meg kell, hogy mondjam, hogy nagyon vártam, egyrészt, mert amióta itt vagyok, még nem volt ilyen össznépi parti, másrészt meg miután kezdünk a bázison egyre többen lenni, sok kollégát egyszerűen nem is ismerek, mert a különböző beosztások miatt sosem látom őket, nem repülünk együtt. De a más csoportban lévő kollégákon kívül igaz ez bizony olyan kollégákra is, akikkel repülhetnék együtt, de mégsem repülünk együtt, mert mindig máshogy osztanak be minket. Na meg aztán el kell, hogy áruljam, hogy a közvetlen légiutas kísérő kollégákon kívül nagyon reméltem, hogy egy nem légiutas kísérő kolléga is mutatkozik a partin, róla már meséltem egy keveset korábbi bejegyzéseimben is, ő az, aki miatt a német nyelvet még inkább szeretném valahogy visszatornászni egy pár évvel korábbi szintre, amikor is magabiztosan beszéltem..:( Most ez nem mondható el, de hátha idővel összejön..:)

Lényeg, hogy miután az utóbbi hetekben sokat viccelődünk egymással, reméltem, hogy a partin is összefutunk, hogy legalább beszélgessünk kicsit – hátha egy kis alkohol hatására megeredt volna a nyelvem is németül..:) – de sajnos nem volt ott. Viszont azóta is már jó párszor összefutottunk és bizony a kedvemet is mindig feldobja az úriember, amikor találkozunkJ De legyen ennyi elég, hiszen olyan túl sok minden mást nem is tudnék mesélni erről, ha idővel még is fogok tudni, azt majd megteszem..;)

Mindenesetre a partin lakótársammal így is nagyon jól szórakoztunk, bár amit én nagyon szerettem volna – vagyis sok idő után végre táncolni egy kicsit – az elmaradt, mert nem volt valami jó zene, de ehelyett traccspartizunk a kollégákkal, főleg azokkal, akikkel amúgy is ritkán futok össze. És hogy Ti is láthassátok néhány képet az olvasáson kívül, rakok fel néhányat a partifotókbólJ

easyJet Summer partiba indulás

A legutóbbi offos – vagyis nem dolgozós – 3 napomban pedig újra vezethettem kicsit, aminek azért is örülök, mert ha meglesz a kiskocsim, akkor legalább nem hirtelen csöppenek bele az itteni vezetésbe, hanem valamennyire lesz már gyakorlatomJ Bár meg kell, hogy mondjam, minden nagyon simán, flottul mentJ Ezúttal az itteni otthonom és Gallarate, ami egy pár km-re lévő váro, között autózgattam, ugyanis Paquita kolléganőm, akiről picivel korábban írtam már, megkért egy szívességre. Ő a szabadnapjaiban Berlinbe ment barátnőjével, viszont van egy cicája, aki ráadásul még kiscicákat is vár, és megkért, hogy nem „költöznék-e át” erre a három napra hozzá, hogy enni-inni adjak a macseknak. Mondta, hogy mivel neki nem kell a kocsija ezalatt, nagyon szívesen itt hagyja nekem, így a fuvarozás is egyszerű volt a két hely között. Napközben persze nem voltam ott, mert neki nincs jó kis terasza napozóággyal, mint nekünk, hanem a reggeli „catsitting” után hazajöttem, tettem a dolgomat, konditerembe mentem – ahova amúgy szinte kétnaponta járokJ - aztán este visszamentem cicavigyázóbaJ

Bár nem a legjobb minőségű fotó, mert a telefonommal készítettem, de azért rakok fel róla képet, gyönyörű macsek egyébként és nagyon barátságos is, reggelente – na persze nyilván inkább éhsége miattJ - már fél 7 körül ott termett az ágyamban, hogy kicsit cirógassam őnagyságát. Én ezt fél álomban meg is tettem, de kaját bizony csak később kapott a kisasszony, amikor 9 felé felkeltemJ

Noali:-)

Pont ebben a 3 szabadnapban történt, hogy a reggeli macskaetetés után Angievel elmentünk Pombiába, ami nagyjából 20 km-re található innen és ahol egy szupi kis szafari park található. Persze nyilván ennél sokkal nagyobb szafari parkok vannak a világban, de én még egyben sem voltam, szóval nekem tök nagy élmény volt ez is, hiszen az állatok teljesen szabadon mászkáltak, mi pedig a kocsival köröztünk a zsiráfok, zebrák, tigrisek, oroszlánok és még sok más állat között!!:) Utána pedig, mivel a Szafari Parkkal egybe van építve egy kisebb vidámpark, ott is eltöltöttünk egy kis időtJ

Aztán nagyjából egy hete is kihasználtuk a kellemes nyári estét, hogy ezúttal Angie barátjával és az ő spanyol barátaival menjünk aperitivozni, ezúttal a Lago di Monatéhez, ami egy másik tó a Lago Maggiore közelében. Kisebb, de nagyon szép és pont egy tó parti bárt választottunk, ahol iszogattunk, pizzáztunk, majd valamikor éjfél körül értünk haza. Erről is készültek képek, amiket fel is teszek mostJ



Lago di Monate:-)

 

És végül augusztus utolsó előtti napjához, azaz a tegnaphoz érkeztem, ami megint csak nagyon jól teltJ Angievel elmentünk fagyizni, vagyis az eredeti úticélunk más volt, ugyanis 3 napja szarakodik az internetem és emiatt el akartunk menni megkérdezni, hogy mégis mi a nyavalya van vele, de mivel déli szieszta időben mentünk, ezért a bolt zárva volt, de amúgy is mondtam Angienek már előtte, hogy úgy készítse a pocakját, hogy szeretném meghívni egy fagyira, ő pedig ismert is egy bárt a Ticino folyó mellett, ahol megvettük a fagyit, majd kicsit letelepedtünk a folyóparton, amiben amúgy fürdeni is lehetJ Mi ezúttal nem készültünk fürdőruhával, mivel Angienek este 6-ra kellett menni dolgozni, szegény ezúttal éjszaka dolgozott, de azért rövid naciban letelepedtünk a partra, hogy kicsit elnyújtózzunk a kellemes 30 fokbanJ Egyszer csak megérkezett egy gyönyörű kutyus, akit amúgy a bárból kijőve én már megsimogattam, a gazdája pedig – egy nagyon szimpatikus srác – elhozta a folyópartra és egy 2 órát ők is maradtak legnagyobb örömömre, ugyanis így kiélhettem kutyaimádatomatJ

