Az elmúlt pár hetem elég nyugis volt, mostanában - júniusban főleg - elég sok standby-om van. Az persze jó, hogy nem repülök minden egyes nap, de megmondom őszintén, hogy ez a sby mennyiség most egy kicsit talán sok is.. Júniusban van vagy 7-8 sby-om.
A sby-ok mellett pedig voltam otthon is, az egyik 3 napos szabadnap blokkomhoz hozzácsaptam 2 szabit és 5 napot voltam otthon is:-)
Június 9-én mentem, majd amikor reggel megérkeztem Bp-re, az első utam a kislakásomba és Zoliékhoz vezetett. Mindig nagyon jó látni a barátokat, pláne mert ritkán látom őket, de persze a kislakásomat sem kevésbé. Annak pedig pláne örülök, hogy továbbra is uganolyan szép, ahogy lassan már 1 éve otthagytam.:-))
Pesten még Andi barátnőmmel is találkoztam, majd azután Győr felé vettem az utamat és a többi napot már otthon töltöttem. Nagyon jó volt otthon, pihentem sokat, fodrászoltattam, masszázson voltam, keresztanyumékat is meglátogattuk, illetve Emese, Berni, Andi és Kriszti barátnőimmel is találkoztam. Ezúton is nagyon köszönöm Nektek, mindegyikőtöket nagyon jó volt látni!!!:-) A pihenésen kívül pakolásztam, takarítottam is otthon, szóval szó szerint elrepült ez az 5 nap...
Mivel 13-án reggel korán indult a gépem, így megbeszéltük unokatesómmal, hogy feljövök 12-én este és náluk alszom, így vele is tudtunk talizni, kicsit dumapartizni, majd másnap még a reptérre is kikísért:)
Mától pedig újra meló, bár standby-jal indítottam, viszont ezúttal nem sokáig hagytak aludni.. Reggel 6 óra 9-kor már csörgött is a telefonom, hogy be kellene jönnöm reptéri sby-ra, szóval 7 óra 30-kor már a reptéren csücsültem. Eddig békében hagytak és már csak fél órám van, ugyanis fél 2-kor végzek, de ma is sikerült magam halálra unni nagyjából.. Igaz akkor már a délelőtti sby jobb, mint a délutáni, de ma a sby-osok között sem volt igazán senki érdekes, szóval így lassabban telik az idő..
És hogy hogy is lehet itt 6 órát eltölteni? Hááát, egy számítógép alapvető, szóval még jó, hogy most már tapasztalt vagyok ebben és hoztam is a gépemet, így legalább a neten keresgéltem ezt-azt, például a szeptemberi szicíliai nyaralásunkhoz (anyuval és unokatesómékkal!!:-) szállásokat, látnivalókat, szóval elindult a tervezgetés:-))) Már alig várom, azt hiszem, hogy gyönyörű lesz Szicília is, legalább annyira, mint Szardínia.
Aztán amikor meguntam a netezést, olvasgattam a jó kis könyvemet, amit anyutól kaptam, illetve még a zenehallgatás vagy alvás is lehetséges opciók, de ezekkel most nem éltem. Ellenben átmentem a reptérre kajálni, mert 11 után olyan éhség jött rám, hogy nem bírtam volna fél 2-2-ig várni.
Holnap aztán reggel repülök, bár ezúttal nem várom annyira, mert a senior nem tartozik a kedvenceim közé, de azért remélem, hogy jó lesz... Ezúttal Catania, Ibiza az úticél, mivel nyáron utóbbiba is megyünk, majd gondolom visszük a sok fiatalt bulizni. Remélem, lesz kiben vagy kikben gyönyörködtetni a szemem:-))))
Viszont ma délután még megyek edzeni is, mivel a konditermet továbbra is komolyan - sőt, azt mondanám, hogy két hete még komolyabban - űzöm, ráadásul az egyik edző srác csinált nekem jó kis edzéstervet, szóval most aszerint edzek, ami azért is jó, mert vannak benne teljesen új gyakorlatok és érzem is, hogy más izmokat mozgatok meg.:)
Jupppiiiiiiieeeee!!! Már csak 10 perc és vége a sby-omnak, alig várom, mert azért fáradt vagyok, hiszen nem aludtam éjszaka túl sokat, mivel este még egy filmet néztem - bízva abban, hogy nem hívnak - és csak valamikor 1 óra felé feküdtem le. Na, de most majd pihenek délután.
Szép délutánt mindenkinek!:)
Adél
:)
2011. június 14., kedd
2011. május 23., hétfő
Szardínia... Második rész:-)
Ahogy ígértem, ma folytatom a tegnap félbe hagyott beszámolót:-)
A 3. nap végénél, a szuper sok fogásos vacsinál hagytam abba, ha minden igaz.. Tehát a vacsi után, kellemesen becsípve úgy döntöttünk Annával, hogy mielőtt visszamennénk a B&B-be, lemegyünk a tengerpartra kicsit, nagyon kellemes idő volt, szóval egy picit sétáltunk, miután mindketten degeszre ettük magunkat..
4. nap aztán megint tovább kellett állnunk.. Ez volt az egyetlen nap a hatból, amikor az idő sajnos nem volt valami fényes. Vagyis inkább azt mondanám, hogy délutánra már sokkal jobb lett, de délelőtt nagyon nagy szél volt és emiatt egész hideg, főleg a tengerparton. Pedig a B&B-s nőci ajánlott is nekünk egy gyönyörű tengerpartot - Is Arutast -, mondta, hogy itt rizsszem nagyságú fehér, átlátszó kövek borítják a partot és hogy napsütésben csodaszép, ugyanakkor vigyázzunk is majd a leégéssel, amire aztán sajnos nem volt szükség, mert nap helyett orkán erejű szél volt.
Ezeknek a kis kavicsoknak az érdekessége amúgy, hogy egy szomszédos szigetről "érkeznek", amely egyébiránt egy angol lord tulajdona és több száz év kell hozzá, hogy kialakuljanak. Ezért büntetik is azt, aki visz belőle, mivel évekkel ezelőttig állítólag pl. a Smaragd partról zsákszámra vitték ezt a homokot, ami miatt a másik oldalon elkezdett értelemszerűen fogyatkozni. Hogy lássátok, milyen is, rakok fel egy fotót, bár biztos vagyok benne, hogy napsütésben egész más színeket tükrözött volna..
