Szeptemberi nyaralássorozat 2. rész :-))

Bár úgy terveztem, hogy az 1. rész után maximum pár nappal később következik majd a második rész, de az októberem - leginkább amiatt, hogy autóvásárlási projektben voltam és emiatt kétszer is hazautaztam a munka mellett - annyira zsúfolt volt, hogy nem tudtam leülni és megírni azt, amire most végre van időm, azaz a 6 nap szicíliai nyaralásunkat Anyummal, Viki unokatesómmal és az ő anyukájával, Liával:-))

Ha választanom kellene Ligúria és Szicília között, megmondom őszintén, hogy gondban lennék, de szerencsére senki sem állít választás elé, szóval azt választom, hogy mindkettő gyönyörűséges!!:)

Utóbbiba szeptember 15 és 20-a között volt lehetőségem eljutni és egy csodálatos 6 napot eltölteni, melyet azt hiszem, hogy Anyukám nevében is elmondhatok:-)
Velük amúgy Cataniában találkoztam, mivel én Milánóból mentem easyJettel, ők pedig Budapestről jöttek közvetlenül a WizzAirrel, majd ott az első dolog az volt, hogy átvettük a bérelt autót, hogy azzal járjuk be minél jobban a nap szigetét:)
Átvettük a szép kis Puntót és útra is keltünk első állomásunk felé, ami Agrigento volt. Oda is értünk gond nélkül, egyedül az indulásnál kavarogtunk picit, de amikor kijutottunk Cataniából, már semmi gond nem volt. Agrigento amúgy a Templomok völgyéről híres, méltóan, azt kell, hogy mondjam. Szerencsére az idő is csodás volt - amúgy végig az volt:) - szóval így egy kellemes, pár órás sétát töltöttünk el a görög templom maradványok között.

Következő úticélunk Agrigento közelében volt, Realmonte településnél, méghozzá a Scala dei Turchi, magyarul a törökök lépcsője. Ez egy fehér, természet formálta, lépcsőszerű képződmény, nagyon szép és hatalmas. Kár, hogy délutánra, amikor odaértünk, picit befelhősödött, pedig ragyogó napsütésben gondolom, hogy még sokkal szebb, bár így is az volt:)

A törökök lépcsője után hosszú út állt még előttünk, mivel az első éjszakát - és az utána következőt is - Palermóban töltöttük és ehhez bizony keresztben át kellett vágnunk a szigetet. De szerencsére épségben odaértünk, a szállás megtalálásával volt bajunk és nem is kevés, a GPS ugyanis bedöglött teljesen és teljesen máshol mutatta a "célt", mint ahol valójában volt. Még szerencse, hogy a recepción dolgozó srác nagyon rendes volt és telefonos segítséggel eljuttatott minket a szállásra, ami amúgy fent volt a Palermót övező dombos részen és emiatt gyönyörű kilátás nyílt az éjszakai Palermóra.

Második napunkat Palermóban töltöttük, hiszen nagyon nagy város és azt kell, hogy mondjam, nem is igazán volt elég, hogy mindent megnézzünk, de betekintésnek mégiscsak szuper volt.
Láttuk a dómot, a kapucinusok katakombáit, a normannok palotáját, Palermó két legnagyobb színházát és persze magunkba szippantottunk egy jó adagot az igazi Szicíliából.
Este későn értünk vissza a szállásra fáradtan, de élményekkel teli.

milyen jó is a legyező a melegben:-)

A 3. napunkat a kocsiba bepakolással kezdtük, ugyanis Palermót elhagyva San Vito Lo Capo felé indultunk, ahol egy csodaszép nemzeti park található, amely egyébként az UNESCO részét képezi. Mi a Palermóhoz közelebbi bejáratot választottuk, Scopellot, mivel aznap estére még vissza kellett érnünk Cataniába és így is vezettem eleget, ezzel legalább megsprólotunk egy kis időt.

micsoda színek...

Viszont sajnos a scopelloi oldalról nehezebbnek tűnt a terep, megmondom őszintén, hogy én könnyebbet reméltem, könnyebbre számítottam, anyu miatt mindenképpen.. Szóval nem maradtunk annyira sokat, mert még nekünk sem volt annyira egyszerű a szintkülönbségek, nagy kövek miatt. Viszont mivel találtunk egy szép, nagy, árnyékos fát, anyukám ott pihent kicsit, amíg mi lemásztunk szó szerint a tengerhez. De azt gondolom, hogy kár lett volna kihagyni, mert ilyen színeket nem sokszor lát az ember szerintem. Valami csoda volt... Pedig májusban, amikor Szardínián voltam, is ezt mondtam, de ez a tenger színe bizony vetekedett azzal, amit Szardíniában láttunk. Egyszerűen meseszép volt és teljesen átlátszó, halakkal, kövekkel, mindennel:-)) Itt gyorsan megfürödtünk, de aztán el is indultunk vissza, egyrészt, hogy anyumat ne hagyjuk sokáig egyedül, másrészt meg mert vissza akartunk indulni időben Cataniába.
Oda is értünk időben és bár a GPS ott sem működött először igazán, de szerencsére emlékeztem a B&B-re, hiszen februárban, mikor először voltam Cataniában 2 napra, is ott szálltam meg, úgyhogy megtaláltuk:-))
Utána aztán még elmentünk egyet sétálni Cataniába, meg vacsoráztunk, a következő, immáron 4. napunkon egy újabb utazás következett, ezúttal Messinába és Taorminába.

Messina

Taormina:)

Az időnk szerencsére továbbra is mesés volt, szép barna színem is volt:-))) Messina belvárosa nagyon szép, amiért viszont unokatesómék leginkább akartak menni, az szerintem nem jött át annyira, maga a szoros, hogy csak pár km-re vagyunk Olaszország többi részétől, nem volt érezhető, az látszott, hogy egy szigeten vagyunk. De a belváros nagyon szép volt:)
Ami ezután következett, az viszont megint örök élmény marad. Taorminába mentünk, hogy a görög színházat megnézzük. Egy kacskaringós szerpentinen mentünk fel egy darabig, ahol aztán a kocsit le kellett tenni és onnan ingyenes buszok vittek fel minket Taormina belvárosába, ahonnan egy kevés sétával el is értük a görög színházat. Nagyon szép volt a színház is, meg a látvány is, ami onnan nyílt Szicília többi részére és a tengerre..
Jó pár órát el is töltöttünk itt, majd kora este visszaindultunk Cataniába, ahol egy kellemes vacsorával próbáltam elfelejteni azt a negatív dolgot, ami Messinában történt velünk sajnos. Meg akartuk tankolni a kis Puntot, de amikor bedobtuk a pénzt és már a szivattyút is levettük, hogy tankoljunk, megjelent a képernyőn, hogy jelenleg nem működik egyik szivattyú sem.... Mindezt úgy, hogy 60 Euronk volt bent.. Hát nem örültünk neki, én kimondottan ideges voltam.. Aztán ami még inkább feldühített, hogy másnap egy Essoban - Esso kútról lévén szó.. - megkérdeztük, hogy a blokkot, amit legalább kiadott az automata, be tudjuk-e váltani máshol is, de mondták, hogy nem... Szóval úgy tűnt, hogy vagy visszamegyünk másnap Messinába, vagy elveszett a 60 Euronk.. Szerencsére ez másnap mégiscsak szerencsésen oldódott meg, kicsit később még visszatérek erre:)