Gyönyörű, 6 hónapos könyökkutyus, ilyen boxer szerű, de nem az amúgy, viszont a fajtájára sajnos nem emlékszem, mindenesetre pont, mikor odahozta a gazdája, úszott arra két kacsa is, akikből nem sok híján ebéd lett, mert bizony elég közel merészkedtek Rudihoz, aki majdnem elfogta az egyiket, de aztán sikerült elrepülnieJ

Utána viszont játszottunk vele, főleg én és így bizony nagyon kellemes 2 órát töltöttünk el a folyópartonJ

hmmm, lehet, hogy mára kész is az ebéd!!

akkor most játszol végre velem??:)

úgyis az enyém lesz az a bot, hiába próbálkozol;)

játék után, fáradtan..:)

Hát nagyjából ezek voltak az augusztus történései, azt gondolom, hogy nem panaszkodhatom, mert azért zajlik az élet körülöttem, amit nagyon élvezek isJ

Legközelebb nagy valószínűséggel a nyaralásokról számolok be, ami itt létem megint nagy-nagy élménye lesz.

Nektek kellemes napot így még augusztus utolsó napjára, remélem, hogy az idő otthon is olyan, mint itt, azaz csodás!:-))

Kalandos haza- és visszaút.. – és mindez 3 nap alatt…:)

Jajj, de jó is volt otthon.. Igaz ez egy nagyon rövid látogatás volt, de szó szerint szükségem volt egy kis magyar levegőre.. Pedig azért nem volt annyira régen, hogy utoljára otthon voltam – június közepén, ennek ellenére ez most egy olyan periódus az életemben, hogy haza akartam menni pár napra mindenképp. Szabim nincs júliusban és augusztusban, szóval egyértelmű volt, hogy csak a 3 szabadnapomra tudok menni, de nem baj, a semminél ez is több és jobb volt..:) Viszont mivel a Lufi Italia sajnos már nem repül Budapesre legnagyobb bánatomra – easyyyyyy, mikor viszel engem haza Magyarországra??:( - így jelenleg Milánó Malpensaról, ahol dolgozom, igazából csak a Malévval mehetek, ami nemzeti légitársaságunk lévén nem olcsó, pláne ha pár nappal korábban döntöm el, hogy mennék. A másik megoldás a WizzAir Bergamoból, de ahhoz egyrészt át kell mennem a másik reptérre, másrészt az indulási időpontjai nem a legjobbak, főleg ha ilyen rövid időszakot nézek.

Szóval úgy döntöttem, h mivel mehetek easyJettel is – ingyen vagy nagyon olcsó dolgozói jeggyel – hát akkor megyek easyvel. Csak mivel jelenleg nincs közvetlen járat Milánóból, így muszáj volt Londonon keresztül mennem.. Szóval lényegében a 3 napot lerövidítettem másfélre, legalábbis kb. ennyit voltam otthon, de MEGÉRTE!:) Így is!

Hazafelé egyáltalán nem találtam dolgozói jegyet, szóval maradt az úgynevezett commutingelés, ami annyit jelent, hogy mivel külföldön dolgozom de magyarországi állandó lakhellyel, így ha nem találok dolgozói jegyet, haza ingyen is mehetek egy kitétellel: egyenruhában kell lennem. Ez azért van, mert abban az esetben, ha a gép teljesen teli van, van még egy jump seat, tehát ülhetek valamelyik rendesen dolgozó kolléga mellett, vaaaaagy, a másik és jobb megoldás: a PILÓTAFÜLKE!:-)

Ugye az tény, hogy a pilótafülkét fel- és leszálláskor nem sokszor látjuk, mivel dolgozunk. Ha pedig nem egyenruhában van valaki, nem mehet be, hiába dolgozik az easyJetnél. Így hát első és utolsó alkalommal én is tavaly októberben voltam a pilótafülkében egy fel- és egy leszállás erejéig, az első napomon. De az más volt természetesen, mert nagyon izgultam, alig mertem megszólalni is, meg az egész annyira új volt. Most viszont már eltelt 9 hónap, amióta itt vagyok, szóval azalatt nyilván bátrabb lettemJ Szóval, mivel egyenruhában voltam és a gép majdnem tele volt –igaz még ha a számok azt is mutatják, h tele van, szinte mindig van egy-két utas, aki végül nem él az utazással – így ülhettem volna az utastéren is, de a pilóták mondták, hogy ha akarok… És persze, hogy akartam:D Szóval 9 hónappal az első pilótafülkés fel- és leszállásom után, most részem lehetett még egybenJ Milánó-London volt a cél, jajj, nagyon jó volt.. Pláne a leszállás, ott ugye többet lehet látni. Például mikor elértük Angliát, nagyon szépséges és hatalmas sziklákat láttunk, amelyek – a pilóták mondták – Brighton sziklái. Tök jó voltJ Aztán London-Budapest hasonlóképpen alakult, mivel ott is tele volt a gép, a különbség annyi volt, hogy nem ismertem a csapatot, mivel ők gatwicki bázisú csapat voltak. De a pilóták itt is nagyon jó fejek voltak, mondták, hogy bemehetek a pilótafülkébe is, ha akarok, szóval még egy fel- és leszállás várt rámJ

A reggel 07:40-es indulás után délután fél 3-kor le is szálltam Pesten és fél 6-ra már Győrben is voltam.. De mondom, megérte, mert tényleg szükségem volt egy kis otthoni levegőreJ