Szóval ezen a strandon végül nem fürödtünk, mert hűvös volt nagyon, a következő útunk viszont megint egy csodaszép helyre vezetett, S'Archittuba.. Itt egy természetes árkádot láthattunk, amely egyébiránt 15 m magas és alatta tengervíz "folydogál"... Hihetetlen... Persze most, hogy szeles volt az idő, még durvább volt, mert nagyon komoly hullámok voltak, az árkád alatt is, szélcsendesebb időben biztos más, a neten olvastam, hogy a bátrabbak - én nem tartoznék közéjük - beugrálnak a tetejéről a vízbe... Szóval azt kell, hogy mondjam, hogy napról napra azt éreztük Annával, hogy ááááá, ennél szebbet nem láthatunk és mindig meglepett minket a természet, Szardínia.. De az biztos, hogy ez az árkád a legszebbek közé tartozott...:)
Innen tovább vezett az útunk észak felé, útközben ismét gyönyörű, hegyi - alatta a tenger - utakon kanyarogtunk, amíg el nem értük Algherot. Itt nem álltunk meg aznap, másnap viszont visszatértünk vacsizni, erről később:-)
Mivel már jócskán belementünk a délutánba, inkább úgy döntöttünk, hogy megkeressük a 3. - utolsó két éjszakára foglalt - szállásunkat, amit ezúttal már egész könnyen meg is találtunk. Igaz, amikor lefoglaltam, a tulajék elfelejtették közölni, hogy legjobb, ha jeep-pel megyünk, mert óriási kövekkel borított földúton kell felmennünk, hogy elérjük a szállást... Na mindegy, végülis szép tiszta volt minden, még a kaján spóroltak a tulajék, szóval a 3 szállás közül messze ez volt a legrosszabb, de hát igazából csak aludni mentünk oda:-)
Elérkezett az 5. nap sajnos, az idő rohant, mint ahogy azóta is, hiszen holnap lesz egy hete, hogy hazajöttünk...:(
Ezúttal ismét egy gyönyörű strandra, Stintino "La Pelosa" nevű strandjára vezetett az útunk, amit a B&B tulaja ajánlott nekünk, legalább egy plusz pont így jóváírható a számláján..:) Hát amikor megkérkeztünk, itt is tátva maradt a szánk... A víz színe egy csoda volt, vagy inkább a színei, mert hogy több, egyenként csodaszép színben pompázott a víz....
Hát ezen a strandon töltöttük utolsó előtti napunkat, majd este - mivel a váltóruha a kocsiba volt készítve - egyenesen Algheroba vezetett az útunk, mert mindenki mondta, hogy gyönyörű és hogy látnunk kell.. Hát igazuk volt, tényleg megérte megnézni. Este 7 körül, tökéletes időben értünk oda, sétáltunk egyet a belvárosban, majd miután pont belebotlottunk az útikönyv által ajánlott egyik étterembe, úgy döntöttük, hogy - naplemente és a Capo Caccia szikla megcsodálása közben - itt vacsorázunk. Mivel ez volt az utolsó esténk, ki is rúgtunk a hámból, tengeri herkentyűket ettünk előételnek, majd sültmalackát főételnek, hozzá egy üveg fehérborral..:-)
Éjszaka értünk vissza a szállásunkra, ahonnan másnap - immáron sajnos az utolsó napunkon - ismét csomagokkal indultunk tovább, hogy bejárjuk Szardínia északi partját, majd este onnan induljunk vissza Milánóba.
Első útunk Castelsardoba vezetett, egy nagyon szép, szintén tengerparti város, azonban mivel dombra épült, a kilátás ismét meseszép.. Itt töltöttünk nagyjából 1 órát, majd a tengerparti utat választva haladtunk tovább.
A nap további részében szintén gyönyörű utakon haladtunk és mindenképp szeretnék megemlíteni még két csodaszép helyet, az egyik Capo Testa, ahol meg is álltunk és a meleget és egyben az utolsó napot még kihasználtuk egy kis strandolásra. Innen - mivel a két szigetet, Korzikát és Szardíniát ennél a csücsöknél mindössze 12 km választja el - jól láthattuk Korzikát is:-)
A tengerpart és a sziklák itt is gyönyörűek voltak, láttunk medúzát és polipot is:-)
Majd miután este még le kellett adnunk a kocsit, tankolnunk kellett, még a bőröndöt is el kellett rendeznünk, hogy sikerüljön bezárni estére, így átöltöztünk immáron utazós ruhába és mielőtt elértük volna Olbiát még egy helyen álltunk meg, Capo D'Orsonál, ahol egy hatalmas, medve formájú sziklára mászhattunk fel - egész pontosan a medve belsejébe - ahonnan, csak hogy a nyaralásunk utolsó órái is mély nyomot hagyjanak bennünk, a Maddalena szigetekre nyerhettünk fantasztikus kilátást... Ez volt szardíniai nyaralásunk utolsó helyszíne, innen már a reptérre, majd Milánóba vezetett az út, viszont azt hiszem, hogy ezt a nyaralást - sem - fogom sosem elfelejteni, sőt, egész biztos, hogy visszatérek még Szardíniába, talán pont Anna barátnőmmel:-)
Jó olvasást!:-)
A 3. nap végénél, a szuper sok fogásos vacsinál hagytam abba, ha minden igaz.. Tehát a vacsi után, kellemesen becsípve úgy döntöttünk Annával, hogy mielőtt visszamennénk a B&B-be, lemegyünk a tengerpartra kicsit, nagyon kellemes idő volt, szóval egy picit sétáltunk, miután mindketten degeszre ettük magunkat..
4. nap aztán megint tovább kellett állnunk.. Ez volt az egyetlen nap a hatból, amikor az idő sajnos nem volt valami fényes. Vagyis inkább azt mondanám, hogy délutánra már sokkal jobb lett, de délelőtt nagyon nagy szél volt és emiatt egész hideg, főleg a tengerparton. Pedig a B&B-s nőci ajánlott is nekünk egy gyönyörű tengerpartot - Is Arutast -, mondta, hogy itt rizsszem nagyságú fehér, átlátszó kövek borítják a partot és hogy napsütésben csodaszép, ugyanakkor vigyázzunk is majd a leégéssel, amire aztán sajnos nem volt szükség, mert nap helyett orkán erejű szél volt.
Ezeknek a kis kavicsoknak az érdekessége amúgy, hogy egy szomszédos szigetről "érkeznek", amely egyébiránt egy angol lord tulajdona és több száz év kell hozzá, hogy kialakuljanak. Ezért büntetik is azt, aki visz belőle, mivel évekkel ezelőttig állítólag pl. a Smaragd partról zsákszámra vitték ezt a homokot, ami miatt a másik oldalon elkezdett értelemszerűen fogyatkozni. Hogy lássátok, milyen is, rakok fel egy fotót, bár biztos vagyok benne, hogy napsütésben egész más színeket tükrözött volna..
 |
| chicchi di riso - olaszul:) |
Innen tovább vezett az útunk észak felé, útközben ismét gyönyörű, hegyi - alatta a tenger - utakon kanyarogtunk, amíg el nem értük Algherot. Itt nem álltunk meg aznap, másnap viszont visszatértünk vacsizni, erről később:-)
Mivel már jócskán belementünk a délutánba, inkább úgy döntöttünk, hogy megkeressük a 3. - utolsó két éjszakára foglalt - szállásunkat, amit ezúttal már egész könnyen meg is találtunk. Igaz, amikor lefoglaltam, a tulajék elfelejtették közölni, hogy legjobb, ha jeep-pel megyünk, mert óriási kövekkel borított földúton kell felmennünk, hogy elérjük a szállást... Na mindegy, végülis szép tiszta volt minden, még a kaján spóroltak a tulajék, szóval a 3 szállás közül messze ez volt a legrosszabb, de hát igazából csak aludni mentünk oda:-)
Elérkezett az 5. nap sajnos, az idő rohant, mint ahogy azóta is, hiszen holnap lesz egy hete, hogy hazajöttünk...:(
Ezúttal ismét egy gyönyörű strandra, Stintino "La Pelosa" nevű strandjára vezetett az útunk, amit a B&B tulaja ajánlott nekünk, legalább egy plusz pont így jóváírható a számláján..:) Hát amikor megkérkeztünk, itt is tátva maradt a szánk... A víz színe egy csoda volt, vagy inkább a színei, mert hogy több, egyenként csodaszép színben pompázott a víz....
 |
| Stintino |
Éjszaka értünk vissza a szállásunkra, ahonnan másnap - immáron sajnos az utolsó napunkon - ismét csomagokkal indultunk tovább, hogy bejárjuk Szardínia északi partját, majd este onnan induljunk vissza Milánóba.
