Immár a 3. napom az új - 2011. október 30-ig szóló - szerződésemmel, valamint a hosszabbítás méltó megünneplése:-))

Pár nap csúszással ugyan, de nagy örömmel jelenthetem be, hogy MEGHOSSZABBÍTOTTÁK A SZERZŐDÉSEMET:-))) Így a jelenlegi fél éves szerződésemmel október 30-ig vagyok az easyJet alkalmazásában:-)) Persze, nagyon örülök neki, bár az új szerződés aláírása meg az egész hosszabbítás intézése a cég részéről szerintem meglehetősen nevetséges...
Úgy történt ugyanis, hogy az első szerződésem április 11-ig szólt. Na most nekünk minden hónap 17-én jön ki a következő havi beosztásunk és hát én azt gondoltam, hogy ha március 17-én a rosteremben az egész áprilist látom, az nyilván jót jelent. De szerintem mondjuk a HR-nek kellett volna hozzám odajönni legalábbis ez előtt, hogy gratulálunk vagy nem.... Lényeg, hogy mivel ők nem jöttek, gondoltam, hogy rákérdezek. Ráadásul pont együtt repültem azokban a napokban az egyik ún. Assistant Cabin Crew Managerrel, aki a légiutaskísérők ügyeit intézi. Tőle is kérdeztem, annyit mondott, hogy a bázis vezetőhöz kellene odamennem, de úgy rémlik, hogy ő aznap nem volt. Ő azért elöljáróban annyit elmondott, hogy ne aggódjak, minden nagyon pozitív, szépek az eredményeim.. Nem is aggódtam igazából, mert tényleg érzem, hogy jól dolgozom és szeretem is nagyon, amit csinálok, csak mégis.. Ha az embernek lejár a szerződése, azért jó tudni, hogy maradhat-e vagy nem.. Lényeg az, hogy miután én egyszer rákérdeztem és nem kaptam egyértelmű választ, úgy gondoltam, hogy pihentetem a dolgot, majd ők szólnak, ha akarnak.
Közben kaptam végre egy szoknyát is - amit fél év alatt nem adtak - és egy új nadrágot, de amikor odamentem Sarahoz - az előbb említett kolléganő, már rögtön azzal kezde, hogy a szerződéshosszabbítás miatt jövök-e....??? Mondtam, hogy nem, erre én nem szeretnék többször rákérdezni. Ez amúgy már áprilisban volt, talán 6-a körül, szóval akár amiatt is mehettem volna.
Aztán ezután történt, hogy aktiválták a standby-omat és 2 napra Berlinbe küldtek és igazából mivel 8-a volt az utolsó napom a blokkban és Berlinből nagyjából éjfélkor értünk haza, aznap már ugye nem tudtam volna rákérdezni, még ha akartam volna sem.. Viszont ezután 3 nap szabadnap következett, 9-10-11, azaz 12-én már úgy repültem volna - mivel a cég részéről továbbra sem kaptam semmi visszajelzést - hogy nem volt szerződésem. Nyilván ezt nem szerettem volna és nem is lett volna szabályszerű, így még Berlinből írtam emailt a bázis vezetőnek, másolatban a fent említett kolléganő, hogy érdeklődnék a szerződéshosszabbításomat illetően, mivel hogy 12-én, amikor is reggel 6-ra kellene mennem, már ugyebár nincs szerződésem, stb.... Szerintem ez nagyon gáz, de hát ez van.. Érdekes módon Sara 2 perccel később telefonált, hogy már hetek óta próbálják megoldani a dolgot, stb. és ne haragudjak, de ha van rá mód, akkor 11-én, azaz a szabadnapomon kellene bemennem, h aláírjam a hosszabbítást, mivel egyébként meg kell változtatniuk a 12-i napomat... Nyilván, mivel ez még mindig határozott szerződés, nem akartam nagyon kekeckedni és amúgy is nagyon közel lakom a reptérhez, de leginkább az a nemtörődömség bosszantott, amivel ezt intézték, pláne, hogy én hetekkel korábban odamentem hozzájuk, hogy hahóóóóóóó.... Na, de a bosszankodást félretéve, a lényeg, hogy természetesen bementem, aláírtam és ma délután már a 3. repülésem lesz, immáron az új szerződésemmel:-))))

De mivel valahogy meg is kellett ünnepelni egy ilyen jeles eseményt, vasárnap, kicsit megelőlegezve, Angie-vel, a lakótársammal és egy barátjával egy csodálatos helyre mentünk el. Persze, ez a szerződéstől független volt, de én úgy tekintettem, mint a hosszabbítás megünneplése:-)

A Lago Maggiorenél jártunk, de egy olyan helyre vitt fel mindket Carlo, ahonnan gyakorlatilag az egész, de legalábbis a tó nagy része látható volt, valami csodálatos, szinte leírhatatlan élményt szerezve ezzel:-)))
Ott aztán uzsonnáztunk, fincsi bort ittunk, olasz szalámit és sajtot ettünk, majd pedig az estét Aronában, szintén a Lago Maggiore partján lévő városban fejeztük be, ahol nagyon finom fagyival zártuk ezt az amúgy is szuper napot:-)

De hogy Ti is lássátok ezt a helyet, íme néhány fotó:

mangó, citrom, joghurt....:-))

Tegnap amúgy ismét nagyon jó repülésben volt részem egy nagyon jó csapattal. Hihetetlen, hogy mennyiben tudja megváltoztatni a napot - még ha hosszú is - egy jó csapat. A Cabin Managert nem ismertem amúgy, de annyit azért hallottam róla, hogy jófej. Hát tényleg az volt, a bejelentései sok mindenben megközelítették Claudioét, akiről egyszer korábban már hosszabban írtam:-) Lucánál például egy vicces bejelentés volt, hogy késtünk egy keveset az egyik útnál, nagyjából 20 percet. Na most ezt úgy közölte, hogy megérkeztünk Milánóba, 1200 másodperc késéssel, reméljük, hogy nem okozott túl nagy kellemetlenséget az Önök számára:-)
Na meg még valami, amin én szó szerint dőltem a röhögéstől:-) Ez az utolsó út előtt volt, amire nagyjából fél órás késést halmoztunk fel. Az üdvözlésben, amikor bemutatkozik a Cabin Manager és bemutatja a csapatot, Luca mondta, hogy sajnos a korábbi utakból adódóan van egy kis késés, nagyjából fél óra. Megpróbáljuk ebből a legtöbbet behozni és hogy minél többet sikerüljön, arra kérem Önöket, hogy a fejük felett található légkondit állítsák a gép hátsó része felé, ha mindenki így tesz, ezzel is növeljük a sebességet..... Hát én dőltem a röhögéstől, de leginkább azért, mert az utasok kb. fele elkezdett felfelé matatni, hogy teljesítsék a "kérést", hogy majd így gyorsabbak leszünk:-)
Persze a legjobb ezt átélni volt, de remélem, hogy érthetően írtam le és szereztem ezzel a viccel sztorival néhány kellemes percet:-))
Szép napot, én lassan készülődök egy Agadírra, ami ismét jónak ígérkezik egy jó csapattal:-))

Vegyesfelvágott, azaz Gardaland, repülés, standby-ról kirángatós Berlinben éjszakázós 2 nap...