Az otthon töltött másfél nap elrepült pikk-pakk, ahogy ezt gondoltam is, pedig túl sok mindent megcsináltam. Voltunk unokatesóméknál, bár sajnos az ott történt látogatás nem pozitív dolog miatt történtL De legalább láttam őket, szóval jó volt az ottani esteJ Aztán másnap – az egyetlen egész otthoni napomon – sok intéznivalóm is volt, pénzváltás, bank, posta, és ha már otthon voltam, a fodrászomhoz és kozmetikusomhoz is beugrottamJ

Aztán sajnos 3. nap délelőtt fél 12-kor már indulhattam is vissza…L Megmondom őszintén, ezúttal tényleg rosszul érintett..:( Pedig szeretek itt Olaszországban, de azért oly sok minden köt Magyarországhoz is… Na mindegy, eljött az idő, indulni kellett. Előbb szépen felvonatoztam Pestre, majd ki a reptérre. És bár a Budapest-London járatra találtam dolgozói jegyet, azért mégiscsak egyenruhában kellett lennem, mert Londonból Milánóba már nem volt, szóval ott ismét commutingoltam – amiről az előbb már írtam. És hogy mi mindenre jó az egyenruha…J Bár amúgy is van Speedy Boarding lehetőségem – mert az easy minden dolgozónak lehetővé tette, de mivel kicsit késésben voltam, a check-in-nél a srác nagyon jófej volt és a SB-on kívül még egy matricát is ráragasztott a jegyemre, h a security-n is gyorsabban átmehessek. És bár már pont elkezdték az „összes” utast hívni a gépre a speedy boarding végeztével, mikor odamentem és csak megkérdeztem a kapunál a csajszit, h elvileg van Speedy Boardingom, de lehet, h lekéstem. Igazából nem vagyok az a hisztizős típus, szóval ha nem enged be, akkor kiálltam volna a normál sort is gond nélkül, de persze azért  jólesett a „különleges” bánásmódJ Szóval így gyorsan előreengedett és fel tudtam szállni a buszra a speedy boardingosok közéJ Itt is gatwicki csapat volt, de szimpatikusak voltak, beszélgettem velük kicsit és persze rögtön kaptam tőlük ásványvizet is – mondjuk ez szokás, mondhatom, hiszen mindig adunk mi is, ha kolléga száll fel a gépre, még ha nem is ismerjük. De persze kedves gesztus mindenképp!

Londonba érkezvén folytatódott a különleges bánásmód, hiszen annak ellenére, hogy nem voltam „operating crew”, vagyis nem dolgoztam hivatalosan, átmehettem a reptéri dolgozóknak fenntartott biztonságin, amiben a jó, hogy nem kellett várakozni semmitJ

A gépem este 6-kor indult, így mindössze másfél óra volt a két gép között, ami el is telt rögtön. Este 9-kor már itthon lettem volna normál esetben, ami nem is lett volna rossz, mivel ma reggel 6-kor kezdtem, ami reggel 04:50-es ébresztést jelent. Csak hát az amúgy sem rövid utazásomba még beleszólt egy kis milánói vihar…L Szóval úgy 21h előtt, mikor már lassan leszálltunk volna, bemondta a kapitány, h Milánó Malpensán sajnos nagy vihar tombol és emiatt jelenleg „holdingon” tartanak minket, ami annyit jelent, hogy körözünk a reptér körül és várjuk, hogy javuljon a helyzet… Hát nem javult és mivel nem volt órákra elegendő üzemanyagunk, így mondta a kapitány egy kis idő elteltével, hogy mivel a helyzet nem javult semmit, így Torinóban landolunk… Borzasztóan örültem, mit ne mondjak.. Torino amúgy nincs olyan nagyon messze Milánótól, úgy másfél óra, de sejthető volt, hogy úgyis lesz bonyodalom, amire összegyűjtik az embereket, elindulunk, stb… Nem voltam egyedül amúgy, mert a gépen volt egy másik commuter kolléga is, egy milánói pilóta. A gépen máshol ültünk, mert én elöl akartam maradni, de Torinótól már együtt maradtunk. Szóval nagyjából fél 10 tájban leszálltunk Torinóban és hát mivel a londoni csapat nem beszélt olaszul és az utasok nagy része olasz volt, így majdnem olyan volt, mintha dolgoznék, mert megkértek, hogy fordítsam le az utasoknak, amiket ők angolul mondtak be. Persze onnantól jöttek is oda hozzám, hogy mi meg hogy és így meg úgy.. De hát mindent én sem tudtam. Először úgy volt, hogy tankolás után visszamegyünk a géppel Milánóba, de mivel a csapat túlment volna ezzel a kis kitérővel és plusz egy úttal a megengedett óráján, így végül buszokat küldtek értünk és így jöttünk vissza Milánóba. A buszon legalább aludtam kicsit, na meg közben a hatalmas villámokat figyeltük pilóta kollégámmal, amik olykor az egész eget kivilágították.. Elég félelmetes volt, meg kell, hogy mondjam. De legalább amire Milánóba értünk, a vihar elállt, viszont este 9 helyett hajnali 1-re értem haza, majd zuhi, alvás , szóval fél 2-től 5-ig alhattam is… Ma pedig egy Lamezia és Párizs várt rám, de – az okot nem is értemJ - nem voltam fáradt, a fáradtság csak később jött, délután, amikor aludtam is 2 órátJ Most pedig még fent kukorékolok, bár holnap alhatok szerencsére, mert csak délután dolgozom és akkor is csak egy Milánó-Kréta-Milánó lesz az úti cél, szóval előtte még egy kis konditermet is beleépítek a programombaJ

Hát ennyi az elmúlt 3 napom leírása, élményekben dús 3 nap volt, az biztosJ

Ezzel a kis olvasnivalóval kívánok jó éjt mindenkinek, aki olvassa ezt a bejegyzést!:-)

"Szombaton férjhez megyek"...:-)

Ismét egy kellemes dologról mesélek, még ha igaziból nem is megyek férjhez szombaton:-)
Megint egyik kedvenc kollégámmal, Lucaval repültem együtt, és már mikor láttam őt a beosztásomban, tudtam, hogy jó kis útnak nézünk elébe:)) A másik két kolléganővel közömbös a viszonyom, mert nem sokszor repülünk együtt, de amúgy is elöl dolgoztam Lucaval.