Első útunk Castelsardoba vezetett, egy nagyon szép, szintén tengerparti város, azonban mivel dombra épült, a kilátás ismét meseszép.. Itt töltöttünk nagyjából 1 órát, majd a tengerparti utat választva haladtunk tovább.
 |
| naspolya majszolás közben:-) |
 |
| Castelsardo |
A tengerpart és a sziklák itt is gyönyörűek voltak, láttunk medúzát és polipot is:-)
 |
| Capo Testa |
Majd miután este még le kellett adnunk a kocsit, tankolnunk kellett, még a bőröndöt is el kellett rendeznünk, hogy sikerüljön bezárni estére, így átöltöztünk immáron utazós ruhába és mielőtt elértük volna Olbiát még egy helyen álltunk meg, Capo D'Orsonál, ahol egy hatalmas, medve formájú sziklára mászhattunk fel - egész pontosan a medve belsejébe - ahonnan, csak hogy a nyaralásunk utolsó órái is mély nyomot hagyjanak bennünk, a Maddalena szigetekre nyerhettünk fantasztikus kilátást... Ez volt szardíniai nyaralásunk utolsó helyszíne, innen már a reptérre, majd Milánóba vezetett az út, viszont azt hiszem, hogy ezt a nyaralást - sem - fogom sosem elfelejteni, sőt, egész biztos, hogy visszatérek még Szardíniába, talán pont Anna barátnőmmel:-)
Jó olvasást!:-)
2011. május 22., vasárnap
Életem egyik legszebb nyaralása... Szardínia.. Első rész, folyt. köv.:-)
Ahogy ígértem, most elmesélem ezt a csodaszép, szardíniai nyaralást, ahol 1 hetet töltöttünk el Anna barátnőmmel.
Már pár hónappal ezelőtt kitaláltuk, hogy elmehetnénk nyaralni valahova, aztán hamarosan megszületett az ötlet is, Szardíniát választottuk. Egyikünk sem volt még ott sosem - na jó, a repterek kivételével:-) - szóval mindketten nagyon vártuk már a nyaralást. Amikor tervezgettünk, kitaláltuk, hogy a legjobb talán az lenne, ha bérelnénk kocsit és ahelyett, hogy egy helyen maradunk végig, bejárnánk Szardínia egy jó részét. Végül sikerült is megvalósítani ezt, így azt gondolom, hogy még több élménnyel teli jöttünk haza...
Annának ugyebár előbb hozzám kellett kijönni, majd innen indultunk május 12-én délelőtt Cagliariba, ami Szardínia déli részén van. A kocsibérlést és szállást már korábban elintéztem, szóval elvileg ezek rendben voltak és tényleg rendben ment minden.
Cagliari repterére megérkezve megkerestük az autókölcsönzőt, ahol egy csodaszép, fehér Golfot bocsájtottak a rendelkezésünkre..:))) Hozzáteszem nem volt kicsi kocsi, szóval azért meg kellett szoknom, pláne mert az elmúlt fél évben egyáltalán nem vezettem, és akkor ne beszéljünk az olasz vezetési stílusról..:) (bár szerintem Szardínián még annyira nem is lehet panaszkodni, főleg mondjuk Nápolyhoz képest..)
Szóval az első útunk Quartu S. Elenaba vezetett, ami Cagliaritól egy picit keleti irányba található, Szardínia déli csücske és Cagliari között. Meg kell hogy mondjam, az olasz közlekedési táblák meglehetősen érdekesek.... :) Az elején volt, hogy megtévesztett minket rendkívüli logikájuk, de a nyaralás végére már úgy belejöttünk, hogy eltévedésről szinte szó sem lehetett:-) (ja igen, és mindezt úgy, hogy nem volt gps-ünk - pedig azzal kértem a kocsit - na meg egy komolyabb úti térképünk sem)
Na de visszatérve a nyaralásra Quartu S. Elenát meg is találtuk, de a szállás nagyon kacifántos helyen volt, szóval a végén eljött értünk a tulaj, mert szerintem az életben nem találtuk volna meg:) Nagyon szép kis B&B volt, tulajdonképpen egy külön lakrészt kaptunk, ahol volt 2 szoba, két fürdő és konyha. Viszont az első éjszaka csak mi voltunk, szóval a közös rész teljesen a miénk volt:-)
A tulaj tanácsára aznap este bementünk Cagliariba, hogy a másnapot pihenéssel, tengerparttal töltsük. Így kicsit magunkba szippanthattuk egy szárd nagyváros hangulatát, felsétáltunk a várnegyedbe, ahonnan egy nagyon szép naplementét is láthattunk, majd este - miután mindketten nagyon fáradtak voltunk - úgy döntöttünk, hogy kialusszuk magunkat.
Cagliari után a második napot így teljes egészében tengerpartozással töltöttük, Villasimiusba vettük az irányt.. Hát mit is mondjak.. Igazából szinte amint elindultunk, és elértük a tengerparti utat, tátva maradt mindkettőnk szája, annyira gyönyörű helyeket láttunk.. Út közben készítettük sorban a fotókat, hogy ez a gyönyörű élmény a jövőben is megmaradjon és ezúttal már gond nélkül érkeztünk meg Villasimiusba, ahol nagyon szép tengerpart várt minket..:)
Szívem szerint még nagyon sok fotót tennék fel, de egyrészt akkor sosem fejezném be ezt a bejegyzést, másrészt pedig ízelítőnek szerintem ennyi is elég, hiszen ezekből is látszik, hogy mennyire szép hely Szardínia..
Villasimius után este ismét Cagliariba vettük az irányt, hogy valami finomat vacsizzunk a zsúfolt, éttermekkel teli kis utcák egyikén. Találtunk is egy nagyon jónak tűnő - nem is csalódtunk benne:) - éttermet, ami teljesen tele volt még este 22 órakor is, szóval gondoltuk, hogy nagyon nem nyúlhatunk mellé. A finom vacsi és bor után elégedetten és újabb élményekkel gazdagodva tértünk vissza Quartuba, a B&B-be.
Ezen a helyen 2 napot töltöttünk, a 3. nap - ezúttal csomagokkal - elindultunk Szardínia középső része felé, egész pontosan Baruminibe, ahol a tenger után ezúttal más látnivalók, Szardínia több ezer éves erődítményei, ősi kőemlékek, a nuraghék vártak minket.