Ahogy egy hete ígértem, először a múlt hétvégi Gardalandről mesélek egy picit:-) Meg kell, hogy mondjam, nagyon szuper volt az egész nap az elejétől a végéig:) Egy kollégámmal kettesben indultunk útnak, mivel egy kolléganő, aki még velünk jött volna, sajnos mégsem tudott jönni. A célállomáson pedig még egy kolléganővel találkoztunk, ők hárman jöttek, így összesen öten voltunk. Valószínűleg még jobb lett volna, ha többen vagyunk, de talán majd legközelebb:-)

Ez volt amúgy még csak a második nap az idei szezonban, szóval szerencsénk is volt egyben, mert bár az idő szuperjó volt, szerintem még sokan nem fedezték fel, vagy nem gondoltak rá, hogy aznap jöjjenek, így a várakozási idő az egyes attrakciókra jelentősen lerövidült - úgy 1-10 perc között volt, amit várnunk kellett maxium. Állítólag nyáron ez akár 1 óra is lehet, ami nyilván nem a legjobb.

Nyitástól zárásig ott voltunk és kipróbáltunk mindent...:) Volt néhány nagyon durva hullámvasút, persze amik átfordulnak a tengelyük körül, szóval az adrenalin dolgozott bennünk rendesen:-) De én imádom, szóval nagyon jól éreztem magam.

az érkezés pillanatai:)

2011 újdonsága....Tesztelve:-)

Blue Tornado - nem rossz....:D

Garda-tóval a háttérben

Hát szerintem a fenti képekből is látszik, hogy nagyon jó kis attrakciók vannak Gardalandben, ajánlom mindenkinek, tényleg szuper kis nap volt:-)

Hétfőn aztán több, mint 2 hét kihagyás után újrakezdtem a munkát:) Már vártam is, hogy őszinte legyek, mert egyrészt szeretem csinálni, másrészt azért most tényleg sokat pihentem. 5 napom volt ebben a blokkban, eleinte teli standby-jal.. Nem is tudom, hogy miért, de gyakorlatilag az első és második nap reptéri majd otthoni standby volt, majd lett volna egy Bukarestem és vissza, utána ismét reptéri és egy otthoni standby. Persze a következő blokkjaim nem ilyenek lesznek, hanem teli 4 szektoros napokkal, szóval kicsit jobban is megvariálhatták volna. De hát ez van. Szóval első nap a reptéren voltam délig, nem hívtak, úgyhogy utána jöttem is haza, nyugisan telt a délután. Angievel, a lakótársammal elmentünk bevásárolni, majd a teraszon pihengettünk, fagyiztunk. Este mondtam neki, hogy remélem, nem hívnak másnap 4-11 között, mert gyönyörű idő ígérkezett és konditerembe is akartam menni.. Hááát, a terveimet elég rendesen keresztbe húzták.. Reggel 04:03-kor hívtak, hogy lenne számomra egy dupla Catania....:) Hát igen, ez úgy 11 óra szolgálati idő, szóval nem aprózták el. Reggel 6-ra mentem és belevágtunk. Kicsi késéssel indultunk, amit szépen be is hoztunk, majd a a 3. út után, azaz Cataniaban mondta a kapitány, hogy leszállás körül letaroltunk egy madárcsapatot....:( Szegények... Persze ez a mi gépünkben túl sok gondot nem okozott, leginkább csak egy kis papírmunkát, ami beletelt 1 órába, ezzel pont 1 óra késést okozva nekünk... Így este 6-ra haza is értem... Jó kis nap volt, hullafáradt voltam, konditeremről szó sem lehetett természetesen, örültem, hogy élek. Viszont a másnapi Bukarestemet meg kellett változtatniuk, mivel túlléptem a megengedett szolgálati időt, így másnap ismét egy reptéri sby várt, amit aztán nem aktiváltak. És mivel szimpi volt a csapat, tök jót beszélgettünk az egyik kolléganővel illetve az egyik szintén sby-os pilótával is:)
Másnap ismét sby-on voltam, ráadásul csak 11-17h között, a konditerem továbbra is fennált, mivel az előző 2 napban nem tudtam elmenni. Hát csütörtökön sem jött össze. 11:03-kor már hívtak is, hogy lenne számomra egy berlini éjszakázás... Berlinben sztrájkoltak ugyanis a kollégák, így egy egész csapatot küldtek Milánóból, hogy a járataikat lefedjük.. Odafelé nagyon szórakoztató volt, ugyanis ferry volt a gép, ami annyit jelent, hogy csak mi mentünk, utasok nélkül:-) Így a pilótafülke egész úton nyitva volt, leginkább a trécselésről szólt az egész út:-) Aztán onnan volt még 3 út, majd vissza Berlin Schönefeldbe. A hotel nagyon szép volt, nekem személy szerint még jobban tetszett, mint a casertai. És mivel nem akartunk még aludni, a bárban volt a csapat kb. 2-ig, jót beszélgettünk:)
Másnap pedig az volt a terv, hogy esetleg Berlinbe megyünk vagy Potsdamba, ami közelebb van. Én csak egy valamivel nem számoltam.. Azzal, hogy annyira hideg és szeles idő lesz, mint amilyen volt...:( Látszik, hogy hozzászoktam a jóhoz, itt egy hete 25-30 fok van:-) Így én vittem egy könnyű blúzt és tavaszi kabátot. Na most azzal nem akartam elindulni, mert odafagytam volna az úthoz.. De nem telt így sem rosszul a délután, a pilóták és egy kolléganőm is maradt, így velük voltam. Ja igen, mert aznap délután standby-on voltunk, de nem hívtak minket. Este pedig utasként jöttünk vissza. És mivel sajnos eleve esti gépre tettek minket, ráadásul késett is, így éjfél előtt nem sokkal landoltunk, így a kicsekkolási idő éjfél utánra esett, amiért nyertem magamnak egy extra szabadnapot, mivel belepiszkítottak a szabadnapomba.. Szóval nem is alakult olyan rosszul ez a kis kiruccanás:-)

Ja és még valami, ami igazából még hét elején volt, de majdnem elfeledkeztem róla. Kedden egy nagyon jó kis koncertre mentünk Milánóba lakótársammal. Brooke Frasert néztük és hallgattuk meg:-) Egy új-zélandi énekesnő, mostanában a There is something in the water című számát játszák leginkább a rádiókban. Nagyon szuper volt, az egyetlen rossz a hazaút volt, amikor is a dupla Catania és még a koncert után annyira fáradt voltam, hogy alig éltem... De persze túléltem, most pedig már a második szabadnapom van, pont indulunk Angie-vel a Lago Maggiorehez egyet kirándulni:-)