Egy pár hete történt, hogy szintén Lucaval repültem és akkor - amíg én kaját vittem a pilótáknak - bemondta, hogy miután születésnapom van aznap - persze nem volt:) - ha kijövök, köszöntsenek nagy tapssal és egyébként ilyenkor Magyarországon az a szokás, hogy megveregetik a hátát a szülinaposnak, szóval ha megyek majd hátra, egész nyugodtan... Hát így is történt:) Persze én közben halálra nevettem magam, de nem mondtam el az utasoknak, hogy nincs is szülinapom:-)

Hát hasonló dolog történt most is, csak miután megígérte, hogy aznap nem engem fog megviccelni, hanem majd a másik két csaj egyikét, így mikor beküldött a pilótafülkébe, nyugodtan mentem. Háááát, nem kellett volna:-)
Amikor kijöttem, óriási taps fogadott hangos "AUGURIIIII"-val kísérve, ami annyit jelent, hogy gratulálok!:) Mindhárman elöl voltak, Luca csak mosolygott, a két csak fetrengett a nevetéstől:D Én pedig hagytam, hogy gratulálhassanak a kedves utasok a Luca által ismertetett magyar szokással, amivel sok szerencsét, boldogságot és pénzt kívánnak. Ez az lenne, hogy mindenki belecsíp a kezembe.....:) Ja igen, egy lényeges részlet, hogy egy calabriai fiú a férj jelölt, ez az út pedig amúgy épp Calabria megyébe ment, szóval így még inkább örömködtek, hogy odavaló fiút választottam...:D
Hát mit mondjak, nagyon vicces volt, mert amikor szálltak le az utasok, ott is rengetegen újra sok boldogságot kívántak:) Már csak egy igazi férjjelölt hiányzik, de hát pozitív hozzáállással előbb-utóbb megérkezik majd ő is, igaz?! Addig is kívánjatok sok boldogságot a szombati esküvőmhöz!♥

Ezúttal egy kevésbé pozitív téma, de hát ilyen is kell néha..

Megint eltelt egy kis idő, de valahogy tényleg nyugis most ez az időszak és hát a semmiről meg nem szeretek írni:)

A múlt héten azonban történt egy elég csúnya összetűzésem egy kollégámmal, és bár ez most sajnos negatív sztori, azért szeretném elmesélni.

Akik ismernek, tudják, hogy nagyon közvetlen, általában mindenkivel jól kijövő típus vagyok. Persze akadnak kivételek, de ha valaki alapból nem szimpi, akkor annak nem keresem a társaságát, nem igaz?:)
Hát ezzel a kollégámmal korábban még csak problémánk sem volt, egy olasz férfi kollégáról van szó egyébként, aki viszont az azonos nemű társaságot részesíti előnyben. Nincs is ezzel semmi gond, hiszen ez ebben a szakmában teljesen normális, sőőőt, mondhatnám gyakori. Ritka, amikor egy csapatban csak heterók vagyunk, de szerencsére nem elképzelhetetlen:-)

Na de mint már mondtam ezzel a kollégával repültünk már együtt korábban vagy 2-szer, 3-szor is és sosem volt egymással semmi gondunk, sőt, egész jól kijöttünk. Annyit tudni kell az illető hátteréről, hogy több, mint 20 év repülési tapasztalata van, az easynél is itt van már pár éve és ezalatt az idő alatt sikerült hírhedté válnia az irodában, mivel egy másik kolléganővel - aztán időközben még többről is hallottam - is volt egy csúnya veszekedése, annyira, hogy jelentést írt egyik a másikról és ezáltal az illetőt - nem nevesítek inkább, bár nem is fontos - 3 évre eltiltották attól a lehetőségtől, hogy senior, vagyis vezető légiutaskísérő legyen.
Erről a sztoriról tudtam, de mondom, nekem korábban nem volt gondom az illetővel.

Aztán elérkezett ez a bizonyos nap, Párizs, Olbia volt az útirány, egyedül voltam lány a csapatban, még viccelődtem is velük, hogy nagyon jól kell velem bánniuk:) Ehelyett bedagadt, sírok szemekkel jöttem haza.. Nem erre számítottam és nem is volt valami jó...:(

Amúgy a 3. útig nagyjából minden rendben is volt, azon túl, hogy rögtön az elején kb. 1 órás késéssel indítottunk, mivel az imádott párizsi reptértől kaptunk egy jó kis slot-ot, vagyis nem engedtek minket felszállni egy óráig. Na már most ez mit eredményez általában? Azt, hogy az amúgy is "rendkívül szimpatikus" párizsi emberek még szimpatikusabbá válnak.. Nekem is kötélen táncoltak az idegeim, eleve a késés miatt - amiről nem is mi tehettünk - aztán meg a sok szó szerint hülye utas miatt, akik ok nélkül rajtunk töltik ki a mérgüket. Hát köszönöm, én ebből nem szoktam kérni, szóval be is szóltam néhány utasnak:-) Persze nem durván, de azért éreztettem velük, hogy ne velem packázzanak ok nélkül..