Az itt töltött néhány óra után - még mielőtt visszatértünk volna a tengerhez vezető útra - még feljebb mentünk Szardínia középső részén, hogy az útikönyv szerint is ajánlott hegyi úton, a Gennargentu-hegységben autókázzunk. Bár én imádom a vizet és igazából preferálom is a hegyekhez képest, de a sok zöld, rengeteg szín, kacskaringós utak miatt ez a rész is örök élmény marad:)
Kora este felé érkeztünk meg S. Giovanni di Sinisbe, ahol a 3. éjszakánkat töltöttük egy szintén nagyon szimpatikus B&B-ben, ahol a tulaj estére egy szuper éttermet is ajánlott nekünk. Itt fix menü volt, nagyjából fix érkezési időpontokkal. Mindenkinek este 8-9 körül kellett megérkezni, ugyanis az étterem sajátossága az volt, hogy mindenkinek ugyanazokat a fogásokat tálalták fel, őszintén szólva annyira sok mindent, hogy lehetetlen volt befejezni.
Amint megérkeztünk, már az asztalon várt minket az előétel, csupa halfinomságokkal, majd rögtön kérdezték, hogy milyen bort és vizet kérünk. Az előétel után jött az első fogás, az egyikben ezúttal nem volt hal, hanem tészta volt, a másik valami tarhonya szerű étel volt, szintén tengeri herkenytűkkel fűszerezve:-)
A legjobb azonban a 3. fogás volt, amikor is 3 egész halat hoztak ki - nekünk 4-et:-) - az egyiket rántva, a másikat grillezve, stb.
Hát persze ezt is lehetetlen volt befejezni és ezután még jött a desszert, kv, majd befejezésül a fincsi mirtó, amelytől - miután a pincérek hoztak nekünk második kört is - kellemesen becsíptünk:-)
Viszont nagyon jót vacsiztunk ebben az étteremben és mindezt elfogadható áron.
Sajnos most abba kell viszont hagynom az élménybeszámolót, mert ma délután még egy Palermo és egy Catania is vár rám, szóval készülődnöm kell, de holnap folytatom a nyaralás második felével:)
Szép délutánt!:)
Már pár hónappal ezelőtt kitaláltuk, hogy elmehetnénk nyaralni valahova, aztán hamarosan megszületett az ötlet is, Szardíniát választottuk. Egyikünk sem volt még ott sosem - na jó, a repterek kivételével:-) - szóval mindketten nagyon vártuk már a nyaralást. Amikor tervezgettünk, kitaláltuk, hogy a legjobb talán az lenne, ha bérelnénk kocsit és ahelyett, hogy egy helyen maradunk végig, bejárnánk Szardínia egy jó részét. Végül sikerült is megvalósítani ezt, így azt gondolom, hogy még több élménnyel teli jöttünk haza...
Annának ugyebár előbb hozzám kellett kijönni, majd innen indultunk május 12-én délelőtt Cagliariba, ami Szardínia déli részén van. A kocsibérlést és szállást már korábban elintéztem, szóval elvileg ezek rendben voltak és tényleg rendben ment minden.
Cagliari repterére megérkezve megkerestük az autókölcsönzőt, ahol egy csodaszép, fehér Golfot bocsájtottak a rendelkezésünkre..:))) Hozzáteszem nem volt kicsi kocsi, szóval azért meg kellett szoknom, pláne mert az elmúlt fél évben egyáltalán nem vezettem, és akkor ne beszéljünk az olasz vezetési stílusról..:) (bár szerintem Szardínián még annyira nem is lehet panaszkodni, főleg mondjuk Nápolyhoz képest..)
Szóval az első útunk Quartu S. Elenaba vezetett, ami Cagliaritól egy picit keleti irányba található, Szardínia déli csücske és Cagliari között. Meg kell hogy mondjam, az olasz közlekedési táblák meglehetősen érdekesek.... :) Az elején volt, hogy megtévesztett minket rendkívüli logikájuk, de a nyaralás végére már úgy belejöttünk, hogy eltévedésről szinte szó sem lehetett:-) (ja igen, és mindezt úgy, hogy nem volt gps-ünk - pedig azzal kértem a kocsit - na meg egy komolyabb úti térképünk sem)
Na de visszatérve a nyaralásra Quartu S. Elenát meg is találtuk, de a szállás nagyon kacifántos helyen volt, szóval a végén eljött értünk a tulaj, mert szerintem az életben nem találtuk volna meg:) Nagyon szép kis B&B volt, tulajdonképpen egy külön lakrészt kaptunk, ahol volt 2 szoba, két fürdő és konyha. Viszont az első éjszaka csak mi voltunk, szóval a közös rész teljesen a miénk volt:-)
A tulaj tanácsára aznap este bementünk Cagliariba, hogy a másnapot pihenéssel, tengerparttal töltsük. Így kicsit magunkba szippanthattuk egy szárd nagyváros hangulatát, felsétáltunk a várnegyedbe, ahonnan egy nagyon szép naplementét is láthattunk, majd este - miután mindketten nagyon fáradtak voltunk - úgy döntöttünk, hogy kialusszuk magunkat.
Cagliari után a második napot így teljes egészében tengerpartozással töltöttük, Villasimiusba vettük az irányt.. Hát mit is mondjak.. Igazából szinte amint elindultunk, és elértük a tengerparti utat, tátva maradt mindkettőnk szája, annyira gyönyörű helyeket láttunk.. Út közben készítettük sorban a fotókat, hogy ez a gyönyörű élmény a jövőben is megmaradjon és ezúttal már gond nélkül érkeztünk meg Villasimiusba, ahol nagyon szép tengerpart várt minket..:)
Szívem szerint még nagyon sok fotót tennék fel, de egyrészt akkor sosem fejezném be ezt a bejegyzést, másrészt pedig ízelítőnek szerintem ennyi is elég, hiszen ezekből is látszik, hogy mennyire szép hely Szardínia..
Villasimius után este ismét Cagliariba vettük az irányt, hogy valami finomat vacsizzunk a zsúfolt, éttermekkel teli kis utcák egyikén. Találtunk is egy nagyon jónak tűnő - nem is csalódtunk benne:) - éttermet, ami teljesen tele volt még este 22 órakor is, szóval gondoltuk, hogy nagyon nem nyúlhatunk mellé. A finom vacsi és bor után elégedetten és újabb élményekkel gazdagodva tértünk vissza Quartuba, a B&B-be.
Ezen a helyen 2 napot töltöttünk, a 3. nap - ezúttal csomagokkal - elindultunk Szardínia középső része felé, egész pontosan Baruminibe, ahol a tenger után ezúttal más látnivalók, Szardínia több ezer éves erődítményei, ősi kőemlékek, a nuraghék vártak minket.
Az itt töltött néhány óra után - még mielőtt visszatértünk volna a tengerhez vezető útra - még feljebb mentünk Szardínia középső részén, hogy az útikönyv szerint is ajánlott hegyi úton, a Gennargentu-hegységben autókázzunk. Bár én imádom a vizet és igazából preferálom is a hegyekhez képest, de a sok zöld, rengeteg szín, kacskaringós utak miatt ez a rész is örök élmény marad:)
Kora este felé érkeztünk meg S. Giovanni di Sinisbe, ahol a 3. éjszakánkat töltöttük egy szintén nagyon szimpatikus B&B-ben, ahol a tulaj estére egy szuper éttermet is ajánlott nekünk. Itt fix menü volt, nagyjából fix érkezési időpontokkal. Mindenkinek este 8-9 körül kellett megérkezni, ugyanis az étterem sajátossága az volt, hogy mindenkinek ugyanazokat a fogásokat tálalták fel, őszintén szólva annyira sok mindent, hogy lehetetlen volt befejezni.