Hamarosan jelentkezem újra:-)

1 hét vakáció Magyarországon, 2 nap Pozsonyban Anyuval:-) Jah, és hogyan dolgozzunk 1 nap 15 órát...:)

Megint eltelt egy kis idő, hogy nem nagyon hallattam magamról, amit szánok-bánok, de sokszor annyira rohan az idő, hogy szinte észre sem veszem, hogy megint elrepült egy hét.. De most újra itt vagyok:-)

Előszöris eddigi fél évem leghosszabb munkanapját mesélném el, ami nem kevesebb, mint 15 óra volt... Ezt persze nem repültem végig, de az úgy nevezett duty time, azaz szolgálatban töltött idő bizony ennyire sikerült...
Március 17-ét írunk, amikor is úgy volt, hogy nem is biztos, hogy repülök aznap, mert otthoni standby-on voltam reggel 3-tól 11-ig, szóval 6:20-ig édesdeden aludtam:-) Akkor viszont megcsörrent a telefon, az easyJettől hívtak, hogy be kellene mennem a reptérre reptéri standby-ra... Hááát, rendkívüli módon örültem a dolognak, de legalább úgy voltam vele, hogy azért hagytak aludni, szóval nem voltam már fáradt.
Mivel ilyenkor van 90 percem, hogy beérjek, mondtam is a call centeresnek, hogy akkor ugye 07:50-re kell bent lennem, nehogy valami mást találjanak beírni a rosterembe. (azaz a munkarendembe)
Így még tök sok időm volt, nyugodtan elkészültem, még kaját is csináltam és bementem a munkahelyemre, ahol szerencsére van egy pihenő szoba, ahol lehet olvasni, pihenni, számítógépezni, aludni, ki mit akar..
De akkor már nem voltam álmos, így olvasgattam leginkább, majd olyan 9 óra tájban csak kíváncsiságból beléptem az intranetre.... És mit látok.... Hááát, egy 11 órás report időt és egy Milánó-Malaga-Milánót és azt, hogy este 6-kor fogok végezni.... Ennek már kevésbé örültem, mert a reptéri standby-om 13h-kor befejeződött volna.. De hát ilyen nap is kell, ez így alakult:)

Na, de akkor most evezzünk kellemesebb vizekre:-) Mindössze 3 napja jöttem vissza a jelenleg szó szerint napfényes Itáliába, mert 1 hét szabim volt, amit otthon töltöttem Győrben, nagyon kellemesen:) Anyum is örült nekem nagyon - legalábbis remélem -, azt hiszem, hogy ezúttal szerencsére nem kergettem az őrületbe:-) Meg aztán voltunk 2 napot Pozsonyban is:-) Már egy pár hónapja terveztük, mert egyik visszautazásom alkalmával anyu kijött velem Pozsonyba és volt arra időnk, hogy egy kicsit sétáljunk az óvárosban. Úgyhogy gondoltam, hogy valamikor akár 2 napra is elmehetnénk, és ebből az 1 hétből ki is futotta, szóval március 25-én reggel elindultunk... volna.. Orangeways-szel foglaltam le a jegyet, már 1 héttel korábban, szóval megvolt a kinyomtatott, érvényes jegyem foglalási számmal, mindennel és a bankom persze le is vonta a pénzt már a foglalás időpontjában. A kellemetlenséget most nem részletezem, mert múlt pénteken bosszankodtam miatta eleget, de a lényeg, hogy nem jött be a busz a győri pályaudvarra, mert valami miatt ők törölt foglalásnak látták az érvényes jegyünket... Hadd nem írjam le, hogy mennyire voltam ideges...:) Nem kicsit... Végül vonattal mentünk el, mivel az Orangeways ügyfélszolgálaton a sajnálkozáson kívül ezt tanácsolták és mondták, hogy természetesen visszatérítik a vonatjegyet.. Így Ausztrián keresztül 3 órával később meg is érkeztünk, de a lényeg, hogy a két nap nagyon jól sikerült, Pozsony szép város, azt gondolom, hogy szinte mindent megnéztünk, amit "meg kell nézni", és az idő is egész szép volt, úgyhogy kellemes kis 2 napot töltöttünk ott:-))

Íme néhány kép:

a 4 csilli hotelszoba:-)

pozsonyi vár

Kandi:-))

Anyukám, a vacsinkra várva:-)

az isteni olaszos vacsim:)

a Kék templom - nagyon szép!!

Fotózkodtam Paparazzival:)

Egy kis ízelítő Pozsonyról:) Ajánlom Nektek is:) Holnap pedig irány GARDALAND!!!! :D Ha valaki nem ismerné, a Garda-tónál lévő vidámpark!! Alig várom, mert állítólag szuper! A következő képeim és bejegyzésem erről a kalandról lesz:-)) Szép estét Mindenkinek!

Barátnős hétvége Milánóban, illetve egy újabb vicces repülős sztori:-))

Ahogy ígértem a legutóbbi bejegyzéskor, ezúttal leginkább a múlt hétvégémről írok, amikor is barátnők érkeztek látogatóba.:)
Sajnos nem teljesen úgy alakult, ahogy szerettük volna, mert Adrienn, aki Londonból jött volna, pont pár nappal az utazás előtt lebetegedett és láza is volt, szóval úgy döntött, hogy nem jön el:(( Persze nyilván ez volt a jó döntés, hiszen lázasan, gyengén nem lett volna jó az utcákat róni és a nevezetességeket nézegetni, de ettől függetlenül nagyon sajnáltam én is és Vikiék is. A másik barátnőm, Viki, ugyanis a tesójával jött szombat reggel és Milánóban szálltak meg, majd vasárnap este mentek vissza.
Pedig olyan jól kitaláltuk az egészet még pár hónappal ezelőtt..:) Viki mondta, hogy tesójával érkezik március 5-6-án, már szállást is foglaltak Milánóban. Nekem meg eszembe jutott az az ötlet, hogy összehozhatnánk egy szuper kis talit a régi "hármassal", ezúttal négyesben persze:-) Szóval szóltam Adriennek, hogy ha van kedve jöjjön el, ő nálam lakott volna péntek és hétfő között. Hát ez így most nem jött össze, de ami késik, nem múlik!!

Ettől függetlenül persze a hétvége nagyon jól sikerült, Vikiékért kimentem a reptérre szombat reggel, majd előbb hozzánk jöttünk el és reggeliztünk, utána pedig a cél egyenesen Milánó volt:-) Az idővel nagyon nagy szerencsénk volt, hiszen gyönyörűen sütött a nap és kellemes tavaszi idő volt - nem úgy, mint ma például, amikor abba sem akarja hagyni az eső és amikor persze szabad vagyok és nem dolgozok... Na, de ez más tészta..