Utolsó előtti napunkhoz érkeztünk sajnos, amikor is következett a várva várt Etna-túra!! Sajnos ez volt az első nap, amire kicsit elromlott az idő, leginkább délutánra, de azért elmentünk az Etna-túrára, amit nem bántam meg egyáltalán, mert csodás élményben volt részünk az eső kivételével. Ugyanis az Etna - 2011-ben 14-szerre - aznap tört ki újra!!:) Sajnos a felhők miatt magát a lávát nem láttuk, de mivel vulkán barátunk már délelőtt óta készülődött a kitörésre, egész nap hallatta magát és számomra már ez önmagában is hihetetlen élmény volt. Közben aztán eleredt az eső, befelhősödött, ami későbbre szerencsére kicsit javult, de időközben a "jelzések" után tényleg kitört az Etna. Bár számítottunk rá, mert vezetett túrával voltunk fent és a túravezető mondta délelőtt 10 körül, hogy az előrejelzések szerint 5-10 órán belül újabb kitörés lesz és ez délután 2 körül meg is történt:-))) Gyűjtöttem is szépséges vulkáni köveket, na meg aztán a hajam, ruhám, mindenem teli lett hamuval, hiszen az égből ezúttal hamuzápor esett...

Az Etna megmutatta erejét okt. 19-én..

Este aztán, mikor visszaértünk a szállásra, még találkoztam egy órácskára egy szicíliai barátommal, Rosarioval, akinek az Etnás élményeken kívül elmeséltem a messinai "élményünket" is. Nagyon rendes volt, mondta, hogy adjam oda neki a blokkot és elintézi nekem a pénzt, mivel van egy messinai barátja, aki vissza fogja tudni szerezni. Megmondom őszintén, nem igazán bíztam az ügy sikerében, túl macerásnak tűnt, de Ro igazán szuper rendes volt, mert nagyjából 1 héten belül már ott volt a pénz a számlámon:-)

Szóval végülis nagyon jól zárult a szicíliai nyaralás, volt benne minden, nagyváros, kisváros, Etna-kitörés, görög történelem... :)

Ezzel zárom most a mai bejegyzésemet, képeket is csatolok majd a bejegyzéshez utólag, mert ma az internetem valahogy nincs a topon...:( Azért remélem, hogy képek nélkül is élvezhető ez a kis írás:-) Jó éjt!

2011 szeptemberi nyaralássorozat 1. rész:-)

Bár a nyaralásnak már több, mint 2 hete vége sajnos és a gyönyörű, napbarnította színem is kezd kifakulni, eddig egyszerűen nem volt időm, hogy megosszam Veletek, hogy milyen csodálatos napokat töltöttem el előbb a Ligúr-tengerparton, keresztanyukámmal, majd pedig Szicíliában Anyuval, unokatesómmal és az ő anyukájával.

Mivel a nyaralás után másnap már dolgoztam, örültem annak is, hogy újra visszarázódtam a dolgos hétköznapokba, már pedig 2 hét kihagyás után ez nem volt egyszerű.

Most kezdjük akkor a Ligúr tengerparttal, ahol szeptember 8-13. között töltöttünk el 5 csodaszép napot:-) Amennyire az utolsó pillanatban dőlt el, hogy hova megyünk, annyira jól sikerült a nyaralás minden szemponból.

Keresztanyám megérkezett hozzám szeptember 6-án este, ami nekem még az utolsó munkanapom volt, bár aznapra rengeteg mindent beterveztem, hiszen elvileg csak egy Casablanca és visszaút lett volna az úticél.. Csak hát pont 6-án volt egy jó kis olasz sztrájk, ami miatt délután 2 helyett este fél 9-re sikerült végeznem, szóval örültem, hogy haza tudtam rohanni és sikerült keresztanyám elé is kiérnem, még ha hulla fáradtan is.. De lényeg, hogy Csilla épségben megérkezett, a reptéren találkoztunk, majd hazajöttünk.
Az első nap egy milánói "túrával" indult, mivel Cinque Terrén (Ligúr-tengerpart) 8-13 között tudtam szállást foglalni. Bár Milánóban nincs rengeteg látnivaló, 1 napot azért simán el lehet tölteni ott is, pláne ha szép az idő:) Így szép kényelmesen megreggeliztünk, majd bementünk Milánóba, hogy megnézzük a dómot, a Castello Sforzescot, a Scalat, sétálgassunk kicsit, majd estére hazajöjjünk és felkészüljünk a máasnap reggeli indulásra, amit mindketten nagyon vártunk:)

És jöjjön akkor a Ligúr-tengerpart. Először ugyebár ismét Milánóba mentünk, majd onnan IC-re szálltunk Levanto felé, ahonnan még egy regionális vonatra kellett szállni, amivel nagyjából 10 perc alatt megérkeztünk Cornigliába, ahol a szállást foglaltam. Azt tudni kell, hogy Cinque Terre - ahogy a nevéből is ered - 5 kis településből, halászfaluból áll, amelyek egymáshoz nagyon közel, vonattal mindössze 3-5 perces távolságokra helyezkednek el, de ezeket a távolságokat gyalogtúrával is meg lehet tenni, amelyek ugyan hozzabbak, valamelyik 3 órás is lehet a szintkülönbségek miatt, de azt kell mondanom, hogy megéri a csodás látvány miatt...
Szóval mi a középső helyen, Cornigliában voltunk fixen és onnan jártuk be az 5 halászfalu mindegyikét, név szerint Monterossot, Vernazzát, Cornigliát, Manarolét és Riomaggiorét.

Ha az 5 hely közül választanom kellene, megmondom őszintén, hogy gondban lennék, mert mindegyik gyönyörű, de beszéljenek magukért a képek.