Amint megérkeztünk, már az asztalon várt minket az előétel, csupa halfinomságokkal, majd rögtön kérdezték, hogy milyen bort és vizet kérünk. Az előétel után jött az első fogás, az egyikben ezúttal nem volt hal, hanem tészta volt, a másik valami tarhonya szerű étel volt, szintén tengeri herkenytűkkel fűszerezve:-)
A legjobb azonban a 3. fogás volt, amikor is 3 egész halat hoztak ki - nekünk 4-et:-) - az egyiket rántva, a másikat grillezve, stb.
Hát persze ezt is lehetetlen volt befejezni és ezután még jött a desszert, kv, majd befejezésül a fincsi mirtó, amelytől - miután a pincérek hoztak nekünk második kört is - kellemesen becsíptünk:-)
Viszont nagyon jót vacsiztunk ebben az étteremben és mindezt elfogadható áron.
Sajnos most abba kell viszont hagynom az élménybeszámolót, mert ma délután még egy Palermo és egy Catania is vár rám, szóval készülődnöm kell, de holnap folytatom a nyaralás második felével:)
Szép délutánt!:)
2011. május 3., kedd
3 nap Bergamoban, kedvenc lakótársamnál és eddigi életem és repülésem legdurvább vihara....
Aki követi az írásaimat, attól elnézést kérek, hogy az elmúlt 2 hétben nem írtam, de az elmúlt 2 blokkom eléggé húzós volt, sokat repültem és sokszor a délutánt az ágyban töltöttem, annyira fáradt voltam.. Most épp itthon vagyok standby-on, 15 órától 23 óráig. Rögtön 3 óra után már hívtak is, de ezúttal nem azért, hogy már mehetek is repülni, hanem csak szóltak, hogy a holnapi 4 szektoromat megváltoztatták standby-ra.. Nem tudom, hogy miért, mert jelenleg holnapután is sby-om van.. Az egyikre szinte biztos, hogy behívnak, akkor meg már jobb lett volna a holnapi fix napom, ami ráadásul nem is lett volna annyira megerőltető... Na mindegy, egyelőre ez van, meglátjuk, hova "reptetnek" a következő napokban:)
Na de most inkább egy kicsivel korábbi élményeimről szeretnék írni:) 2 hete kedvenc lakótársam, Angie, hazament anyukájához, nekem meg aznaptól épp 3 nap szabadnapom volt. Mivel ezt már előre tudtam, meg Angie is, így megkérdezte, hogy lenne-e kedvem elkísérni Bergamoba. Ő több mint 1 hetet maradt, én csak a 3 szabadnapomra tudtam, de azokban a napokban ráadásul gyönyörű idő volt, szóval szívesen mentem:) Anyukájára is kíváncsi voltam már, mivel annyira sokszor üdvözöltük egymást telefon keresztül, most legalább élőben is találkozhattam vele.
Szóval április 18-20-a között voltam Angie-éknél, nagyon jól éreztem magam:) Első nap délután elmentünk egy nagyon szép tóhoz, Lago D'Iseo a neve, a Lago Maggiore-hez hasonlóan ezt is hegyek vették körül. Egy kis sziget is van a tóban, a neve Mont'Isola, ami annyit jelent, hogy egy hegy formájú sziget, hát nagyon szép volt:-) Ráadásul arról a pontról, ahova Angie elvitt, gyönyörű kilátás nyílt szinte az egész tóra:-) Íme néhány fotó:
Este vacsi előtt egy aperitivora megálltunk egy másik kis városban, Pisogne-ban, amikor ideértünk, épp ment le a nap, hát nagyon szép volt itt is, meg kell, hogy mondjam.
Hát ezeken a helyeken jártunk első nap, de második nap sem unatkoztunk, sőt.. Nagyon szép helyen jártunk akkor is:) Angie elvitt Bergamoba, egy fél-1 órás sétával felsétáltunk a történelmi belvárosba, ami nagyon szép. Itt töltöttük a délutánt, fagyiztunk, majd itt sem maradhatott el az aperitivo az imádott spritzemmel, illetve chipsszel, mogyoróval és olivabogyóval:-)
Az Angie-éknél töltött 3. napon sétáltam egyet Cenate Sopra környékén, ahol Angieék laknak, mert neki pont aznap délelőtt volt egy időpontja egy orvosi kivizsgálásra. Kora délután pedig indultam vissza, hogy időben hazaérjek, hiszen másnap egy új blokk kezdődött, nem is akármilyen.
Hogy a repülésen túli élmények mellett a repülésről se feledkezzünk meg, és hogy ne mindig csak a pozitívumokat írjam le, íme 2 dolog, az egyik meglehetősen negatív egy igencsak bunkó utassal, a másikat inkább rázósnak mondanám, de megúsztam épségben:)
A bunkó utas sztori friss, szóval még emlékszem rá nagyon is.. Múlt héten történt, egy palermói járaton. Felszállás és leszállás előtt ugyebár ellenőrizzük mindig a biztonsági öveket, hogy be vannak-e kapcsolva. Az változó, hogy ki ellenőrzi a biztonsági öveket, aznap épp én ellenőriztem a kabin egy részén. Ezzel a bizonyos utassal már felszálláskor is gondom volt, mert nem akarta kikapcsolni a telefonját. De akkor legalább csak puffogott, leszálláskor átment egyenesen bunkóba. Ja igen, azt tudnotok kell, hogy a kabin ellenőrzése leszállás előtt nagyjából 10 perccel történik, szóval azt hiszem, hogy ez nem olyan sok idő. Kedves utasom épp aludt, szóval fel kellett hogy ébresszem, de persze nem rontottam rá, hogy "hé öreg, ébredj már fel:)".
Hát nem tetszett neki, szóval itt indult a show.. Mondta, hogy hát ezt nem hiszi el, nem láttam, hogy aludt, miért kellett felkeltenem. Erre még kedvesen mondtam neki, hogy 10 perc múlva leszállunk és mivel a keze a biztonsági öve előtt van, ami így nem látszik, fel kellett, hogy ébresszem. De erre nem nyugodott meg, hanem folytatta, hogy semmi okom nem volt rá, mert a biztonsági öv látszott és egyébként is.. Erre pedig én is folytattam, hogy de igen is volt, mert nem látszott és egyébként is. Na és bunkókám erre beszólt, hogy talán le kellene cserélni a szemüvegemet... Kedves... De mivel a közelben ülő utasok is hallották, az egyikük beszólt neki, hogy hagyja már abba, nem veszi észre, hogy nincs igaza??? Ez azért jól esett... Utána viszont egy kicsit rosszul éreztem magam, engem azért rosszul érintenek ezek a dolgok és fél év alatt ez volt az első ilyen "durva" beszólás. Na de mindegy, utána úgy voltam vele, hogy jobb meg sem hallani az ilyet, hiszen egyrészt nem neki volt igaza, másrészt meg ha ennyire buta, akkor vessen magára, ha legközelebb egy erősebb turbulenciánál repül egyet... Mint ahogy én tegnap... Innen akkor át is nyergelek a másik sztorira, ez egész pontosan tegnapi..