Visszatérve Milánóra.. Már dél körül bent voltunk, megkerestük Vikiék szállását, ahol a recepcióst mindennek le lehet írni, csak kedvesnek nem, de ezt éreztettem is vele - egy kis elégtétel:-) Igazából az bosszantott, hogy 3 fiatal, csinos (csak szerényen:-)) csajszi bemegy, kedvesen szól hozzá, ő meg.... És nekem az a véleményem, hogy aki a szolgáltató szektorban dolgozik, az igenis erőltesse meg magát.. Bár ebben a szektorban a kedvességnek szerintem magától kellene jönnie... Persze különbözőek vagyunk, szóval nem is pazarlom tovább erre a szót, hanem továbbmegyek:) Miután lepakoltunk, elindultunk a Milánó-tourra:-)) Előbb napijegyet vettünk a metróra, majd a dóm tér felé vettük az irányt. Nem mondom, hogy kiválóan ismerem Milánót, de azért már jó párszor voltam ott, szóval tudom, h ogy mik a főbb nevezetességek és mit érdemes megnézni. A dóm - ahogy a metróból kilépve megpillantottuk - most is gyönyörű, hihetetlen látványt nyújtott, Vikiék is csak ámultak. Ugye?:-) Bent is jártunk és a a tetejére is fel lehet menni, de mivel én ott már voltam többször, így azt beszéltük Vikiékkel, hogy azt másnapra hagyják, amikor is én nem mentem be újra Milánóba.

Viki & Sziszka

A dóm után a Castello Sforzesco felé vettük az irányt, ami a gyönyörű, napsütéses időben egy kellemes negyedórás séta lehetett. Közben elhaladtunk kedvenc táskás, öves boltom - Carpisa - mellett, ahova be is "kellett" mennem/mennünk, és egy szép, fehér övvel gazdagodva jöttünk ki. De úgy tűnik, hogy a bolttal Vikiéket is megfertőztem, mert másnap aztán ők is bevásároltak:-) De visszatérve a következő állomásra. A Castello Sforzesco megtekintése után egy hatalmas parkban - Parco Sempione - kötöttünk ki, ahol egyébként eddig még én sem voltam, úgyhogy itt tettünk egy hatalmas sétát, majd miután kellően elfáradtunk, úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk a milánói villamosozást, és pihenünk egy kicsit:-)

Vikivel a Parco Sempione-ban:)

Az idő amúgy rohant rendesen, de hát ez így szokott lenni. Ha az ember jól érzi magát, akkor úgy rohan az idő, mintha húznák... Szóval a villamosozás után a következő célpont Milánó híres divatnegyede volt, ahol novemberben Annával egyszer már nagyon jót szórakoztunk:-)) Hihetetlenebbnél hihetetlenebb és persze borsos áron kapható márkák sorakoznak egymás után a boltokban, de ezek közül jó néhány szó szerint annyira csúnya szerintem, hogy akkor sem venném fel, ha fizetnének érte.. És ezt teljesen komolyan mondom. De biztos csak az én ízlésem nem ér fel a divat ezen szintjéig:-)) Miután tettünk itt egy kellemes sétát, visszamentünk Cadorna állomásra, ahol még a novemberi, Annával való sétálgatásom alkalmával felfedeztünk egy hangulatosnak tűnő éttermet, ami akkor zárva volt, mivel Olaszországban sok étterem ebéd után bezár és csak este nyit ki újra. Mi meg valamikor 6 óra tájban éheztünk meg anno, így végül egy bárt választottunk akkor, most viszont előre mondtam a Vikiéknek, hogy később menjünk, 7-fél 8 felé, mert előtte zárt kapukra fogunk találni.. Sajnos ekkor is zárt kapukra találtunk, mert az étterem valami miatt úgy ahogy zárva volt. De egy kis séta után találtunk egy másik, szintén szimpatikus és látszólag nem turistáknak szánt éttermet. Épp időben érkeztünk fél 8 tájban, mert foglalás nélkül is kaptunk asztalt, míg egy kb. 20-30 perccel később érkező szintén 3-as csapatnak sajnos más étterem után kellett néznie. Mi viszont nagyon finomat ettünk, Vikivel boroztunk, majd még sütiztünk is az étteremben, én személy szerint penne tésztát ettem cukkinivel, speckkel és sáfránnyal. Nagyon fincsi volt:-)

Az egész nap, majd este is nagyon kellesen telt, csak a vacsora végén került egy kis üröm az örömünkbe, amikor a számlát kértük. Hogy őszinte legyek, nagyon meglepődtem az étteremvezetőn - ő állította ki ugyanis a számlánkat -, mert az este alatt többször is odajött, megkérdezte, hogy minden rendben van-e stb, majd kihozott nekünk egy 70 Euros számlát, amiről már elsőre is lerítt, hogy jóval több annál, mint amennyinek lennie kellene. Mindegyikünk tudta, hogy mennyit fogyasztott, mi Vikivel egy-egy pohár bort ittunk, de az sem dobhatta meg ennyire a számlát. Elkezdtem összeszámolni a tételeket, ami érdekes módon eleve nem az étteremvezető által kalkulált eredményt hozta egy gyors fejszámolás után, hanem már "csak" 62 Eurot, de még ez is soknak tűnt. A tételek jól voltak kalkulálva, tehát addig rendben volt, hogy miből mennyit fogyasztottunk, csak a mögöttük szereplő végösszegekre volt rádobva néhány Euro. A számlának mindenképp 60 Euro alatt kellett volna lennie, így rögtön odahívtam az emberünket és mondtam neki, hogy nem stimmel a számla.. El akartam neki kezdeni magyarázni, hogy mit hogyan gondolunk mi, de tudta ő nagyon jól, hogy át akart minket vágni, úgyhogy szinte rögtön, ahogy ránézett, mondta, hogy jajj, az nem a mi számlánk, mindjárt hozza a másikat.... Persze ez így nem igaz, mert a mi számlánk volt, csak nem a jó összegek szerepeltek rajta... Szóval hozta az újat, 57 Euroról, ami már sokkal jobbnak hangzott, de nem kicsit lettem mérges.. Ami a bosszantó az egészben, hogy nagyon jól beszélem az olaszt, ezt láthatták és az, hogy 3-an voltunk csajok, nem azt jelenti, hogy hülyék is vagyunk. Utóbb gondolva - csak persze az ember gyerekének mindig utóbb jönnek a jó gondolatai - szívesen megmondtam volna neki, hogy kellemes este volt, kár, hogy a végét elrontotta vagy valami hasonlót, de igazából mindegy is. A lényeg, hogy nem hagytuk minket átvágni:)