Mivel az első nap már jócskán délután volt, amikor megkérkeztünk, a kipakolás után úgy döntöttünk, hogy nem megyünk át másik helyre, ehelyett inkább bejártuk Cornigliát. Kimentünk a sziklás tengerpartra, naplementét néztünk, este pedig finom vacsit készítettünk magunknak, mivel a B&B, amit foglaltam, gyakorlatilag egy kis lakást bocsájtott a rendelkezésünkre, ahol a konyha-nappali mellett mindegyikünknek saját szobája volt és mindez Corniglia központjában:-)

Naplemente Cornigliában

A második nap aztán már útra keltünk, hogy átgyalogoljunk - mintegy 2 órás túra keretében - Vernazzába. Azt még nem is mondtam, bár a képeken látszani fog, hogy csodaszép időnk volt mind az 5 napban, úgy 30 fok körül, szóval nem panaszkodhattunk:-)

Corniglia immár a távolból

Vernazzához közeledve

Vernazza egy igazi gyöngyszem, azt kell, hogy mondjam, amikor a közelébe értünk és kicsit fentebbről láttuk még, tátva maradt a szánk.-) Kicsi ugyan, mint ahogy mind az 5 falu, de a hangulata mindegyiknek hihetetlen jó, talán mert ott a tenger és mert mindegyik sziklás, hegyes részen épült, ahonnan a tenger még csodásabb, mint egy sík terepen.
Egy kis séta után, mivel aznapra bizony már strandolást is terveztünk, átmentünk vonattal Monterossoba, ahol az 5 település legszuperebb strandja található. Ez az egyetlen hely, ahol hosszan elterülő strand várja a fürdeni vágyókat, a többi helyen mindenhol sziklásabb, bár természetesen nem kevésbé szép strandlehetőségetk vannak.
A délutánt így strandolással töltöttük, majd este még egy kicsit visszamentünk Vernazzába naplementét nézni és a város hangulatás magunkba szippantani és onnan mentünk haza Corniglába:-)

Vernazza napnyugtakor

Az idő meglehetősen gyorsan repült ilyen csodás helyen, szóval máris a 3. napnál járunk... Ezúttal kicsit túlmentünk Cinque Terrén, mert egy onnan picit távolabb eső városról, Porto Veneréről is azt hallottuk, hogy gyönyörű, így hát oda mentünk. És meg kell, hogy mondjam, picit sem csalódtunk:-)

A város egy félsziget szerű rész csücskén helyezkedik el, ide vagy hajóval vagy busszal lehet eljutni La Speziaból. Mi utóbbit választottuk, majd mivel a csücsökhöz közel 3 kis sziget is található, úgy döntöttünk, hogy ott hajókázunk egyet és így be is jártuk egy 1 órás út keretében a 3 szigetet. Egész nap itt maradtunk, hiszen az idő továbbra is mellettünk volt, így a hajókázás végén, mivel lehetőség volt arra is, hogy a Porto Venerével szemközt lévő szigetnél maradjunk, így azt választottuk és ott napoztunk egy jót. Ezután bejártuk Porto Venerét is, melynek egy csodaszép vára és temploma és szép kis városközpontja is van:) Aztán mivel a busz, amivel el akartunk menni vissza la Spezia felé, ott hagyott minket, a következő busz pedig már későn volt, így aznapra az amúgy is sok séta mellé egy sprint is jutott, mert kb. 5 percünk volt, na jó, legyen 7, hogy elérjük a vonatot, na de a buszmegállótól a vonatállomás sajnos nem ennyire volt, legalábbis nem gyalog... Szóval sprinteltünk egy jót, én azt hittem, hogy a tüdőmet hagyom ott, de végül fent voltunk a vonaton és egy újabb élményekkel teli nap után indultunk vissza a mi kis Cornigliánkba..:)

Porto Venere:)

Csilla:-)

 A 4. napon ismét Cinque Terrében maradtunk, ezúttal a másik irányba, Manarola felé indultunk, ismét gyalog... Ez a túra még nehezebb volt, mint a 2 nappal korábbi, azaz a Vernazza felé tartó, mivel a tengerhez közelebbi út egy korábbi sziklaomlás miatt le volt zárva és emiatt egy fentebb vezető úton mentünk. Hát ehhez gyalogoltunk is felfelé vagy 45 percig, de persze a látvány miatt megérte mindez. Az egész túra amúgy 3 órán keresztül tartott, szóval nem volt rövid, ezután úgy is döntöttünk, hogy megérdemlünk egy pár órás fürdést Manarola csodásan átlátszó, sziklákkal övezett strandján...

innen indultunk... (Cornigla)

és ide mentünk... (Manarola)

a megérdemelt csobbanás:)

:)

 A strand után, ezúttal még a délután folyamán hazavonatoztunk Corniglába, hogy átöltözzünk, lepakoljuk a túracuccot, majd ismét vonattal visszamentünk Manarolába, ahonnan indul egy nagyjából 20-25 perces túraútvonal az 5. halászfaluba, Riomaggioréba és amelynek a neve Via dell'Amore, azaz a Szeretet/Szerelem útja. Ez az egyetlen, valóban kiépített és mindenki számára könnyen végigjárható út. Ezen mentünk végig este, majd még egy séta és fagyi erejéig megálltunk Riomaggioréban is, ahova azonban utolsó nap is visszamentünk még, mert esti fényben is úgy tűnt, hogy egy újabb ékszerre találtunk:)

 Az utolsó nap délelőttjét, ahogyan terveztük is, ismét Riomaggioréban töltöttük, hogy világosban is lássuk a várost és azt gondolom, hogy várakozásaink be is teljesültek, majd innen átvonatoztunk kedvenc strandunkra, amelyet már 2. nap felfedeztünk és amiről írtam is korábban. Így ez a nap megadta a keretét a nyaralásunknak, hiszen az 5. halászfaluban indítottunk, majd innen egészen az elsőig mentünk, hogy itt töltsük a napot:) Jó pár órát eltöltöttünk Monterossóban, de a strandolás előtt - mivel Monterossonak korábban nem láttuk a "belvárosát" felmentünk egy lépcsős részen egy szép templomhoz, illetve Assisi Szent Ferenc szobrához, ahonnan ha jól emlékszem, mind az 5 falucska látható volt.

Riomaggiore

Riomaggiore festményen...:)

Monterosso - a kedvenc strandunk:)

a vártorony Hercegnője:-))))

A strandolás után - mielőtt hazamentünk volna, hogy hozzálássunk a nem várt pakoláshoz - még visszamentünk Vernazzába, mivel naplementekor pont a főteret sütötték a napocska utolsó sugarai és egy kellemes aperitivo keretében zártuk ligúriai nyaralásunkat - hozzá sem kell tennem, hogy kedvenc italom, a Spritz társaságában, ami nagy örömömre Csillának is ízlett:-)

Ezzel a bejegyzéssel zárom a Ligúr-tengerpartos nyaralásunk beszámolóját, hamarosan következik a folytatás, amelyben a csodás Szicíliáról és ottani élményeinkről írok:-)

Augusztusi egyveleg, készülődés a szeptemberi szabadságra:)

Most már lassan nem is írom, hogy tudom, megint elmaradtam az írással, de most igyekszem a nyári olaszországi hangulatot megosztani Veletek, illetve hogy én mindezt hogyan éltem meg.:)

Azt kell, hogy mondjam, egyáltalán nem panaszkodhatom a nyári időjárásra. Talán június elején – ha jól emlékszem – volt egy jó hét, amikor sokat esett, de utána azért szép lassan beköszöntött az igazi nyár, ami még most is javában tombol, bár augusztus utolsó napját írjuk sajnos…L

Hetek óta gyönyörű idő van, 30-35 fokos napi hőmérséklettel, ami bár nagyon meleg is tud lenne, pláne mikor semmi szél nem fúj, de én akkor is inkább ezt preferálom, mint az esős, hideg időszakot. Persze, amikor ilyen melegben kell dolgozni, akkor az ember inkább máshova kívánná az ilyen meleget, mert ugye egyenruhában feszíteni 35 fokban nem a legjobb, de augusztusban még erre sem panaszkodhatom, mert a munka mellett bizony sok időm volt napozásra is.