Délután 13:40-re mentem dolgozni, úgy volt, hogy Palermoba majd Cataniába megyünk, dupla Szicília, mindegyik nagyjából másfél órás út, szóval nem éppen rövid. Éjfélkor végeztem volna.. Mondta a kapitány már előre, hogy csúnya vihar van Palermóban, szóval várható egy kis turbulencia.. Ilyen máskor is volt már, szóval ettől annyira nem tartottam. 17:20-kor kellett volna landolnunk. A pilóták 17 órakor mondták be, hogy készítsük fel a kabint leszállásra, ami a szokásos 10 perchez képest 20 perc volt, szóval gondoltuk, hogy biztos a vihar és az esetleges turbulencia miatt. Végig is mentünk a kabinban, összegyűjtöttük a szemetet, ellenőriztük az utasokat, stb, majd már épp leülni készültünk volna, de még a hátsó galley-ben (légiközlekedésben = konyha) voltunk, amikor bemondta a kapitány, hogy cabin crew, fasten your seatbelt immediateli!! Azaz, kapcsoljuk be azonnal a biztonsági öveinket.. Épp le akartam ülni, amikor is hirtelen akkorát süllyedt a gép, hogy én kb. 30 cm-t ugrottam... Nem tudom pontosan, hogy mennyi volt, de elég komoly.. Az utasok ekkor már be voltak csatolva ugyebár, mi nem.. Na, ekkor azonnal leültem, még jó, hogy nem érkeztem rosszul, mert akár mindkét bokámat kitörhettem volna....
Ez nagyjából 17:20-kor lehetett, amikor már le kellett volna szállnunk. Na, innentől kezdve biztonsági övekkel biztosítva nézegettünk kifelé az ablakon, bár semmi nem látszott, csak a nagy szürkeség.. Nagyon durva, szürkés-sárgás volt az ég, mintha homok lett volna.. Egy jó fél órát fent köröztünk, később mondta a kapitány, hogy amikor megkezdte a süllyedést, annyira rosszak voltak az időjárási viszonyok, hogy inkább megfordult és meg sem kísérelte, ezért voltunk vagy fél órát a levegőben. Ezután aztán megint megkíséreltünk leszállni, úgy 17:50 felé, már a futómű (asszem így a helyes:) is kint volt és már a házak is látszódtak, szóval eléggé lent voltunk.... Csak épp amikor nézegettem kifelé az ablakon, olyan erősen fújt a szél és mozgatta a gépet és a szárnyat, hogy minden egyes lökésnél vagy látszódtak, vagy nem a házak.. Azaz le, föl, le, föl... Ez egy kicsit tényleg félelmetes volt... Nem is szálltunk le, a pilóták is látták, hogy esélytelen, szóval egy go around/riattaccata avagy megszakított megközelítés vagy nem tudom, hogy van helyesen. A lényeg, hogy egy kis "gáz" és újra felszálltunk.... Megint bele a csodás felhőkbe, megint turbulencia, majd kicsit később bemondta a kapitány, hogy a lehetetlen időjárási körülmények miatt elmegyünk nyugati irányba, majd meglátjuk, hogy milyen a helyzet és ha a 2. kísérlet sem sikerül, akkor Cataniában szállunk le.. Szóval ez a vihar tényleg nem volt gyenge.. 18:20-kor, szóval már több, mint 1 órás körözés után újra megkíséreltük a leszállást.. Ekkor a pilóták azt az infót kapták, hogy 2-3 gépnek sikerült leszállni, ugyanakkor volt vagy 3 gép, amik közül kettő Cataniában szállt le, egyik pedig visszament Nápolyba..
Nekünk ezúttal sikerült, erős széllel ugyan, de leszálltunk... Mondanom sem kell, a pilóták óriási tapsot kaptak.. Szerintem mindenki megkönnyebbült, mi is... Mindenesetre nem kívánok senkinek sem ilyen "élményt"...:)
Hát mára ennyit, azt hiszem, sikerült bepótolnom a lemaradásomat. Legközelebb szerintem az egy hetes szardíniai nyaralásom után írok, ahova 12-én megyünk Anna barátnőmmel és már alig várom:-) Szép estét mindenkinek:-)
Na de most inkább egy kicsivel korábbi élményeimről szeretnék írni:) 2 hete kedvenc lakótársam, Angie, hazament anyukájához, nekem meg aznaptól épp 3 nap szabadnapom volt. Mivel ezt már előre tudtam, meg Angie is, így megkérdezte, hogy lenne-e kedvem elkísérni Bergamoba. Ő több mint 1 hetet maradt, én csak a 3 szabadnapomra tudtam, de azokban a napokban ráadásul gyönyörű idő volt, szóval szívesen mentem:) Anyukájára is kíváncsi voltam már, mivel annyira sokszor üdvözöltük egymást telefon keresztül, most legalább élőben is találkozhattam vele.
Szóval április 18-20-a között voltam Angie-éknél, nagyon jól éreztem magam:) Első nap délután elmentünk egy nagyon szép tóhoz, Lago D'Iseo a neve, a Lago Maggiore-hez hasonlóan ezt is hegyek vették körül. Egy kis sziget is van a tóban, a neve Mont'Isola, ami annyit jelent, hogy egy hegy formájú sziget, hát nagyon szép volt:-) Ráadásul arról a pontról, ahova Angie elvitt, gyönyörű kilátás nyílt szinte az egész tóra:-) Íme néhány fotó:
 |
| Lago D'Iseo a "szigetheggyel" |
Este vacsi előtt egy aperitivora megálltunk egy másik kis városban, Pisogne-ban, amikor ideértünk, épp ment le a nap, hát nagyon szép volt itt is, meg kell, hogy mondjam.
Hát ezeken a helyeken jártunk első nap, de második nap sem unatkoztunk, sőt.. Nagyon szép helyen jártunk akkor is:) Angie elvitt Bergamoba, egy fél-1 órás sétával felsétáltunk a történelmi belvárosba, ami nagyon szép. Itt töltöttük a délutánt, fagyiztunk, majd itt sem maradhatott el az aperitivo az imádott spritzemmel, illetve chipsszel, mogyoróval és olivabogyóval:-)
 |
| Angie:) |
 |
| Bergamo |
Hogy a repülésen túli élmények mellett a repülésről se feledkezzünk meg, és hogy ne mindig csak a pozitívumokat írjam le, íme 2 dolog, az egyik meglehetősen negatív egy igencsak bunkó utassal, a másikat inkább rázósnak mondanám, de megúsztam épségben:)
A bunkó utas sztori friss, szóval még emlékszem rá nagyon is.. Múlt héten történt, egy palermói járaton. Felszállás és leszállás előtt ugyebár ellenőrizzük mindig a biztonsági öveket, hogy be vannak-e kapcsolva. Az változó, hogy ki ellenőrzi a biztonsági öveket, aznap épp én ellenőriztem a kabin egy részén. Ezzel a bizonyos utassal már felszálláskor is gondom volt, mert nem akarta kikapcsolni a telefonját. De akkor legalább csak puffogott, leszálláskor átment egyenesen bunkóba. Ja igen, azt tudnotok kell, hogy a kabin ellenőrzése leszállás előtt nagyjából 10 perccel történik, szóval azt hiszem, hogy ez nem olyan sok idő. Kedves utasom épp aludt, szóval fel kellett hogy ébresszem, de persze nem rontottam rá, hogy "hé öreg, ébredj már fel:)".