Ezután Vikiékkel visszamentünk a központi pályaudvarra. Nekik innen nem volt messze a szállásuk, nekem meg innen indult a buszom. Hát így telt a mi kis milánói napunk, jó élményekkel, fáradtan érkeztem haza. Másnap még találkoztunk Vikiékkel, kicsit előbb kijöttek ugyanis Malpensara, így a reptéren még ittunk egy igazi olasz cappuccinot, majd miután elköszöntünk, én még úsztam egyet a Sheraton konditermében, ahova február eleje óta rendületlen lelkesedéssel járok:-)) (ma is megyek majd:-)

Na de jöjjön az újabb vicces sztori, amire a címben már utaltam...:) A héten ismét volt egy nápolyi éjszakázásom. A csapat őszintén szólva nem volt a maximum, de azért nem telt rosszul a 2 nap. Első este szokás szerint elmentünk a mi kis casertai éttermünkbe vacsorázni és itt mindig nagyon jókat kajálunk, majd kaja után a csapat másik lány tagjával mi még ittunk egy proseccot a szokásos chipsek, ropogtatni valók és az isteni oliva kíséretében, amit a hotelben adnak:-) Ezután alvás, másnap pedig reggel 05:40-kor tali a hotel recepciójánál, mert várt minket a hotel kisbusza, amivel aztán Nápoly reptere felé vettük az irányt, hogy reggel 7-kor Milánóba induljunk.. Legalábbis így kellett volna lennie... De ez egy kicsit módosult..

Szóval megérkeztünk a reptérre időben, átnéztük a repülőt, majd szépen jöttek az utasok, a beszállítással és mindennel időben végeztünk, de ekkor mi már tudtunk valamit, amit az utasok még nem.
Télen, illetve hideg, esetleg fagyos éjszakák után indulás előtt el kell távolítani a jeget a repülőről, a szárnyról, géptörzsről, stb., mivel egyébként veszélyes lenne a felszállás és az út is... Ehhez a folyamathoz már hozzá vagyunk szokva, hiszen Milánóban gyorsan lezavarják, hiszen megvannak az ehhez megfelelő gépek. Na és itt jön a poén.:) A rámpa, vagyis a reptéri személyzet, aki még felszállást előtt az utaslistát és utasbeszállítást intézi, a kapitánnyal beszél meg bizonyos dolgokat stb., mondta nekünk, hogy Nápolyban nincs ilyen gép... Én ezt tudtam, mivel már jó pár nápolyi éjszakázásom volt, csak eddig még sosem volt annyira hideg, hogy szükség lett volna a jég eltávolítására, ezúttal viszont egy elég hideg éjszaka után voltunk. Így mi történt? Egy elég abszurd és vicces dolog. Mondta a csajszi, illetve a kapitány is, hogy jobb híján megvárjuk, hogy kisüssön a nap és elvégezze a Nápolyban nem létező gép dolgát és leolvassza a jeget a gépünkről, hogy elindulhassunk.... És hát így is lett.. Kellett nekünk hajnali 5-kor kelni, 6-kor a reptéren lenni és elkészülni időben, hogy majd 7-kor elindulunk... Hiszen végül közel 1 órás késéssel, majdnem 8-kor indultunk el, persze immáron biztonságban, na de azért milyen már, hogy egy nemzetközi reptéren azért, mert általában nagyon jó az idő, nincs ilyen gép.... Gondoltam, ezt a jó kis sztorit Veletek is megosztom, igazából én csak nevettem rajta, mert hát ilyet bejelentést tenni az utasok felé, hogy sorry, de azért nem tudunk indulni, mert bár mindennel készen vagyunk, de várjuk a napot, hogy kisüssön és felmelegítse a gépünket..:) És tényleg így történt...:-)))

2 CSODASZÉP nap Cataniában, 3 pedig itthon:-))

Azt hiszem, hogy itt az ideje, hogy beszámoljak a múlt heti 2 napos Cataniámról...:-)) Lehet, hogy vannak köztetek, akik már nagyon várták, én pedig szívesen mesélek, csak az elmúlt 1 hetben azt sem tudtam, hogy hol áll a fejem.
De akkor most hajrá:-)) Szóval csütörtök (február 24-én) reggel indultam útnak, délben már ott is voltam Szicíliában.. Hát szerintem mondanom sem kell, az úton valahogy mindig mosolyra görbült a szám, alig vártam, hogy lent legyek:-)
Foglaltam szállást egy tök szimpatikus B&B-ben, és mivel nagyon készségesen leírták, hogy hogy jutok oda, nagyjából fél órával később már ott is voltam:) A reptértől indult egy busz, ami bevitt a belvárosba és onnan még egy 10-15 percet sétáltam, de még továbbra is nagyon közel voltam a városhoz, csak egy húzós bőrönddel picit tovább tartott a séta. De 15 fokban nem panaszkodtam egyáltalán:-))) Jajj, és Catania nagyon szép....
Szóval lepakoltam, megmutatták a szobámat, egy nagyon kellemes,, világos és egész nagy szobát kaptam, ahol egy üveg bor és 2 pohár is volt, ha esetleg meg akartam volna inni... Meg akartam, de nem egyedül, persze:-) Szóval miután szusszantam egyet, útra keltem.... Megnéztem a Castello Ursinot - egy vár, Catania központjában -, majd a Dóm térre mentem. Ja igen, a szálláson nagyon aranyosak voltak, adtak Catania térképet és azt is elmondták, hogy hova érdemes mennem, mit érdemes megnéznem. Én meg útikönyvvel voltam felszerelkezve, szóval teljesen kész voltam a turistáskodásra.

Castello Ursino

park a vár előtt....

Catania, Dóm:)

a város jelképe, lávakőből készült elefánt obeliszk

A Dóm tér és maga a Dóm gyönyörű amúgy, de azon túl, hogy gyönyörű, tökéletes helyszín egy kellemes találkozásra is:-))) Szóval itt találkoztunk Rosarioval, akivel ugye a repülőn ismerkedtem meg 2 héttel korábban. Cappuccinot ittunk, sétáltunk, majd motoroztunk és megmutatta a cataniai tengerpartot.. Nagyon szép, az egész pont az én kis lelkemnek való:-)

Késő délután aztán neki még voltak elintézni valói, de este újra találkoztunk és sötétben is láthattam a tengert, majd a bor is elfogyott:-) Persze, azért nem minden olyan egyszerű, mint amilyen lehetne, de úgy néz ki, hogy még találkozunk:-))

Másnap aztán a reggeli után rögtön indultunk is a várva várt Etna túrára.. Én úgy tudtam - és úgy beszéltem le a szervezőkkel - hogy a fél naposon szeretnék részt venni, de végül egy napos volt a túra, szóval még jó, hogy a repülőm csak este 21:20-kor indult.
Azt kell, hogy mondjam, hogy a második nap ismét egy csodálatos és felejthetetlen élmény volt számomra, egészen 2000 m-ig mentünk fel az Etnára, ami hófedte lankáival hihetetlen látvány volt.. Ajánlom mindenkinek.. Sokat megtudtunk a korábbi kitörésekről, arról, hogy nagyjából 200! inaktív kráter van az Etnán jelenleg és azt is, hogy az inaktívak mellett kb. 3000 m-en ott van a 4 mai napig aktív kráter. Egyébként alig 1 hónapja is volt egy kitörés, amelyről a túravezetők mutattak képeket. Megmondom őszintén, egyszer nagyon szívesen megnézném.. Szóval az egész napot a hegyen töltöttük, ebédeltünk, sétáltunk - hótalpakkal is!:) -, majd este fél 7 felé értünk vissza a B&B-be.