Nyaralásról egyelőre nem számolhatok be, mert majd szeptember 7-20-a között leszek szabadságon, de akkor rendesen kipihenem magam. Most már 99% biztos, hogy szeptember 7-13 között a Ligúr-tengerparton, Cinque Terrében leszünk keresztanyámmal, szeptember 15 és 20 között pedig irány Szicília!!!:-) Ide Anyukámmal, Viki unokatesómmal és az ő anyukájával, Liával megyünk négyesben. Utóbbira a terv is összeállt már szinte teljesen, elég sok időt töltöttem azzal, hogy kitaláljam, mikor, hova menjünk. Cinque Terrére még nincs meg a program, mert nekem igazából ebben az időszakban nem ott, hanem Mykonoson kellett volna lennem Adrienn barátnőmmel, de sajnos ez a nyaralás nem jött össze, rajtam biztosan de még rajta is kívülálló okok miatt. Na de ami késik, nem múlik..:) Hátha sikerül jövőre összehoznunk egy igazi, CSAJOS nyaralástJ

Idén viszont így keresztanyukámmal töltöm ezt a hetetJ A nyaralást, főleg mert ilyen szép hosszú lesz, már nagyon várom, ugyanakkor tény, hogy oda kell figyelnem majd a kiadásokra, méghozzá azért, mert ha minden jól megy, októberre meg lesz a kicsi kocsim!!!!!:-))))))

Egyelőre erről még nem írok semmit sem, hiszen nincs még semmi konkrétum – bár egy volt osztálytársam, aki autókereskedésben dolgozik, elvileg már talált is nekem egy csodaszép, bordó! autót -, de amint biztos lesz az egész, természetesen megosztom Veletek is!:)

De akkor most térjünk vissza az olaszországi nyárra, hogy mit is csináltam a meleg augusztusban.

Azért azt előre kell, hogy bocsájtsam, hogy ez a nyár egész biztosan nem életem legizgalmasabb nyara volt, de nem baj!:) Akik jól ismertek engem, tudjátok, hogy elég pozitív beállítottságú vagyok, így hiszem, sőt tudom, hogy mindennek megvan az oka és amennyiben maradok Olaszországban és az easyJetnél – ugye ne felejtsük el, hogy október végén lejár a második határozott szerződésem, szóval ha minden jól megy és az easyJet is úgy akarja, akkor onnantól kezdve határozatlan szerződéssel dolgozhatok itt tovább!! – akkor gondoskodom róla, hogy a következő nyár mozgalmasabban teljenJ

Na de persze ebből nyilván sokan nem érthettétek meg, hogy miért nem gondoskodtam róla például idén.. Hát ennek egyszerű az oka, pár sorral feljebb olvashattátok is, ez pedig az autó. Itt Olaszországban ez majdhogynem elengedhetetlen eszköz a kimozdulásra, és mivel nekem idén nyáron még nem volt kiskocsim, ezért eléggé korlátozottak voltak a lehetőségeim.

Ettől függetlenül jó párszor voltam aperitivozni nagyon kedves lakótársammal, Angie-vel, akiről már többször írtam is itt, illetve néhány új barátság is kialakulóban van, többek között Barbival, aki egy magyar kolléganőm itt az easyJetnél, csak ő pár hónappal előbb kezdett, mint én, illetve egy másik kolléganőmmel, Paquitával, aki pedig alig több, mint egy hónapja kezdett, de ezalatt már háromszor is repültünk együtt és egész jóban lettünkJ

Barbival kétszer is találkoztam az elmúlt pár hétben, csak az a nehéz, hogy mivel teljesen más csoportban vagyunk, ezért nincs közös szabadnapunk. Tehát amikor én dolgozni kezdek reggeli indulással, ő elvileg már délután dolgozik, amikor én délután kezdek, akkor ő szabadnapos és hát amikor én szabadnapos vagyok, akkor ő reggel kezd. Tehát így a találkozókat úgy tudjuk összehozni, hogy valamelyikünk vagy standby-on van és nem hívják, vagy szabin. Azért már kétszer összehoztuk a talit – egyik alkalommal aperitivoztunk Sesto Calendében, ahol Barbi lakik, pár napja pedig Angerában voltunk, megint csak a Lago Maggiorénél, ahol Barbi barátaival találkoztunk és egy nagyon szupi estét töltöttünk együtt - aminek nagyon örülök, mert nagyon jól éreztük magunkat és egyben köszönöm is Barbinak, hogy eljött értem és hazahozott, mert ugye ismét itt az autó téma fontossága, hiszen én a reptér közvetlen közelében lakom és bizony a Lago Maggioréhoz nem nagyon tudnék elmenni máshogy, hacsak valaki nem jön el értem. De ez aztán szerencsére hamarosan változni fog és onnantól nem kell függnöm senkitől semJ

Térjünk most vissza egy kicsit augusztus elejére, amikor is easyJet háza táján éves Summer Party voltJ Meg kell, hogy mondjam, hogy nagyon vártam, egyrészt, mert amióta itt vagyok, még nem volt ilyen össznépi parti, másrészt meg miután kezdünk a bázison egyre többen lenni, sok kollégát egyszerűen nem is ismerek, mert a különböző beosztások miatt sosem látom őket, nem repülünk együtt. De a más csoportban lévő kollégákon kívül igaz ez bizony olyan kollégákra is, akikkel repülhetnék együtt, de mégsem repülünk együtt, mert mindig máshogy osztanak be minket. Na meg aztán el kell, hogy áruljam, hogy a közvetlen légiutas kísérő kollégákon kívül nagyon reméltem, hogy egy nem légiutas kísérő kolléga is mutatkozik a partin, róla már meséltem egy keveset korábbi bejegyzéseimben is, ő az, aki miatt a német nyelvet még inkább szeretném valahogy visszatornászni egy pár évvel korábbi szintre, amikor is magabiztosan beszéltem..:( Most ez nem mondható el, de hátha idővel összejön..:)

