Immár a 3. napom az új - 2011. október 30-ig szóló - szerződésemmel, valamint a hosszabbítás méltó megünneplése:-))

Pár nap csúszással ugyan, de nagy örömmel jelenthetem be, hogy MEGHOSSZABBÍTOTTÁK A SZERZŐDÉSEMET:-))) Így a jelenlegi fél éves szerződésemmel október 30-ig vagyok az easyJet alkalmazásában:-)) Persze, nagyon örülök neki, bár az új szerződés aláírása meg az egész hosszabbítás intézése a cég részéről szerintem meglehetősen nevetséges...
Úgy történt ugyanis, hogy az első szerződésem április 11-ig szólt. Na most nekünk minden hónap 17-én jön ki a következő havi beosztásunk és hát én azt gondoltam, hogy ha március 17-én a rosteremben az egész áprilist látom, az nyilván jót jelent. De szerintem mondjuk a HR-nek kellett volna hozzám odajönni legalábbis ez előtt, hogy gratulálunk vagy nem.... Lényeg, hogy mivel ők nem jöttek, gondoltam, hogy rákérdezek. Ráadásul pont együtt repültem azokban a napokban az egyik ún. Assistant Cabin Crew Managerrel, aki a légiutaskísérők ügyeit intézi. Tőle is kérdeztem, annyit mondott, hogy a bázis vezetőhöz kellene odamennem, de úgy rémlik, hogy ő aznap nem volt. Ő azért elöljáróban annyit elmondott, hogy ne aggódjak, minden nagyon pozitív, szépek az eredményeim.. Nem is aggódtam igazából, mert tényleg érzem, hogy jól dolgozom és szeretem is nagyon, amit csinálok, csak mégis.. Ha az embernek lejár a szerződése, azért jó tudni, hogy maradhat-e vagy nem.. Lényeg az, hogy miután én egyszer rákérdeztem és nem kaptam egyértelmű választ, úgy gondoltam, hogy pihentetem a dolgot, majd ők szólnak, ha akarnak.
Közben kaptam végre egy szoknyát is - amit fél év alatt nem adtak - és egy új nadrágot, de amikor odamentem Sarahoz - az előbb említett kolléganő, már rögtön azzal kezde, hogy a szerződéshosszabbítás miatt jövök-e....??? Mondtam, hogy nem, erre én nem szeretnék többször rákérdezni. Ez amúgy már áprilisban volt, talán 6-a körül, szóval akár amiatt is mehettem volna.
Aztán ezután történt, hogy aktiválták a standby-omat és 2 napra Berlinbe küldtek és igazából mivel 8-a volt az utolsó napom a blokkban és Berlinből nagyjából éjfélkor értünk haza, aznap már ugye nem tudtam volna rákérdezni, még ha akartam volna sem.. Viszont ezután 3 nap szabadnap következett, 9-10-11, azaz 12-én már úgy repültem volna - mivel a cég részéről továbbra sem kaptam semmi visszajelzést - hogy nem volt szerződésem. Nyilván ezt nem szerettem volna és nem is lett volna szabályszerű, így még Berlinből írtam emailt a bázis vezetőnek, másolatban a fent említett kolléganő, hogy érdeklődnék a szerződéshosszabbításomat illetően, mivel hogy 12-én, amikor is reggel 6-ra kellene mennem, már ugyebár nincs szerződésem, stb.... Szerintem ez nagyon gáz, de hát ez van.. Érdekes módon Sara 2 perccel később telefonált, hogy már hetek óta próbálják megoldani a dolgot, stb. és ne haragudjak, de ha van rá mód, akkor 11-én, azaz a szabadnapomon kellene bemennem, h aláírjam a hosszabbítást, mivel egyébként meg kell változtatniuk a 12-i napomat... Nyilván, mivel ez még mindig határozott szerződés, nem akartam nagyon kekeckedni és amúgy is nagyon közel lakom a reptérhez, de leginkább az a nemtörődömség bosszantott, amivel ezt intézték, pláne, hogy én hetekkel korábban odamentem hozzájuk, hogy hahóóóóóóó.... Na, de a bosszankodást félretéve, a lényeg, hogy természetesen bementem, aláírtam és ma délután már a 3. repülésem lesz, immáron az új szerződésemmel:-))))

De mivel valahogy meg is kellett ünnepelni egy ilyen jeles eseményt, vasárnap, kicsit megelőlegezve, Angie-vel, a lakótársammal és egy barátjával egy csodálatos helyre mentünk el. Persze, ez a szerződéstől független volt, de én úgy tekintettem, mint a hosszabbítás megünneplése:-)

A Lago Maggiorenél jártunk, de egy olyan helyre vitt fel mindket Carlo, ahonnan gyakorlatilag az egész, de legalábbis a tó nagy része látható volt, valami csodálatos, szinte leírhatatlan élményt szerezve ezzel:-)))
Ott aztán uzsonnáztunk, fincsi bort ittunk, olasz szalámit és sajtot ettünk, majd pedig az estét Aronában, szintén a Lago Maggiore partján lévő városban fejeztük be, ahol nagyon finom fagyival zártuk ezt az amúgy is szuper napot:-)

De hogy Ti is lássátok ezt a helyet, íme néhány fotó:

mangó, citrom, joghurt....:-))

Tegnap amúgy ismét nagyon jó repülésben volt részem egy nagyon jó csapattal. Hihetetlen, hogy mennyiben tudja megváltoztatni a napot - még ha hosszú is - egy jó csapat. A Cabin Managert nem ismertem amúgy, de annyit azért hallottam róla, hogy jófej. Hát tényleg az volt, a bejelentései sok mindenben megközelítették Claudioét, akiről egyszer korábban már hosszabban írtam:-) Lucánál például egy vicces bejelentés volt, hogy késtünk egy keveset az egyik útnál, nagyjából 20 percet. Na most ezt úgy közölte, hogy megérkeztünk Milánóba, 1200 másodperc késéssel, reméljük, hogy nem okozott túl nagy kellemetlenséget az Önök számára:-)
Na meg még valami, amin én szó szerint dőltem a röhögéstől:-) Ez az utolsó út előtt volt, amire nagyjából fél órás késést halmoztunk fel. Az üdvözlésben, amikor bemutatkozik a Cabin Manager és bemutatja a csapatot, Luca mondta, hogy sajnos a korábbi utakból adódóan van egy kis késés, nagyjából fél óra. Megpróbáljuk ebből a legtöbbet behozni és hogy minél többet sikerüljön, arra kérem Önöket, hogy a fejük felett található légkondit állítsák a gép hátsó része felé, ha mindenki így tesz, ezzel is növeljük a sebességet..... Hát én dőltem a röhögéstől, de leginkább azért, mert az utasok kb. fele elkezdett felfelé matatni, hogy teljesítsék a "kérést", hogy majd így gyorsabbak leszünk:-)
Persze a legjobb ezt átélni volt, de remélem, hogy érthetően írtam le és szereztem ezzel a viccel sztorival néhány kellemes percet:-))
Szép napot, én lassan készülődök egy Agadírra, ami ismét jónak ígérkezik egy jó csapattal:-))