Hát nem tetszett neki, szóval itt indult a show.. Mondta, hogy hát ezt nem hiszi el, nem láttam, hogy aludt, miért kellett felkeltenem. Erre még kedvesen mondtam neki, hogy 10 perc múlva leszállunk és mivel a keze a biztonsági öve előtt van, ami így nem látszik, fel kellett, hogy ébresszem. De erre nem nyugodott meg, hanem folytatta, hogy semmi okom nem volt rá, mert a biztonsági öv látszott és egyébként is.. Erre pedig én is folytattam, hogy de igen is volt, mert nem látszott és egyébként is. Na és bunkókám erre beszólt, hogy talán le kellene cserélni a szemüvegemet... Kedves... De mivel a közelben ülő utasok is hallották, az egyikük beszólt neki, hogy hagyja már abba, nem veszi észre, hogy nincs igaza??? Ez azért jól esett... Utána viszont egy kicsit rosszul éreztem magam, engem azért rosszul érintenek ezek a dolgok és fél év alatt ez volt az első ilyen "durva" beszólás. Na de mindegy, utána úgy voltam vele, hogy jobb meg sem hallani az ilyet, hiszen egyrészt nem neki volt igaza, másrészt meg ha ennyire buta, akkor vessen magára, ha legközelebb egy erősebb turbulenciánál repül egyet... Mint ahogy én tegnap... Innen akkor át is nyergelek a másik sztorira, ez egész pontosan tegnapi..
Délután 13:40-re mentem dolgozni, úgy volt, hogy Palermoba majd Cataniába megyünk, dupla Szicília, mindegyik nagyjából másfél órás út, szóval nem éppen rövid. Éjfélkor végeztem volna.. Mondta a kapitány már előre, hogy csúnya vihar van Palermóban, szóval várható egy kis turbulencia.. Ilyen máskor is volt már, szóval ettől annyira nem tartottam. 17:20-kor kellett volna landolnunk. A pilóták 17 órakor mondták be, hogy készítsük fel a kabint leszállásra, ami a szokásos 10 perchez képest 20 perc volt, szóval gondoltuk, hogy biztos a vihar és az esetleges turbulencia miatt. Végig is mentünk a kabinban, összegyűjtöttük a szemetet, ellenőriztük az utasokat, stb, majd már épp leülni készültünk volna, de még a hátsó galley-ben (légiközlekedésben = konyha) voltunk, amikor bemondta a kapitány, hogy cabin crew, fasten your seatbelt immediateli!! Azaz, kapcsoljuk be azonnal a biztonsági öveinket.. Épp le akartam ülni, amikor is hirtelen akkorát süllyedt a gép, hogy én kb. 30 cm-t ugrottam... Nem tudom pontosan, hogy mennyi volt, de elég komoly.. Az utasok ekkor már be voltak csatolva ugyebár, mi nem.. Na, ekkor azonnal leültem, még jó, hogy nem érkeztem rosszul, mert akár mindkét bokámat kitörhettem volna....
Ez nagyjából 17:20-kor lehetett, amikor már le kellett volna szállnunk. Na, innentől kezdve biztonsági övekkel biztosítva nézegettünk kifelé az ablakon, bár semmi nem látszott, csak a nagy szürkeség.. Nagyon durva, szürkés-sárgás volt az ég, mintha homok lett volna.. Egy jó fél órát fent köröztünk, később mondta a kapitány, hogy amikor megkezdte a süllyedést, annyira rosszak voltak az időjárási viszonyok, hogy inkább megfordult és meg sem kísérelte, ezért voltunk vagy fél órát a levegőben. Ezután aztán megint megkíséreltünk leszállni, úgy 17:50 felé, már a futómű (asszem így a helyes:) is kint volt és már a házak is látszódtak, szóval eléggé lent voltunk.... Csak épp amikor nézegettem kifelé az ablakon, olyan erősen fújt a szél és mozgatta a gépet és a szárnyat, hogy minden egyes lökésnél vagy látszódtak, vagy nem a házak.. Azaz le, föl, le, föl... Ez egy kicsit tényleg félelmetes volt... Nem is szálltunk le, a pilóták is látták, hogy esélytelen, szóval egy go around/riattaccata avagy megszakított megközelítés vagy nem tudom, hogy van helyesen. A lényeg, hogy egy kis "gáz" és újra felszálltunk.... Megint bele a csodás felhőkbe, megint turbulencia, majd kicsit később bemondta a kapitány, hogy a lehetetlen időjárási körülmények miatt elmegyünk nyugati irányba, majd meglátjuk, hogy milyen a helyzet és ha a 2. kísérlet sem sikerül, akkor Cataniában szállunk le.. Szóval ez a vihar tényleg nem volt gyenge.. 18:20-kor, szóval már több, mint 1 órás körözés után újra megkíséreltük a leszállást.. Ekkor a pilóták azt az infót kapták, hogy 2-3 gépnek sikerült leszállni, ugyanakkor volt vagy 3 gép, amik közül kettő Cataniában szállt le, egyik pedig visszament Nápolyba..
Nekünk ezúttal sikerült, erős széllel ugyan, de leszálltunk... Mondanom sem kell, a pilóták óriási tapsot kaptak.. Szerintem mindenki megkönnyebbült, mi is... Mindenesetre nem kívánok senkinek sem ilyen "élményt"...:)
Hát mára ennyit, azt hiszem, sikerült bepótolnom a lemaradásomat. Legközelebb szerintem az egy hetes szardíniai nyaralásom után írok, ahova 12-én megyünk Anna barátnőmmel és már alig várom:-) Szép estét mindenkinek:-)
2011. április 14., csütörtök
Immár a 3. napom az új - 2011. október 30-ig szóló - szerződésemmel, valamint a hosszabbítás méltó megünneplése:-))
Pár nap csúszással ugyan, de nagy örömmel jelenthetem be, hogy MEGHOSSZABBÍTOTTÁK A SZERZŐDÉSEMET:-))) Így a jelenlegi fél éves szerződésemmel október 30-ig vagyok az easyJet alkalmazásában:-)) Persze, nagyon örülök neki, bár az új szerződés aláírása meg az egész hosszabbítás intézése a cég részéről szerintem meglehetősen nevetséges...
Úgy történt ugyanis, hogy az első szerződésem április 11-ig szólt. Na most nekünk minden hónap 17-én jön ki a következő havi beosztásunk és hát én azt gondoltam, hogy ha március 17-én a rosteremben az egész áprilist látom, az nyilván jót jelent. De szerintem mondjuk a HR-nek kellett volna hozzám odajönni legalábbis ez előtt, hogy gratulálunk vagy nem.... Lényeg, hogy mivel ők nem jöttek, gondoltam, hogy rákérdezek. Ráadásul pont együtt repültem azokban a napokban az egyik ún. Assistant Cabin Crew Managerrel, aki a légiutaskísérők ügyeit intézi. Tőle is kérdeztem, annyit mondott, hogy a bázis vezetőhöz kellene odamennem, de úgy rémlik, hogy ő aznap nem volt. Ő azért elöljáróban annyit elmondott, hogy ne aggódjak, minden nagyon pozitív, szépek az eredményeim.. Nem is aggódtam igazából, mert tényleg érzem, hogy jól dolgozom és szeretem is nagyon, amit csinálok, csak mégis.. Ha az embernek lejár a szerződése, azért jó tudni, hogy maradhat-e vagy nem.. Lényeg az, hogy miután én egyszer rákérdeztem és nem kaptam egyértelmű választ, úgy gondoltam, hogy pihentetem a dolgot, majd ők szólnak, ha akarnak.