Lényeg, hogy miután az utóbbi hetekben sokat viccelődünk egymással, reméltem, hogy a partin is összefutunk, hogy legalább beszélgessünk kicsit – hátha egy kis alkohol hatására megeredt volna a nyelvem is németül..:) – de sajnos nem volt ott. Viszont azóta is már jó párszor összefutottunk és bizony a kedvemet is mindig feldobja az úriember, amikor találkozunkJ De legyen ennyi elég, hiszen olyan túl sok minden mást nem is tudnék mesélni erről, ha idővel még is fogok tudni, azt majd megteszem..;)

Mindenesetre a partin lakótársammal így is nagyon jól szórakoztunk, bár amit én nagyon szerettem volna – vagyis sok idő után végre táncolni egy kicsit – az elmaradt, mert nem volt valami jó zene, de ehelyett traccspartizunk a kollégákkal, főleg azokkal, akikkel amúgy is ritkán futok össze. És hogy Ti is láthassátok néhány képet az olvasáson kívül, rakok fel néhányat a partifotókbólJ

easyJet Summer partiba indulás

A legutóbbi offos – vagyis nem dolgozós – 3 napomban pedig újra vezethettem kicsit, aminek azért is örülök, mert ha meglesz a kiskocsim, akkor legalább nem hirtelen csöppenek bele az itteni vezetésbe, hanem valamennyire lesz már gyakorlatomJ Bár meg kell, hogy mondjam, minden nagyon simán, flottul mentJ Ezúttal az itteni otthonom és Gallarate, ami egy pár km-re lévő váro, között autózgattam, ugyanis Paquita kolléganőm, akiről picivel korábban írtam már, megkért egy szívességre. Ő a szabadnapjaiban Berlinbe ment barátnőjével, viszont van egy cicája, aki ráadásul még kiscicákat is vár, és megkért, hogy nem „költöznék-e át” erre a három napra hozzá, hogy enni-inni adjak a macseknak. Mondta, hogy mivel neki nem kell a kocsija ezalatt, nagyon szívesen itt hagyja nekem, így a fuvarozás is egyszerű volt a két hely között. Napközben persze nem voltam ott, mert neki nincs jó kis terasza napozóággyal, mint nekünk, hanem a reggeli „catsitting” után hazajöttem, tettem a dolgomat, konditerembe mentem – ahova amúgy szinte kétnaponta járokJ - aztán este visszamentem cicavigyázóbaJ

Bár nem a legjobb minőségű fotó, mert a telefonommal készítettem, de azért rakok fel róla képet, gyönyörű macsek egyébként és nagyon barátságos is, reggelente – na persze nyilván inkább éhsége miattJ - már fél 7 körül ott termett az ágyamban, hogy kicsit cirógassam őnagyságát. Én ezt fél álomban meg is tettem, de kaját bizony csak később kapott a kisasszony, amikor 9 felé felkeltemJ

Noali:-)

Pont ebben a 3 szabadnapban történt, hogy a reggeli macskaetetés után Angievel elmentünk Pombiába, ami nagyjából 20 km-re található innen és ahol egy szupi kis szafari park található. Persze nyilván ennél sokkal nagyobb szafari parkok vannak a világban, de én még egyben sem voltam, szóval nekem tök nagy élmény volt ez is, hiszen az állatok teljesen szabadon mászkáltak, mi pedig a kocsival köröztünk a zsiráfok, zebrák, tigrisek, oroszlánok és még sok más állat között!!:) Utána pedig, mivel a Szafari Parkkal egybe van építve egy kisebb vidámpark, ott is eltöltöttünk egy kis időtJ

Aztán nagyjából egy hete is kihasználtuk a kellemes nyári estét, hogy ezúttal Angie barátjával és az ő spanyol barátaival menjünk aperitivozni, ezúttal a Lago di Monatéhez, ami egy másik tó a Lago Maggiore közelében. Kisebb, de nagyon szép és pont egy tó parti bárt választottunk, ahol iszogattunk, pizzáztunk, majd valamikor éjfél körül értünk haza. Erről is készültek képek, amiket fel is teszek mostJ



Lago di Monate:-)

 

És végül augusztus utolsó előtti napjához, azaz a tegnaphoz érkeztem, ami megint csak nagyon jól teltJ Angievel elmentünk fagyizni, vagyis az eredeti úticélunk más volt, ugyanis 3 napja szarakodik az internetem és emiatt el akartunk menni megkérdezni, hogy mégis mi a nyavalya van vele, de mivel déli szieszta időben mentünk, ezért a bolt zárva volt, de amúgy is mondtam Angienek már előtte, hogy úgy készítse a pocakját, hogy szeretném meghívni egy fagyira, ő pedig ismert is egy bárt a Ticino folyó mellett, ahol megvettük a fagyit, majd kicsit letelepedtünk a folyóparton, amiben amúgy fürdeni is lehetJ Mi ezúttal nem készültünk fürdőruhával, mivel Angienek este 6-ra kellett menni dolgozni, szegény ezúttal éjszaka dolgozott, de azért rövid naciban letelepedtünk a partra, hogy kicsit elnyújtózzunk a kellemes 30 fokbanJ Egyszer csak megérkezett egy gyönyörű kutyus, akit amúgy a bárból kijőve én már megsimogattam, a gazdája pedig – egy nagyon szimpatikus srác – elhozta a folyópartra és egy 2 órát ők is maradtak legnagyobb örömömre, ugyanis így kiélhettem kutyaimádatomatJ

Gyönyörű, 6 hónapos könyökkutyus, ilyen boxer szerű, de nem az amúgy, viszont a fajtájára sajnos nem emlékszem, mindenesetre pont, mikor odahozta a gazdája, úszott arra két kacsa is, akikből nem sok híján ebéd lett, mert bizony elég közel merészkedtek Rudihoz, aki majdnem elfogta az egyiket, de aztán sikerült elrepülnieJ

Utána viszont játszottunk vele, főleg én és így bizony nagyon kellemes 2 órát töltöttünk el a folyópartonJ

hmmm, lehet, hogy mára kész is az ebéd!!

akkor most játszol végre velem??:)

úgyis az enyém lesz az a bot, hiába próbálkozol;)

játék után, fáradtan..:)

Hát nagyjából ezek voltak az augusztus történései, azt gondolom, hogy nem panaszkodhatom, mert azért zajlik az élet körülöttem, amit nagyon élvezek isJ

Legközelebb nagy valószínűséggel a nyaralásokról számolok be, ami itt létem megint nagy-nagy élménye lesz.