Néhány kép erről a napról is:

menedékház 1300 méteren

kráter 2000 méteren...

Este aztán, mikor már épp indulóban voltam, csörgött a telefonom, Rosario volt, így ezúttal motorral mentem a reptérre, bár én elképzelhetetlennek tartottam, hogy bőrönddel együtt hogy fog összejönni ez a manőver... Hát összejött:-))
A két nap csodálatos volt, annyira, hogy egész biztosan visszatérek Cataniába, Szicíliába és még így is megérte, hogy a gépem 1 órás késése miatt 3 és fél órát sikerült aludnom, mielőtt másnap reggel 6-ra beértem volna a munkahelyemre.
Ráadásul rögtön egy 2 napos nápolyi night stoppal nyitottam, de mivel rövidek voltak az utak, Casertában, a hotelben délután, egy 4 órás "beauty sleep" után kész voltam egy esti vacsira a csapattal, ahol egyébként rajtam kívül csak fiúk voltak.. Na jó, legalábbis első ránézésre:-)

Aztán február utolsó napján, miután megjártam Brüsszelt és Prágát, újra felszálltam, ezúttal Magyarország felé véve az irányt és egészen ma estig itthon vagyok és ismét kihasználtam az időt pihenésre, fodrászolásra, kozmetikushoz menésre, illetve masszázsra is:-) Ezen túl pedig 2 jó barátnőm, Krisztinám és Ándrea is meglátogattak és egy nagyon kellemes beszélgetés közepette egy győri hajón vacsoráztunk. Köszönöm Nektek ezúttal is Lányok, jó volt látni Titeket és március 22-én újra tali!:-)

Ezzel zárom a mai blogbejegyzésemet, hamarosan újra jelentkezem, amikor is a következő hétvégémről számolok be, ahol Viki és Adrienn barátnőimmel, valamint Sziszkával talizom:-)

Üdv Mindenkinek:-)

Újabb napok, újabb élmények, nem is akármilyenek:)

Újabb napok - vagyis megint 2 hét - teltek el az Olaszországban töltött immáron több, mint 4 hónapomból.. Hihetetlen még mindig, meg kell, hogy mondjam. Az idő itt szerintem jobban rohan, mint egy irodában. Talán azért is, mert minden nap repkedek ide-oda, minden nap más utasokkal, más kollégákkal utazok és így az egész olyan változatos.

Az elmúlt 2 blokkom - utóbbiból még van 3 nap, a mai, illetve holnap-holnap után egy nápolyi éjszakázás - amúgy nagyon jól telik. Mindkettőnek az eleje egy reggel 6-os reptéri standby-val (ASBY) kezdődött, egészen délig. Talán múltkor írtam, hogy eddig milyen szerencsés voltam, mert mindössze egy ASBY-em volt, az is még novemberben. Meg talán azt is írtam, hogy hogy utáltam:) Vagyis elég uncsi volt, pláne mert 2 hét után senkit nem ismertem, szóval még csak beszélgetni sem nagyon tudtam. Aztán december-januárban nem kaptam egyet sem, erre most februárban kettőt is.. Na mindegy, most már mindkettő sokkal jobban telt, mert egyrészt sokkal több embert ismerek, így a kollégák, akik velem együtt csücsültek a reptéren, ismerősek voltak, másrészt meg az egyik nap reggel 6-8 között, a másik nap pedig egyenesen reggel 6-9 között aludtam, mint a bunda:-)))) Persze a telefonom ott volt mellettem, hogy hátha megcsörren, erre ugye fel kell készülni, de szerencsére nem csörgött egyik alkalommal sem.
A mostani blokkban amúgy ránk hoztak egy kis szívbajt, mert 11 felé - amikor mindössze 1 óra volt hátra - úgy tűnt, hogy lesz egy dél-olasz útunk, egy Lamezia és vissza. Azt hiszem, hogy valami történt az ottani géppel és mint kiderült, egy üres, mentesítő járatot kellett küldeni, ami aztán visszahozza őket. De szerencsére kiderült, hogy csak a pilóták lépték túl a megengedett repülési limitet, a cabin crew - vagyis a légiutaskísérők - nem, szóval mi maradtunk és két pilóta ment... Egy üres géppel... Azért egyszer szívesen kipróbálnám ezt is, mert nyilván ilyenkor még szabadabb a bejárás a pilótafülkébe, nincs szervíz, semmi, szóval poénos lehet:) Na persze nem 11-kor, amikor már reggel 6 óta a reptéren vagyok és majdnem vége az aznapi "műszakomnak":-)
A második napom pedig mindkét legutóbbi blokkomban egy ún. ESBY, early standby, azaz korai standby volt, ami általában reggel 3-11 között tart. Persze ilyenkor nem ülök a telefon mellett reggel 3-tól, hanem leginkább alszom:) A telefonra úgyis felébrednék, de nem volt rám szükség, így mindkét nap aludthattam sokat-sokat-sokat. Így a 6 nap helyett most 4-4 napokat dolgoztam. Igaz az előző blokkban megszenvedtem azt a 4 napot, mert 3. nap egy MXP-LGW-ATH állt előttem, ami ugye Milánó-London Gatwick-Athén...Nagyjából 11 óra szolgáltai idővel. De én azt mondom, hogy ha jó a csapat, akkor a 11 óra is letelik egész jól. Persze ha nem.... Na de erről ne is beszéljünk:)
A 4. napom szintén egy 10 és fél órás nap volt, egy MXP-CAT-MXP-SUF-MXP, amit most természetesen lefordítok Nektek. Milano-Catania és Milano-Lamezia. Mindkettő helyi út, de mindkettő dél, szóval le-fel-le fel, és azért az idő eltelik rendesen ezekkel a helyi utakkal is... De nem panaszkodhatom itt sem, mert volt szerencsém egy olyan helyes srácot megismerni az egyik úton, hogy csak na.....
Persze úgy általában azt mondhatom, hogy sok helyes utas van, de ez a srác tényleg igazán jóképű.. Viszont ami a szerencse az egészben, hogy nem csak én vettem őt észre, szóval az út végére gazdagabb lettem egy névjegykártyával:-))) Jövő hét végére pedig ezáltal gazdagabb leszek egy Cataniai úttal... Persze majd rakok fel képeket:-))) Igazából már nagyon rég el szerettem volna jutni Szicíliába, és nagy valószínűséggel ez nem az utolsó utam lesz oda, de elsőnek jó lesz és már nagyon várom:-) Mielőtt esetleg "rosszra" gondolnátok, nem hozzá megyek, foglaltam szállást, vettem útikönyvet, szóval turistáskodni fogok picit, amit összekötök egy remélhetőleg kellemes kávéval vagy vacsival egy nagyon helyes olasz srác társaságában:-)
Illetve befizetek egy félnapos Etna tour-ra is, júúúúúúúúúúúúj, nagyon várom már..... Fentről már volt szerencsém látni párszor, egy csoda szerintem.. Bár én még most is tátott szájjal gyönyörködök a sok szépségben, amit egyelőre fentről látok és ami úticélok sorra hozzák meg a kedvemet, hogy hova is kell eljutnom a közeljövőben:)
Catania után a következő Szardínia lesz, de erről majd egy következő bejegyzésben:)