Persze az 1 óra késést sehogy sem tudtuk behozni, szóval onnantól aztán már folyamatosan ment a kérdezősködés, de miért de ígymegúgymegamúgy és egyébként is... Na mindegy, ilyennel nem foglalkozunk:) A 3. út elején, amikor Milánóból mentünk Olbiába, a "kedves" kollégámnak volt egy összetűzése - nem is kicsi - egy utassal.. Itt tény, h tapló volt az utas, sajnos ez gyakran előfordul, én hála Istennek eddig még megúsztam a durva dolgokat, de persze én is kifogok nagyon buta embereket.
Az utas bőröndje miatt volt az összetűzés, mivel a felső csomagtárolók megteltek - ez is előfordul full utaslétszámnál - ilyenkor a bőrönd, még ha megfelelő méretű is, lent landol a többi csomag között (persze ingyen) Na már most ez nem tetszett az utasnak, szóval csúnyán beszólt a kollégámnak, volt is belőle vita, amit aztán ugyan sikerült elsimítani, de nyilván a kollégám hangulata alapjában változott. Ezt meg is értem, azt viszont már nem, hogy utána egy teljesen más dolog miatt rajtam tölti ki a haragját... Mert nagyjából így történt.

És akkor most térjünk a veszekedésre. Szóval 3. út közben vagyunk, a kollégám feltörölte a wc padlót, mert valami kifolyt.. Megesik, persze én biztos neki nem álltam volna, hiszen nem a mi dolgunk. Na mindegy, kesztyűben csinálta, ez még úgymond jófej dolog is. Csak aztán nekiállt mindent beledobálni a wc-be, rengeteg papírt, a kesztyűt és ilyen fertőtlenítő kéztörlőt is.. Aztán mikor benéztem, h hogy áll, láttam, hogy az a sok minden soha nem fog lemenni, így kérdeztem tőle, h segítsek-e.. Erre ő, hogy ha akarok, akkor hozzak neki legyek szíves meleg vizet, ami majd felpuhítja a papírt, h lemenjen.. Na igen, ez még jó ötlet is lehetett volna, de nem annyi papírra+másra, ami a wc-ben volt. Szóval csupa jó szándékból, mivel egyértelműnek gondoltam, hogy a víz úgysem segít, ehelyett felvettem a kesztyűt én is és ki akartam szedni a klotyóból azt a sok cuccot, amit a kedves, több, mint 20 évvel rendelkező kolléga, vízzel akart felolvasztani.. Na most az elismerem, hogy talán kicsit túl határozottan mentem be, de leginkább azért, mert láttam, h nem boldogul, segíteni akartam és egy kisgyerek is várakozott kint.. Hát nem jól sült el, mert olyan szinten sértődött meg az illető és értette félre a dolgot, hogy nagyon örülök neki, hogy a két másik kollégám is ott volt és hallották a válaszát. Mint egy őrült, kiszáguldott a mosdóból és nagyon csúnyán beszólt, hogy mégis mit képzelek??? Hülyének nézem?? Hiszen 23 év tapasztalattal rendelkezik.. Tudom ám, h kit nézzek hülyének?? Az anyukámat, de nem őt.. Hát kedves, igaz? Mit ne mondjak, nem estek annyira jól a szavai, pláne mert nem volt igazságos, a hangnem minősíthetetlen volt és egyébként is.. Így nem beszélünk kollégával, pláne nem munka közben...
Utána sajnos én aztán el is sírtam magam, mert nagyon rosszul esett a dolog és mivel amikor megoldani próbáltuk is csak rosszabb lett, így ez a sírdogálás nem is nagyon maradt abba.
Próbáltam vele megértetni, hogy nagyon eltúlozta és abszolút félreértette a szándékomat és nem hiszem, hogy a 23 év tapasztalattal lehetetlen tévedni... De ahelyett, h ezt felfogta volna, közölte velem, h csak a senior seggét akartam nyalni a segítségemmel és agresszív vagyok (hmmm) meg hogy csak az áldozatot játszom.. Kedves dolgok, mit ne mondjak...
Le is írtam őket, hogy emlékezzek rájuk, mivel tudtam, hogy erről a seniorral mindenképp beszélni fogunk, de amikor mondtam neki, hogy le is írom őket, rögtön reagált, hogy AHA! Akkor nyilván jelentést akarok róla írni, hát akkor majd ő is.. stb.. Pedig én nem akartam jelentést írni róla, vagyis ez így nem igaz.. Akartam volna és írtam is volna nagyon szívesen, mert megérdemelte volna, de egy dolog miatt igyekeztem lenyelni ezt az egészet.. hogy sajnos még határozott a szerződésem és nem szerettem volna ezzel gondot okozni magamnak, bár tény, h neki van már problémája az irodában, nekem meg csak pozitív értékeléseim vannak... De mindegy, jobb a biztonság.. Nagyon remélem, hogy nem sűrűn fogok vele együtt repülni, júliusra szerencsére nincs tervben közös járatunk.. Az viszont biztos, hogy ha egy ilyen vagy hasonló dolog történik velem - ha meghosszabbítják a szerződésemet és határozott lesz - akkor az utam egyenesen az irodába fog vezetni, mert az ilyen kollégák szerintem nem ide valók. Frusztrált, idegbeteg és hála istennek ezt megerősítették vele kapcsolatban mások is.. Hát ennyi a mai sztorim, most megyek alukálni, mert holnap reggel 06:15-kor kezdek és addig bizony már nem egészen 8 óra van hátra és ez nem az alvásidőt jelenti sajnos..

Jó éjt, jó olvasást!:)

5 nap pihenés OTTHON, na meg hogyan éljünk túl egy reptéri standby-t...

Az elmúlt pár hetem elég nyugis volt, mostanában - júniusban főleg - elég sok standby-om van. Az persze jó, hogy nem repülök minden egyes nap, de megmondom őszintén, hogy ez a sby mennyiség most egy kicsit talán sok is.. Júniusban van vagy 7-8 sby-om.
A sby-ok mellett pedig voltam otthon is, az egyik 3 napos szabadnap blokkomhoz hozzácsaptam 2 szabit és 5 napot voltam otthon is:-)
Június 9-én mentem, majd amikor reggel megérkeztem Bp-re, az első utam a kislakásomba és Zoliékhoz vezetett. Mindig nagyon jó látni a barátokat, pláne mert ritkán látom őket, de persze a kislakásomat sem kevésbé. Annak pedig pláne örülök, hogy továbbra is uganolyan szép, ahogy lassan már 1 éve otthagytam.:-))

Pesten még Andi barátnőmmel is találkoztam, majd azután Győr felé vettem az utamat és a többi napot már otthon töltöttem. Nagyon jó volt otthon, pihentem sokat, fodrászoltattam, masszázson voltam, keresztanyumékat is meglátogattuk, illetve Emese, Berni, Andi és Kriszti barátnőimmel is találkoztam. Ezúton is nagyon köszönöm Nektek, mindegyikőtöket nagyon jó volt látni!!!:-) A pihenésen kívül pakolásztam, takarítottam is otthon, szóval szó szerint elrepült ez az 5 nap...