Nektek kellemes napot így még augusztus utolsó napjára, remélem, hogy az idő otthon is olyan, mint itt, azaz csodás!:-))

Kalandos haza- és visszaút.. – és mindez 3 nap alatt…:)

Jajj, de jó is volt otthon.. Igaz ez egy nagyon rövid látogatás volt, de szó szerint szükségem volt egy kis magyar levegőre.. Pedig azért nem volt annyira régen, hogy utoljára otthon voltam – június közepén, ennek ellenére ez most egy olyan periódus az életemben, hogy haza akartam menni pár napra mindenképp. Szabim nincs júliusban és augusztusban, szóval egyértelmű volt, hogy csak a 3 szabadnapomra tudok menni, de nem baj, a semminél ez is több és jobb volt..:) Viszont mivel a Lufi Italia sajnos már nem repül Budapesre legnagyobb bánatomra – easyyyyyy, mikor viszel engem haza Magyarországra??:( - így jelenleg Milánó Malpensaról, ahol dolgozom, igazából csak a Malévval mehetek, ami nemzeti légitársaságunk lévén nem olcsó, pláne ha pár nappal korábban döntöm el, hogy mennék. A másik megoldás a WizzAir Bergamoból, de ahhoz egyrészt át kell mennem a másik reptérre, másrészt az indulási időpontjai nem a legjobbak, főleg ha ilyen rövid időszakot nézek.

Szóval úgy döntöttem, h mivel mehetek easyJettel is – ingyen vagy nagyon olcsó dolgozói jeggyel – hát akkor megyek easyvel. Csak mivel jelenleg nincs közvetlen járat Milánóból, így muszáj volt Londonon keresztül mennem.. Szóval lényegében a 3 napot lerövidítettem másfélre, legalábbis kb. ennyit voltam otthon, de MEGÉRTE!:) Így is!

Hazafelé egyáltalán nem találtam dolgozói jegyet, szóval maradt az úgynevezett commutingelés, ami annyit jelent, hogy mivel külföldön dolgozom de magyarországi állandó lakhellyel, így ha nem találok dolgozói jegyet, haza ingyen is mehetek egy kitétellel: egyenruhában kell lennem. Ez azért van, mert abban az esetben, ha a gép teljesen teli van, van még egy jump seat, tehát ülhetek valamelyik rendesen dolgozó kolléga mellett, vaaaaagy, a másik és jobb megoldás: a PILÓTAFÜLKE!:-)

Ugye az tény, hogy a pilótafülkét fel- és leszálláskor nem sokszor látjuk, mivel dolgozunk. Ha pedig nem egyenruhában van valaki, nem mehet be, hiába dolgozik az easyJetnél. Így hát első és utolsó alkalommal én is tavaly októberben voltam a pilótafülkében egy fel- és egy leszállás erejéig, az első napomon. De az más volt természetesen, mert nagyon izgultam, alig mertem megszólalni is, meg az egész annyira új volt. Most viszont már eltelt 9 hónap, amióta itt vagyok, szóval azalatt nyilván bátrabb lettemJ Szóval, mivel egyenruhában voltam és a gép majdnem tele volt –igaz még ha a számok azt is mutatják, h tele van, szinte mindig van egy-két utas, aki végül nem él az utazással – így ülhettem volna az utastéren is, de a pilóták mondták, hogy ha akarok… És persze, hogy akartam:D Szóval 9 hónappal az első pilótafülkés fel- és leszállásom után, most részem lehetett még egybenJ Milánó-London volt a cél, jajj, nagyon jó volt.. Pláne a leszállás, ott ugye többet lehet látni. Például mikor elértük Angliát, nagyon szépséges és hatalmas sziklákat láttunk, amelyek – a pilóták mondták – Brighton sziklái. Tök jó voltJ Aztán London-Budapest hasonlóképpen alakult, mivel ott is tele volt a gép, a különbség annyi volt, hogy nem ismertem a csapatot, mivel ők gatwicki bázisú csapat voltak. De a pilóták itt is nagyon jó fejek voltak, mondták, hogy bemehetek a pilótafülkébe is, ha akarok, szóval még egy fel- és leszállás várt rámJ

A reggel 07:40-es indulás után délután fél 3-kor le is szálltam Pesten és fél 6-ra már Győrben is voltam.. De mondom, megérte, mert tényleg szükségem volt egy kis otthoni levegőreJ

Az otthon töltött másfél nap elrepült pikk-pakk, ahogy ezt gondoltam is, pedig túl sok mindent megcsináltam. Voltunk unokatesóméknál, bár sajnos az ott történt látogatás nem pozitív dolog miatt történtL De legalább láttam őket, szóval jó volt az ottani esteJ Aztán másnap – az egyetlen egész otthoni napomon – sok intéznivalóm is volt, pénzváltás, bank, posta, és ha már otthon voltam, a fodrászomhoz és kozmetikusomhoz is beugrottamJ

Aztán sajnos 3. nap délelőtt fél 12-kor már indulhattam is vissza…L Megmondom őszintén, ezúttal tényleg rosszul érintett..:( Pedig szeretek itt Olaszországban, de azért oly sok minden köt Magyarországhoz is… Na mindegy, eljött az idő, indulni kellett. Előbb szépen felvonatoztam Pestre, majd ki a reptérre. És bár a Budapest-London járatra találtam dolgozói jegyet, azért mégiscsak egyenruhában kellett lennem, mert Londonból Milánóba már nem volt, szóval ott ismét commutingoltam – amiről az előbb már írtam. És hogy mi mindenre jó az egyenruha…J Bár amúgy is van Speedy Boarding lehetőségem – mert az easy minden dolgozónak lehetővé tette, de mivel kicsit késésben voltam, a check-in-nél a srác nagyon jófej volt és a SB-on kívül még egy matricát is ráragasztott a jegyemre, h a security-n is gyorsabban átmehessek. És bár már pont elkezdték az „összes” utast hívni a gépre a speedy boarding végeztével, mikor odamentem és csak megkérdeztem a kapunál a csajszit, h elvileg van Speedy Boardingom, de lehet, h lekéstem. Igazából nem vagyok az a hisztizős típus, szóval ha nem enged be, akkor kiálltam volna a normál sort is gond nélkül, de persze azért  jólesett a „különleges” bánásmódJ Szóval így gyorsan előreengedett és fel tudtam szállni a buszra a speedy boardingosok közéJ Itt is gatwicki csapat volt, de szimpatikusak voltak, beszélgettem velük kicsit és persze rögtön kaptam tőlük ásványvizet is – mondjuk ez szokás, mondhatom, hiszen mindig adunk mi is, ha kolléga száll fel a gépre, még ha nem is ismerjük. De persze kedves gesztus mindenképp!