De hogy egy kicsit másról is írjak. Akik ismertek jól, tudjátok, hogy imádom a kutyusokat:-) Azt hiszem, hogy ez az imádatom nem is fog csökkenni, ahogy látom. Ha esetleg lakótársammal megyünk valahova, nagyjából az összes szép kutyust megsimizem, és pár hete az egyik olasz barátom - Christian - is vett egy kutyust. Még kölyök, csak pár hónapos, szóval egy igazi kis szőrpamacs, de imádnivaló. Christian múltkor elhozta megmutatni, szóval játszottunk vele picit, lakótársamnak is tetszett. Igaz, Haika - így hívják - megmutatta, hogy bár pici vagyok még, de élesek a fogaim.. Jobb esetben csak a papucsommal játszott, rosszabb esetben engem harapdált..:) Na, de hogy kiről is van szó...

Hát ő lenne Haika, egy tünemény szerintem:-))

A héten aztán újabb jó dolgok történtek velem, kicsit beszélhettem magyarul, ami bizony jól esett a kis lelkemnek:) Persze, igazából minden nap beszélek magyarul, hisz anyuval skype-on minden nap beszélünk, de azért más az is, meg más élőben is.
Viszont Eszter "kolléganőm", vagyis most már ex Ferreros kolléganőm itt járt Milánóban:) Új munkája következtében ugyanis most már igazi üzletasszony lett és munkája következtében szerencsére remélhetőleg gyakran fog jönni:) Így pár napja kimentem elé a reptérre, amikor megérkezett, majd másnap, mielőtt ment vissza, ismét találkoztunk és igazi, olasz cappuccino társaságában töltöttünk el egy kis időt beszélgetéssel:) Eszter, itt üzenem, hogy tessék jönni minél gyakrabban:-))

Tegnap reggel kezdtem, 05:40-re kellett mennem, viszont mindössze egy Milánó-Máltám volt - még ott sem voltam, de most legalább volt szerencsém fentről látni:-)
Kicsit döcögősen indult a nap, mert a hülye buszom nem jött, amivel nap mint nap megyek dolgozni - kiderült, hogy megint megváltoztatták a menetrendet, csak "elfelejtették" lecserélni a buszmegállóban, szóval nem tudom, hogy nekem ezt honnan kellene tudnom... Na mindegy, végül minden rendben ment, sőt fél órával előbb érkeztünk meg a tervezettnél:-) Az idő csodaszép volt tegnap, igazi tavaszi napsütés fogadott dél körül, szóval hazajöttem és 2 órát a teraszon töltöttem napozással és a Katedrális című - mindössze 1000 oldalas könyv:) - olvasásával:)) Délután pedig útra keltünk Angie-vel, szerencsére ő is szeret mászkálni, mint ahogy én is, így tegnap délután Sesto Calendeben kötöttünk ki, amely szintén a Lago Maggiorenél található, nagyon szép városka. Azonban odaútunk célpontja több volt egy kellemes sétánál... Angie ugyanis ismert ott egy szicíliai cukrászdát, tipikus szicíliai sütikkel.... Hát igen.. Így életemben először - és egész biztosan nem utoljára - volt szerencsém megkóstolni a buonissimo Cannolot...:) Hát isteni volt.. De hogy legyen miért csorgatni a nyálatokat, mindjárt betekintést engedek nyújtani a szicíliai Cannolo látványába:)

Cannolo, Cappuccino és én:)

Séta közben a Ticino folyóról és a naplementéről is készítettem képeket, még pedig a következőket:

Hát ezekkel a képekkel zárom a mostani bejegyzést, a tegnapi napot viszont az isteni Cannolo és a kellemes séta után egyébként még egy 1100 méteres úszással zártam, hogy a lelkiismeret-furdalásom kicsit csökkenjen:) Sikerült, jól esett, most pedig kész vagyok a mai utazásra, ami egy Prága, Párizs lesz és amiről éjfél tájban érek majd haza. Holnap pedig egy újabb - remélhetőleg kellemes - éjszakázás Nápolyban, aztán a megérdemelt 3 szabadnap, amiből kettőt Cataniában töltök:) Utána újra írok, természetesen képes beszámolót:-)) Szép napot mindenkinek!:)

Az itt töltött 4 hónapom legeslegszórakoztatóbb repülése...:)))

Ahogy ígértem, mostantól kezdve újra visszatérek a rendszeres íráshoz, még ha esetleg nem is történik annyi minden. De most ráadásul történt is, ez a hét is elég mozgalmasan telt:)

A munkanapjaim száma most csak 4 volt, mivel január végén még volt 2 nap szabim, így a szokásos 6 nap négyre redukálódott, de ebben a 4 napban azt hiszem, hogy benne volt az eddigi itt töltött időm legeslegszórakoztatóbb repülése:))

Első napom amúgy egy délutáni standby volt, aminek már majdnem vége volt (este 8 óráig tartott), amikor is fél 8-kor megcsörrent a telefon egy angliai számról... Pont előtte mondtam Angie-nek (a lakótársam), hogy milyen szerencsés vagyok, mert eddig egyszer sem hívtak még standbyról (vagyis egyetlen egyszer, még a legelején, ami nem épp a legjobban sült el, de most már nem lényeges), amikor is 5 percre rá hívás.. Annyira másra koncentráltam, hogy meg sem fordult a fejembe, hogy az easyJettől hívnak, amíg fel nem vettem:))

Erre közölték, hogy lenne egy utam ma estére, Milánó-London Gatwick, aztán Gatwicken alszom és másnap jövök vissza... Nagyon örültem neki természetesen, este fél 8-kor jó ilyen hírt kapni. Ráadásul itthon sem voltunk, előtte kicsit kocsikáztunk Angie-vel, ezt-azt intéztünk, szóval ezután irány haza, készülődés, pakolás, kajálás, majd Angie bevitt a reptérre 9 előtt.. Be akartam checkolni a járatra, amikor is láttam, hogy áttették airport standby-ra este 10-ig a Gatwickemet. Ott volt a 2 pilóta is, kérdeztem tőlük, hogy tudják-e, hogy mi történt. Ja igen, ráadásul, mikor néztem a járatot, láttam, hogy A320-as gép, na most mivel mi itt Milánóban csak A319-cel repülünk, még inkább örültem, hogy egy tök idegen csapattal egy olyan gépen repülök, amin még sosem repültem.. Okés, hogy nem nagy a különbség, leginkább csak az, hogy picivel nagyobb, meg néhány dolog máshol van, de akkor is, kicsit meg voltam szeppenve..