Mivel 13-án reggel korán indult a gépem, így megbeszéltük unokatesómmal, hogy feljövök 12-én este és náluk alszom, így vele is tudtunk talizni, kicsit dumapartizni, majd másnap még a reptérre is kikísért:)

Mától pedig újra meló, bár standby-jal indítottam, viszont ezúttal nem sokáig hagytak aludni.. Reggel 6 óra 9-kor már csörgött is a telefonom, hogy be kellene jönnöm reptéri sby-ra, szóval 7 óra 30-kor már a reptéren csücsültem. Eddig békében hagytak és már csak fél órám van, ugyanis fél 2-kor végzek, de ma is sikerült magam halálra unni nagyjából.. Igaz akkor már a délelőtti sby jobb, mint a délutáni, de ma a sby-osok között sem volt igazán senki érdekes, szóval így lassabban telik az idő..
És hogy hogy is lehet itt 6 órát eltölteni? Hááát, egy számítógép alapvető, szóval még jó, hogy most már tapasztalt vagyok ebben és hoztam is a gépemet, így legalább a neten keresgéltem ezt-azt, például a szeptemberi szicíliai nyaralásunkhoz (anyuval és unokatesómékkal!!:-) szállásokat, látnivalókat, szóval elindult a tervezgetés:-))) Már alig várom, azt hiszem, hogy gyönyörű lesz Szicília is, legalább annyira, mint Szardínia.

Aztán amikor meguntam a netezést, olvasgattam a jó kis könyvemet, amit anyutól kaptam, illetve még a zenehallgatás vagy alvás is lehetséges opciók, de ezekkel most nem éltem. Ellenben átmentem a reptérre kajálni, mert 11 után olyan éhség jött rám, hogy nem bírtam volna fél 2-2-ig várni.

Holnap aztán reggel repülök, bár ezúttal nem várom annyira, mert a senior nem tartozik a kedvenceim közé, de azért remélem, hogy jó lesz... Ezúttal Catania, Ibiza az úticél, mivel nyáron utóbbiba is megyünk, majd gondolom visszük a sok fiatalt bulizni. Remélem, lesz kiben vagy kikben gyönyörködtetni a szemem:-))))

Viszont ma délután még megyek edzeni is, mivel a konditermet továbbra is komolyan - sőt, azt mondanám, hogy két hete még komolyabban - űzöm, ráadásul az egyik edző srác csinált nekem jó kis edzéstervet, szóval most aszerint edzek, ami azért is jó, mert vannak benne teljesen új gyakorlatok és érzem is, hogy más izmokat mozgatok meg.:)

Jupppiiiiiiieeeee!!! Már csak 10 perc és vége a sby-omnak, alig várom, mert azért fáradt vagyok, hiszen nem aludtam éjszaka túl sokat, mivel este még egy filmet néztem - bízva abban, hogy nem hívnak - és csak valamikor 1 óra felé feküdtem le. Na, de most majd pihenek délután.

Szép délutánt mindenkinek!:)

Szardínia... Második rész:-)

Ahogy ígértem, ma folytatom a tegnap félbe hagyott beszámolót:-)

A 3. nap végénél, a szuper sok fogásos vacsinál hagytam abba, ha minden igaz.. Tehát a vacsi után, kellemesen becsípve úgy döntöttünk Annával, hogy mielőtt visszamennénk a B&B-be, lemegyünk a tengerpartra kicsit, nagyon kellemes idő volt, szóval egy picit sétáltunk, miután mindketten degeszre ettük magunkat..

4. nap aztán megint tovább kellett állnunk.. Ez volt az egyetlen nap a hatból, amikor az idő sajnos nem volt valami fényes. Vagyis inkább azt mondanám, hogy délutánra már sokkal jobb lett, de délelőtt nagyon nagy szél volt és emiatt egész hideg, főleg a tengerparton. Pedig a B&B-s nőci ajánlott is nekünk egy gyönyörű tengerpartot - Is Arutast -, mondta, hogy itt rizsszem nagyságú fehér, átlátszó kövek borítják a partot és hogy napsütésben csodaszép, ugyanakkor vigyázzunk is majd a leégéssel, amire aztán sajnos nem volt szükség, mert nap helyett orkán erejű szél volt.
Ezeknek a kis kavicsoknak az érdekessége amúgy, hogy egy szomszédos szigetről "érkeznek", amely egyébiránt egy angol lord tulajdona és több száz év kell hozzá, hogy kialakuljanak. Ezért büntetik is azt, aki visz belőle, mivel évekkel ezelőttig állítólag pl. a Smaragd partról zsákszámra vitték ezt a homokot, ami miatt a másik oldalon elkezdett értelemszerűen fogyatkozni. Hogy lássátok, milyen is, rakok fel egy fotót, bár biztos vagyok benne, hogy napsütésben egész más színeket tükrözött volna..

chicchi di riso - olaszul:)