Londonba érkezvén folytatódott a különleges bánásmód, hiszen annak ellenére, hogy nem voltam „operating crew”, vagyis nem dolgoztam hivatalosan, átmehettem a reptéri dolgozóknak fenntartott biztonságin, amiben a jó, hogy nem kellett várakozni semmitJ

A gépem este 6-kor indult, így mindössze másfél óra volt a két gép között, ami el is telt rögtön. Este 9-kor már itthon lettem volna normál esetben, ami nem is lett volna rossz, mivel ma reggel 6-kor kezdtem, ami reggel 04:50-es ébresztést jelent. Csak hát az amúgy sem rövid utazásomba még beleszólt egy kis milánói vihar…L Szóval úgy 21h előtt, mikor már lassan leszálltunk volna, bemondta a kapitány, h Milánó Malpensán sajnos nagy vihar tombol és emiatt jelenleg „holdingon” tartanak minket, ami annyit jelent, hogy körözünk a reptér körül és várjuk, hogy javuljon a helyzet… Hát nem javult és mivel nem volt órákra elegendő üzemanyagunk, így mondta a kapitány egy kis idő elteltével, hogy mivel a helyzet nem javult semmit, így Torinóban landolunk… Borzasztóan örültem, mit ne mondjak.. Torino amúgy nincs olyan nagyon messze Milánótól, úgy másfél óra, de sejthető volt, hogy úgyis lesz bonyodalom, amire összegyűjtik az embereket, elindulunk, stb… Nem voltam egyedül amúgy, mert a gépen volt egy másik commuter kolléga is, egy milánói pilóta. A gépen máshol ültünk, mert én elöl akartam maradni, de Torinótól már együtt maradtunk. Szóval nagyjából fél 10 tájban leszálltunk Torinóban és hát mivel a londoni csapat nem beszélt olaszul és az utasok nagy része olasz volt, így majdnem olyan volt, mintha dolgoznék, mert megkértek, hogy fordítsam le az utasoknak, amiket ők angolul mondtak be. Persze onnantól jöttek is oda hozzám, hogy mi meg hogy és így meg úgy.. De hát mindent én sem tudtam. Először úgy volt, hogy tankolás után visszamegyünk a géppel Milánóba, de mivel a csapat túlment volna ezzel a kis kitérővel és plusz egy úttal a megengedett óráján, így végül buszokat küldtek értünk és így jöttünk vissza Milánóba. A buszon legalább aludtam kicsit, na meg közben a hatalmas villámokat figyeltük pilóta kollégámmal, amik olykor az egész eget kivilágították.. Elég félelmetes volt, meg kell, hogy mondjam. De legalább amire Milánóba értünk, a vihar elállt, viszont este 9 helyett hajnali 1-re értem haza, majd zuhi, alvás , szóval fél 2-től 5-ig alhattam is… Ma pedig egy Lamezia és Párizs várt rám, de – az okot nem is értemJ - nem voltam fáradt, a fáradtság csak később jött, délután, amikor aludtam is 2 órátJ Most pedig még fent kukorékolok, bár holnap alhatok szerencsére, mert csak délután dolgozom és akkor is csak egy Milánó-Kréta-Milánó lesz az úti cél, szóval előtte még egy kis konditermet is beleépítek a programombaJ

Hát ennyi az elmúlt 3 napom leírása, élményekben dús 3 nap volt, az biztosJ

Ezzel a kis olvasnivalóval kívánok jó éjt mindenkinek, aki olvassa ezt a bejegyzést!:-)

"Szombaton férjhez megyek"...:-)

Ismét egy kellemes dologról mesélek, még ha igaziból nem is megyek férjhez szombaton:-)
Megint egyik kedvenc kollégámmal, Lucaval repültem együtt, és már mikor láttam őt a beosztásomban, tudtam, hogy jó kis útnak nézünk elébe:)) A másik két kolléganővel közömbös a viszonyom, mert nem sokszor repülünk együtt, de amúgy is elöl dolgoztam Lucaval.

Egy pár hete történt, hogy szintén Lucaval repültem és akkor - amíg én kaját vittem a pilótáknak - bemondta, hogy miután születésnapom van aznap - persze nem volt:) - ha kijövök, köszöntsenek nagy tapssal és egyébként ilyenkor Magyarországon az a szokás, hogy megveregetik a hátát a szülinaposnak, szóval ha megyek majd hátra, egész nyugodtan... Hát így is történt:) Persze én közben halálra nevettem magam, de nem mondtam el az utasoknak, hogy nincs is szülinapom:-)

Hát hasonló dolog történt most is, csak miután megígérte, hogy aznap nem engem fog megviccelni, hanem majd a másik két csaj egyikét, így mikor beküldött a pilótafülkébe, nyugodtan mentem. Háááát, nem kellett volna:-)
Amikor kijöttem, óriási taps fogadott hangos "AUGURIIIII"-val kísérve, ami annyit jelent, hogy gratulálok!:) Mindhárman elöl voltak, Luca csak mosolygott, a két csak fetrengett a nevetéstől:D Én pedig hagytam, hogy gratulálhassanak a kedves utasok a Luca által ismertetett magyar szokással, amivel sok szerencsét, boldogságot és pénzt kívánnak. Ez az lenne, hogy mindenki belecsíp a kezembe.....:) Ja igen, egy lényeges részlet, hogy egy calabriai fiú a férj jelölt, ez az út pedig amúgy épp Calabria megyébe ment, szóval így még inkább örömködtek, hogy odavaló fiút választottam...:D
Hát mit mondjak, nagyon vicces volt, mert amikor szálltak le az utasok, ott is rengetegen újra sok boldogságot kívántak:) Már csak egy igazi férjjelölt hiányzik, de hát pozitív hozzáállással előbb-utóbb megérkezik majd ő is, igaz?! Addig is kívánjatok sok boldogságot a szombati esküvőmhöz!♥

Ezúttal egy kevésbé pozitív téma, de hát ilyen is kell néha..

Megint eltelt egy kis idő, de valahogy tényleg nyugis most ez az időszak és hát a semmiről meg nem szeretek írni:)

A múlt héten azonban történt egy elég csúnya összetűzésem egy kollégámmal, és bár ez most sajnos negatív sztori, azért szeretném elmesélni.

Akik ismernek, tudják, hogy nagyon közvetlen, általában mindenkivel jól kijövő típus vagyok. Persze akadnak kivételek, de ha valaki alapból nem szimpi, akkor annak nem keresem a társaságát, nem igaz?:)
Hát ezzel a kollégámmal korábban még csak problémánk sem volt, egy olasz férfi kollégáról van szó egyébként, aki viszont az azonos nemű társaságot részesíti előnyben. Nincs is ezzel semmi gond, hiszen ez ebben a szakmában teljesen normális, sőőőt, mondhatnám gyakori. Ritka, amikor egy csapatban csak heterók vagyunk, de szerencsére nem elképzelhetetlen:-)

Na de mint már mondtam ezzel a kollégával repültünk már együtt korábban vagy 2-szer, 3-szor is és sosem volt egymással semmi gondunk, sőt, egész jól kijöttünk. Annyit tudni kell az illető hátteréről, hogy több, mint 20 év repülési tapasztalata van, az easynél is itt van már pár éve és ezalatt az idő alatt sikerült hírhedté válnia az irodában, mivel egy másik kolléganővel - aztán időközben még többről is hallottam - is volt egy csúnya veszekedése, annyira, hogy jelentést írt egyik a másikról és ezáltal az illetőt - nem nevesítek inkább, bár nem is fontos - 3 évre eltiltották attól a lehetőségtől, hogy senior, vagyis vezető légiutaskísérő legyen.
Erről a sztoriról tudtam, de mondom, nekem korábban nem volt gondom az illetővel.