De aztán a két pilóta mondta, hogy ők is jöttek volna Gatwickre, de törölték a járatot, vagyis a mi duty-nkat, mert valószínűleg az lehetett, hogy a londoni csapat azt gondolta, hogy túllépi a max. repülési limitet - amit ha úgy döntenek, meg lehet amúgy hosszabbítani valamivel, de nyilván nem akarták - és végül kiderült, hogy elszámolhatták magukat és bizony nekik kellett visszavinni a gépet Gatwickre, szóval ahelyett, hogy visszahívtak volna minket, hogy megmenekültetek, még betettek minket egy órára airport standbyra. De ilyenkor már nincs sok gép, azok is leginkább jönnek vissza Malpensa bázisra, így nem sok esély volt, hogy hívnak minket és így is lett.. Szóval este 22h-ig a reptéren csücsültem, majd hazajöttem az összekészített csomagommal...:) Na mindegy, ilyen is kell néha:)

Viszont így megmaradt a másnap délutáni MXP-CTA (Malpensa-Catania) utam, amin meg kell, hogy mondjam, nagyon jól szórakoztam. Egy olyan csapattal repültem, akiket nem ismertem előtte, de nagyon bízom benne, hogy repülök majd még ezzel a seniorral.

Úgy kezdődött minden, hogy a safety demonstrationt (ez a biztonsági dolgokat bemutató rész még felszállás előtt) nem tette automatára, hanem ő olvasta fel.. Hát amint megszólalt, tudtam, hogy "színészkedik". A hang, amin olvasott, lehetett volna egy automatáé is egész nyugodtan, egyszerűen nem tudtam abbahagyni a nevetést.. Hozzáteszem az utasok sem...:) Látták, hogy poénkodik, néztek rám is, a seniorra is, az a baj, hogy ezt szavakba önteni nehéz, egyszerűen próbáljatok elkézpelni egy olyan hangszínt, tempót, ami az ember összes komolyságát eltünteti... Szóval így indultunk:)

A seniornak - meg persze a csapat többi tagjának is - több bejelentése is van út közben, utasok üdvözlése, az étel-ital szervíz, ami felszállás után történik, stb..

Ezek között van az is, még az elején, hogy dohányozni szigorúan tilos. Hát ezt Claudio - ő a senior - mondta be, majd hozzátette, hogy aki dohányzik, az ki lesz hajítva a gépről....:)

Út közben is voltak nagyon vicces megnyilvánulásai, de sajnos nem emlékszem mindre, a végén kezdtem őket összeírni, hogy majd leírhassam itt..
A végén viszont annyi volt, hogy az utasok egy hatalmas nevetésben és tapsban törtek ki és többen javasolták Claudionak, hogy komikusnak kellene mennie.
Na, de akkor leírom, amiket feljegyeztem... Amikor a gép leszáll, bemondjuk, hogy megérkeztünk x helyre, hány óra van, stb. és hogy ne felejtsenek a gépen semmit az utasok, ellenőrizzenek mindent.

Na most ez Claudiotól úgy hangzott, hogy kérjük a kedves utasainkat, hogy ne hagyjanak semmit a fedélzeten, legfőképpen az anyósokat és férjeket vigyék magukkal, mert ha nem, úgyis visszaszolgáltatjuk őket...:))) A mobiltelefonoknak az ajtó kinyitásáig - elvileg - kikapcsolva kell maradni, de persze nagyon fontos embereket viszünk mindig, tehát amit érinti a földet a gép, az emberek általában elkezdik bekapcsolni őket.. Claudio bemondta, hogy a telefonoknak az ajtó kinyitásáig kikapcsolt állaptoban kell maradni, felesleges, hogy az ülések között rejtegessék őket, hisz a csapat látja, de leginkább hallja, ha valaki rögtön telefonálgatni kezd..:)

Majd a legvégén, mikor elköszönt az utasoktól, bemondta, hogy igyekezzenek leszállni, mert az utolsó utasnak fel kell porszívoznia a kabint....:D:D

Hát a nagy része ennyi, de persze ennél még sokkal több poénos megnyilvánulása volt, de sajnos nem emlékszem mindenre...

Ez volt a második repült napom, ezután még volt kettő a blokkból, azok is jól teltek, most meg már 3. napomat töltöm itthon, és hála istennek gyönyörű idő van, szóval ma reggel is napozással kezdem a teraszon...:)

Na, de a repülésen kívül más változás is van az életemben, végre újra elkezdtem konditerembe járni!!! Mivel ugye kocsi nélkül itt lehetetlen bárhova is menni - vagy legalábbis kétszer annyi időmbe telne - így nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy a Sheraton (5 csillagos szálloda a reptéren) konditermébe van kedvezményünk. Már nagyon hiányzott egy kis sport, szerettem volna visszatérni a rendszeres sportoláshoz, amit az utóbbi időben megszoktam Magyarországon.

Így február első napjaiban el is mentünk Angie-vel, hogy megnézzük, milyen is a Sheraton konditerme. Háááát.. Mit mondjak.. Gyönyörű szép, minden új, a konditerem mellett uszoda és szauna, török fürdő, emotional bath (aminek sajnos nem tudom a magyar megfelelőjét, de egy olyan zuhany, ahol a mindig különböző színek pompáznak, ezzel állítólag nyugtatóan hatva a szervezetre) és emellett még egy pihenő zóna is várja a sportolni, majd kikapcsolódni vágyókat.. Szó szerint élmény odamenni..

Eddig már 3-szor voltam, ma lesz a negyedik, úgy döntöttem, hogy ma konditerem helyett úszni fogok egyet..:)

De hogy lássátok is, hogy tényleg mennyire szép, becsatolok néhány fényképet:-))

Mára ennyi, hamarosan újra jelentkezem:-)))




uszoda..:)



pihenőzóna 1:-)



pihenőzóna 2:-)