Szóval ezen a strandon végül nem fürödtünk, mert hűvös volt nagyon, a következő útunk viszont megint egy csodaszép helyre vezetett, S'Archittuba.. Itt egy természetes árkádot láthattunk, amely egyébiránt 15 m magas és alatta tengervíz "folydogál"... Hihetetlen... Persze most, hogy szeles volt az idő, még durvább volt, mert nagyon komoly hullámok voltak, az árkád alatt is, szélcsendesebb időben biztos más, a neten olvastam, hogy a bátrabbak - én nem tartoznék közéjük - beugrálnak a tetejéről a vízbe... Szóval azt kell, hogy mondjam, hogy napról napra azt éreztük Annával, hogy ááááá, ennél szebbet nem láthatunk és mindig meglepett minket a természet, Szardínia.. De az biztos, hogy ez az árkád a legszebbek közé tartozott...:)

Innen tovább vezett az útunk észak felé, útközben ismét gyönyörű, hegyi - alatta a tenger - utakon kanyarogtunk, amíg el nem értük Algherot. Itt nem álltunk meg aznap, másnap viszont visszatértünk vacsizni, erről később:-)
Mivel már jócskán belementünk a délutánba, inkább úgy döntöttünk, hogy megkeressük a 3. - utolsó két éjszakára foglalt - szállásunkat, amit ezúttal már egész könnyen meg is találtunk. Igaz, amikor lefoglaltam, a tulajék elfelejtették közölni, hogy legjobb, ha jeep-pel megyünk, mert óriási kövekkel borított földúton kell felmennünk, hogy elérjük a szállást... Na mindegy, végülis szép tiszta volt minden, még a kaján spóroltak a tulajék, szóval a 3 szállás közül messze ez volt a legrosszabb, de hát igazából csak aludni mentünk oda:-)

Elérkezett az 5. nap sajnos, az idő rohant, mint ahogy azóta is, hiszen holnap lesz egy hete, hogy hazajöttünk...:(
Ezúttal ismét egy gyönyörű strandra, Stintino "La Pelosa" nevű strandjára vezetett az útunk, amit a B&B tulaja ajánlott nekünk, legalább egy plusz pont így jóváírható a számláján..:) Hát amikor megkérkeztünk, itt is tátva maradt a szánk... A víz színe egy csoda volt, vagy inkább a színei, mert hogy több, egyenként csodaszép színben pompázott a víz....

Stintino

Hát ezen a strandon töltöttük utolsó előtti napunkat, majd este - mivel a váltóruha a kocsiba volt készítve - egyenesen Algheroba vezetett az útunk, mert mindenki mondta, hogy gyönyörű és hogy látnunk kell.. Hát igazuk volt, tényleg megérte megnézni. Este 7 körül, tökéletes időben értünk oda, sétáltunk egyet a belvárosban, majd miután pont belebotlottunk az útikönyv által ajánlott egyik étterembe, úgy döntöttük, hogy - naplemente és a Capo Caccia szikla megcsodálása közben - itt vacsorázunk. Mivel ez volt az utolsó esténk, ki is rúgtunk a hámból, tengeri herkentyűket ettünk előételnek, majd sültmalackát főételnek, hozzá egy üveg fehérborral..:-)

Éjszaka értünk vissza a szállásunkra, ahonnan másnap - immáron sajnos az utolsó napunkon - ismét csomagokkal indultunk tovább, hogy bejárjuk Szardínia északi partját, majd este onnan induljunk vissza Milánóba.
Első útunk Castelsardoba vezetett, egy nagyon szép, szintén tengerparti város, azonban mivel dombra épült, a kilátás ismét meseszép.. Itt töltöttünk nagyjából 1 órát, majd a tengerparti utat választva haladtunk tovább.

naspolya majszolás közben:-)

Castelsardo

A nap további részében szintén gyönyörű utakon haladtunk és mindenképp szeretnék megemlíteni még két csodaszép helyet, az egyik Capo Testa, ahol meg is álltunk és a meleget és egyben az utolsó napot még kihasználtuk egy kis strandolásra. Innen - mivel a két szigetet, Korzikát és Szardíniát ennél a csücsöknél mindössze 12 km választja el - jól láthattuk Korzikát is:-)
A tengerpart és a sziklák itt is gyönyörűek voltak, láttunk medúzát és polipot is:-)

Capo Testa

Majd miután este még le kellett adnunk a kocsit, tankolnunk kellett, még a bőröndöt is el kellett rendeznünk, hogy sikerüljön bezárni estére, így átöltöztünk immáron utazós ruhába és mielőtt elértük volna Olbiát még egy helyen álltunk meg, Capo D'Orsonál, ahol egy hatalmas, medve formájú sziklára mászhattunk fel - egész pontosan a medve belsejébe - ahonnan, csak hogy a nyaralásunk utolsó órái is mély nyomot hagyjanak bennünk, a Maddalena szigetekre nyerhettünk fantasztikus kilátást... Ez volt szardíniai nyaralásunk utolsó helyszíne, innen már a reptérre, majd Milánóba vezetett az út, viszont azt hiszem, hogy ezt a nyaralást - sem - fogom sosem elfelejteni, sőt, egész biztos, hogy visszatérek még Szardíniába, talán pont Anna barátnőmmel:-)

Jó olvasást!:-)

Életem egyik legszebb nyaralása... Szardínia.. Első rész, folyt. köv.:-)

Ahogy ígértem, most elmesélem ezt a csodaszép, szardíniai nyaralást, ahol 1 hetet töltöttünk el Anna barátnőmmel.

Már pár hónappal ezelőtt kitaláltuk, hogy elmehetnénk nyaralni valahova, aztán hamarosan megszületett az ötlet is, Szardíniát választottuk. Egyikünk sem volt még ott sosem - na jó, a repterek kivételével:-) - szóval mindketten nagyon vártuk már a nyaralást. Amikor tervezgettünk, kitaláltuk, hogy a legjobb talán az lenne, ha bérelnénk kocsit és ahelyett, hogy egy helyen maradunk végig, bejárnánk Szardínia egy jó részét. Végül sikerült is megvalósítani ezt, így azt gondolom, hogy még több élménnyel teli jöttünk haza...
Annának ugyebár előbb hozzám kellett kijönni, majd innen indultunk május 12-én délelőtt Cagliariba, ami Szardínia déli részén van. A kocsibérlést és szállást már korábban elintéztem, szóval elvileg ezek rendben voltak és tényleg rendben ment minden.