Aztán elérkezett ez a bizonyos nap, Párizs, Olbia volt az útirány, egyedül voltam lány a csapatban, még viccelődtem is velük, hogy nagyon jól kell velem bánniuk:) Ehelyett bedagadt, sírok szemekkel jöttem haza.. Nem erre számítottam és nem is volt valami jó...:(

Amúgy a 3. útig nagyjából minden rendben is volt, azon túl, hogy rögtön az elején kb. 1 órás késéssel indítottunk, mivel az imádott párizsi reptértől kaptunk egy jó kis slot-ot, vagyis nem engedtek minket felszállni egy óráig. Na már most ez mit eredményez általában? Azt, hogy az amúgy is "rendkívül szimpatikus" párizsi emberek még szimpatikusabbá válnak.. Nekem is kötélen táncoltak az idegeim, eleve a késés miatt - amiről nem is mi tehettünk - aztán meg a sok szó szerint hülye utas miatt, akik ok nélkül rajtunk töltik ki a mérgüket. Hát köszönöm, én ebből nem szoktam kérni, szóval be is szóltam néhány utasnak:-) Persze nem durván, de azért éreztettem velük, hogy ne velem packázzanak ok nélkül..

Persze az 1 óra késést sehogy sem tudtuk behozni, szóval onnantól aztán már folyamatosan ment a kérdezősködés, de miért de ígymegúgymegamúgy és egyébként is... Na mindegy, ilyennel nem foglalkozunk:) A 3. út elején, amikor Milánóból mentünk Olbiába, a "kedves" kollégámnak volt egy összetűzése - nem is kicsi - egy utassal.. Itt tény, h tapló volt az utas, sajnos ez gyakran előfordul, én hála Istennek eddig még megúsztam a durva dolgokat, de persze én is kifogok nagyon buta embereket.
Az utas bőröndje miatt volt az összetűzés, mivel a felső csomagtárolók megteltek - ez is előfordul full utaslétszámnál - ilyenkor a bőrönd, még ha megfelelő méretű is, lent landol a többi csomag között (persze ingyen) Na már most ez nem tetszett az utasnak, szóval csúnyán beszólt a kollégámnak, volt is belőle vita, amit aztán ugyan sikerült elsimítani, de nyilván a kollégám hangulata alapjában változott. Ezt meg is értem, azt viszont már nem, hogy utána egy teljesen más dolog miatt rajtam tölti ki a haragját... Mert nagyjából így történt.

És akkor most térjünk a veszekedésre. Szóval 3. út közben vagyunk, a kollégám feltörölte a wc padlót, mert valami kifolyt.. Megesik, persze én biztos neki nem álltam volna, hiszen nem a mi dolgunk. Na mindegy, kesztyűben csinálta, ez még úgymond jófej dolog is. Csak aztán nekiállt mindent beledobálni a wc-be, rengeteg papírt, a kesztyűt és ilyen fertőtlenítő kéztörlőt is.. Aztán mikor benéztem, h hogy áll, láttam, hogy az a sok minden soha nem fog lemenni, így kérdeztem tőle, h segítsek-e.. Erre ő, hogy ha akarok, akkor hozzak neki legyek szíves meleg vizet, ami majd felpuhítja a papírt, h lemenjen.. Na igen, ez még jó ötlet is lehetett volna, de nem annyi papírra+másra, ami a wc-ben volt. Szóval csupa jó szándékból, mivel egyértelműnek gondoltam, hogy a víz úgysem segít, ehelyett felvettem a kesztyűt én is és ki akartam szedni a klotyóból azt a sok cuccot, amit a kedves, több, mint 20 évvel rendelkező kolléga, vízzel akart felolvasztani.. Na most az elismerem, hogy talán kicsit túl határozottan mentem be, de leginkább azért, mert láttam, h nem boldogul, segíteni akartam és egy kisgyerek is várakozott kint.. Hát nem jól sült el, mert olyan szinten sértődött meg az illető és értette félre a dolgot, hogy nagyon örülök neki, hogy a két másik kollégám is ott volt és hallották a válaszát. Mint egy őrült, kiszáguldott a mosdóból és nagyon csúnyán beszólt, hogy mégis mit képzelek??? Hülyének nézem?? Hiszen 23 év tapasztalattal rendelkezik.. Tudom ám, h kit nézzek hülyének?? Az anyukámat, de nem őt.. Hát kedves, igaz? Mit ne mondjak, nem estek annyira jól a szavai, pláne mert nem volt igazságos, a hangnem minősíthetetlen volt és egyébként is.. Így nem beszélünk kollégával, pláne nem munka közben...
Utána sajnos én aztán el is sírtam magam, mert nagyon rosszul esett a dolog és mivel amikor megoldani próbáltuk is csak rosszabb lett, így ez a sírdogálás nem is nagyon maradt abba.
Próbáltam vele megértetni, hogy nagyon eltúlozta és abszolút félreértette a szándékomat és nem hiszem, hogy a 23 év tapasztalattal lehetetlen tévedni... De ahelyett, h ezt felfogta volna, közölte velem, h csak a senior seggét akartam nyalni a segítségemmel és agresszív vagyok (hmmm) meg hogy csak az áldozatot játszom.. Kedves dolgok, mit ne mondjak...
Le is írtam őket, hogy emlékezzek rájuk, mivel tudtam, hogy erről a seniorral mindenképp beszélni fogunk, de amikor mondtam neki, hogy le is írom őket, rögtön reagált, hogy AHA! Akkor nyilván jelentést akarok róla írni, hát akkor majd ő is.. stb.. Pedig én nem akartam jelentést írni róla, vagyis ez így nem igaz.. Akartam volna és írtam is volna nagyon szívesen, mert megérdemelte volna, de egy dolog miatt igyekeztem lenyelni ezt az egészet.. hogy sajnos még határozott a szerződésem és nem szerettem volna ezzel gondot okozni magamnak, bár tény, h neki van már problémája az irodában, nekem meg csak pozitív értékeléseim vannak... De mindegy, jobb a biztonság.. Nagyon remélem, hogy nem sűrűn fogok vele együtt repülni, júliusra szerencsére nincs tervben közös járatunk.. Az viszont biztos, hogy ha egy ilyen vagy hasonló dolog történik velem - ha meghosszabbítják a szerződésemet és határozott lesz - akkor az utam egyenesen az irodába fog vezetni, mert az ilyen kollégák szerintem nem ide valók. Frusztrált, idegbeteg és hála istennek ezt megerősítették vele kapcsolatban mások is.. Hát ennyi a mai sztorim, most megyek alukálni, mert holnap reggel 06:15-kor kezdek és addig bizony már nem egészen 8 óra van hátra és ez nem az alvásidőt jelenti sajnos..

Jó éjt, jó olvasást!:)