Cagliari repterére megérkezve megkerestük az autókölcsönzőt, ahol egy csodaszép, fehér Golfot bocsájtottak a rendelkezésünkre..:))) Hozzáteszem nem volt kicsi kocsi, szóval azért meg kellett szoknom, pláne mert az elmúlt fél évben egyáltalán nem vezettem, és akkor ne beszéljünk az olasz vezetési stílusról..:) (bár szerintem Szardínián még annyira nem is lehet panaszkodni, főleg mondjuk Nápolyhoz képest..)

Szóval az első útunk Quartu S. Elenaba vezetett, ami Cagliaritól egy picit keleti irányba található, Szardínia déli csücske és Cagliari között. Meg kell hogy mondjam, az olasz közlekedési táblák meglehetősen érdekesek.... :) Az elején volt, hogy megtévesztett minket rendkívüli logikájuk, de a nyaralás végére már úgy belejöttünk, hogy eltévedésről szinte szó sem lehetett:-) (ja igen, és mindezt úgy, hogy nem volt gps-ünk - pedig azzal kértem a kocsit - na meg egy komolyabb úti térképünk sem)
Na de visszatérve a nyaralásra Quartu S. Elenát meg is találtuk, de a szállás nagyon kacifántos helyen volt, szóval a végén eljött értünk a tulaj, mert szerintem az életben nem találtuk volna meg:) Nagyon szép kis B&B volt, tulajdonképpen egy külön lakrészt kaptunk, ahol volt 2 szoba, két fürdő és konyha. Viszont az első éjszaka csak mi voltunk, szóval a közös rész teljesen a miénk volt:-)
A tulaj tanácsára aznap este bementünk Cagliariba, hogy a másnapot pihenéssel, tengerparttal töltsük. Így kicsit magunkba szippanthattuk egy szárd nagyváros hangulatát, felsétáltunk a várnegyedbe, ahonnan egy nagyon szép naplementét is láthattunk, majd este - miután mindketten nagyon fáradtak voltunk - úgy döntöttünk, hogy kialusszuk magunkat.

Cagliari után a második napot így teljes egészében tengerpartozással töltöttük, Villasimiusba vettük az irányt.. Hát mit is mondjak.. Igazából szinte amint elindultunk, és elértük a tengerparti utat, tátva maradt mindkettőnk szája, annyira gyönyörű helyeket láttunk.. Út közben készítettük sorban a fotókat, hogy ez a gyönyörű élmény a jövőben is megmaradjon és ezúttal már gond nélkül érkeztünk meg Villasimiusba, ahol nagyon szép tengerpart várt minket..:)

Szívem szerint még nagyon sok fotót tennék fel, de egyrészt akkor sosem fejezném be ezt a bejegyzést, másrészt pedig ízelítőnek szerintem ennyi is elég, hiszen ezekből is látszik, hogy mennyire szép hely Szardínia..
Villasimius után este ismét Cagliariba vettük az irányt, hogy valami finomat vacsizzunk a zsúfolt, éttermekkel teli kis utcák egyikén. Találtunk is egy nagyon jónak tűnő - nem is csalódtunk benne:) - éttermet, ami teljesen tele volt még este 22 órakor is, szóval gondoltuk, hogy nagyon nem nyúlhatunk mellé. A finom vacsi és bor után elégedetten és újabb élményekkel gazdagodva tértünk vissza Quartuba, a B&B-be.

Ezen a helyen 2 napot töltöttünk, a 3. nap - ezúttal csomagokkal - elindultunk Szardínia középső része felé, egész pontosan Baruminibe, ahol a tenger után ezúttal más látnivalók, Szardínia több ezer éves erődítményei, ősi kőemlékek, a nuraghék vártak minket.

Az itt töltött néhány óra után - még mielőtt visszatértünk volna a tengerhez vezető útra - még feljebb mentünk Szardínia középső részén, hogy az útikönyv szerint is ajánlott hegyi úton, a Gennargentu-hegységben autókázzunk. Bár én imádom a vizet és igazából preferálom is a hegyekhez képest, de a sok zöld, rengeteg szín, kacskaringós utak miatt ez a rész is örök élmény marad:)

Kora este felé érkeztünk meg S. Giovanni di Sinisbe, ahol a 3. éjszakánkat töltöttük egy szintén nagyon szimpatikus B&B-ben, ahol a tulaj estére egy szuper éttermet is ajánlott nekünk. Itt fix menü volt, nagyjából fix érkezési időpontokkal. Mindenkinek este 8-9 körül kellett megérkezni, ugyanis az étterem sajátossága az volt, hogy mindenkinek ugyanazokat a fogásokat tálalták fel, őszintén szólva annyira sok mindent, hogy lehetetlen volt befejezni.

Amint megérkeztünk, már az asztalon várt minket az előétel, csupa halfinomságokkal, majd rögtön kérdezték, hogy milyen bort és vizet kérünk. Az előétel után jött az első fogás, az egyikben ezúttal nem volt hal, hanem tészta volt, a másik valami tarhonya szerű étel volt, szintén tengeri herkenytűkkel fűszerezve:-)

A legjobb azonban a 3. fogás volt, amikor is 3 egész halat hoztak ki - nekünk 4-et:-) - az egyiket rántva, a másikat grillezve, stb.
Hát persze ezt is lehetetlen volt befejezni és ezután még jött a desszert, kv, majd befejezésül a fincsi mirtó, amelytől - miután a pincérek hoztak nekünk második kört is - kellemesen becsíptünk:-)

Viszont nagyon jót vacsiztunk ebben az étteremben és mindezt elfogadható áron.

Sajnos most abba kell viszont hagynom az élménybeszámolót, mert ma délután még egy Palermo és egy Catania is vár rám, szóval készülődnöm kell, de holnap folytatom a nyaralás második felével:)

Szép délutánt!:)