Közben kaptam végre egy szoknyát is - amit fél év alatt nem adtak - és egy új nadrágot, de amikor odamentem Sarahoz - az előbb említett kolléganő, már rögtön azzal kezde, hogy a szerződéshosszabbítás miatt jövök-e....??? Mondtam, hogy nem, erre én nem szeretnék többször rákérdezni. Ez amúgy már áprilisban volt, talán 6-a körül, szóval akár amiatt is mehettem volna.
Aztán ezután történt, hogy aktiválták a standby-omat és 2 napra Berlinbe küldtek és igazából mivel 8-a volt az utolsó napom a blokkban és Berlinből nagyjából éjfélkor értünk haza, aznap már ugye nem tudtam volna rákérdezni, még ha akartam volna sem.. Viszont ezután 3 nap szabadnap következett, 9-10-11, azaz 12-én már úgy repültem volna - mivel a cég részéről továbbra sem kaptam semmi visszajelzést - hogy nem volt szerződésem. Nyilván ezt nem szerettem volna és nem is lett volna szabályszerű, így még Berlinből írtam emailt a bázis vezetőnek, másolatban a fent említett kolléganő, hogy érdeklődnék a szerződéshosszabbításomat illetően, mivel hogy 12-én, amikor is reggel 6-ra kellene mennem, már ugyebár nincs szerződésem, stb.... Szerintem ez nagyon gáz, de hát ez van.. Érdekes módon Sara 2 perccel később telefonált, hogy már hetek óta próbálják megoldani a dolgot, stb. és ne haragudjak, de ha van rá mód, akkor 11-én, azaz a szabadnapomon kellene bemennem, h aláírjam a hosszabbítást, mivel egyébként meg kell változtatniuk a 12-i napomat... Nyilván, mivel ez még mindig határozott szerződés, nem akartam nagyon kekeckedni és amúgy is nagyon közel lakom a reptérhez, de leginkább az a nemtörődömség bosszantott, amivel ezt intézték, pláne, hogy én hetekkel korábban odamentem hozzájuk, hogy hahóóóóóóó.... Na, de a bosszankodást félretéve, a lényeg, hogy természetesen bementem, aláírtam és ma délután már a 3. repülésem lesz, immáron az új szerződésemmel:-))))
De mivel valahogy meg is kellett ünnepelni egy ilyen jeles eseményt, vasárnap, kicsit megelőlegezve, Angie-vel, a lakótársammal és egy barátjával egy csodálatos helyre mentünk el. Persze, ez a szerződéstől független volt, de én úgy tekintettem, mint a hosszabbítás megünneplése:-)
A Lago Maggiorenél jártunk, de egy olyan helyre vitt fel mindket Carlo, ahonnan gyakorlatilag az egész, de legalábbis a tó nagy része látható volt, valami csodálatos, szinte leírhatatlan élményt szerezve ezzel:-)))
Ott aztán uzsonnáztunk, fincsi bort ittunk, olasz szalámit és sajtot ettünk, majd pedig az estét Aronában, szintén a Lago Maggiore partján lévő városban fejeztük be, ahol nagyon finom fagyival zártuk ezt az amúgy is szuper napot:-)
De hogy Ti is lássátok ezt a helyet, íme néhány fotó:
Tegnap amúgy ismét nagyon jó repülésben volt részem egy nagyon jó csapattal. Hihetetlen, hogy mennyiben tudja megváltoztatni a napot - még ha hosszú is - egy jó csapat. A Cabin Managert nem ismertem amúgy, de annyit azért hallottam róla, hogy jófej. Hát tényleg az volt, a bejelentései sok mindenben megközelítették Claudioét, akiről egyszer korábban már hosszabban írtam:-) Lucánál például egy vicces bejelentés volt, hogy késtünk egy keveset az egyik útnál, nagyjából 20 percet. Na most ezt úgy közölte, hogy megérkeztünk Milánóba, 1200 másodperc késéssel, reméljük, hogy nem okozott túl nagy kellemetlenséget az Önök számára:-)
Na meg még valami, amin én szó szerint dőltem a röhögéstől:-) Ez az utolsó út előtt volt, amire nagyjából fél órás késést halmoztunk fel. Az üdvözlésben, amikor bemutatkozik a Cabin Manager és bemutatja a csapatot, Luca mondta, hogy sajnos a korábbi utakból adódóan van egy kis késés, nagyjából fél óra. Megpróbáljuk ebből a legtöbbet behozni és hogy minél többet sikerüljön, arra kérem Önöket, hogy a fejük felett található légkondit állítsák a gép hátsó része felé, ha mindenki így tesz, ezzel is növeljük a sebességet..... Hát én dőltem a röhögéstől, de leginkább azért, mert az utasok kb. fele elkezdett felfelé matatni, hogy teljesítsék a "kérést", hogy majd így gyorsabbak leszünk:-)
Persze a legjobb ezt átélni volt, de remélem, hogy érthetően írtam le és szereztem ezzel a viccel sztorival néhány kellemes percet:-))
Szép napot, én lassan készülődök egy Agadírra, ami ismét jónak ígérkezik egy jó csapattal:-))
Úgy történt ugyanis, hogy az első szerződésem április 11-ig szólt. Na most nekünk minden hónap 17-én jön ki a következő havi beosztásunk és hát én azt gondoltam, hogy ha március 17-én a rosteremben az egész áprilist látom, az nyilván jót jelent. De szerintem mondjuk a HR-nek kellett volna hozzám odajönni legalábbis ez előtt, hogy gratulálunk vagy nem.... Lényeg, hogy mivel ők nem jöttek, gondoltam, hogy rákérdezek. Ráadásul pont együtt repültem azokban a napokban az egyik ún. Assistant Cabin Crew Managerrel, aki a légiutaskísérők ügyeit intézi. Tőle is kérdeztem, annyit mondott, hogy a bázis vezetőhöz kellene odamennem, de úgy rémlik, hogy ő aznap nem volt. Ő azért elöljáróban annyit elmondott, hogy ne aggódjak, minden nagyon pozitív, szépek az eredményeim.. Nem is aggódtam igazából, mert tényleg érzem, hogy jól dolgozom és szeretem is nagyon, amit csinálok, csak mégis.. Ha az embernek lejár a szerződése, azért jó tudni, hogy maradhat-e vagy nem.. Lényeg az, hogy miután én egyszer rákérdeztem és nem kaptam egyértelmű választ, úgy gondoltam, hogy pihentetem a dolgot, majd ők szólnak, ha akarnak.
Közben kaptam végre egy szoknyát is - amit fél év alatt nem adtak - és egy új nadrágot, de amikor odamentem Sarahoz - az előbb említett kolléganő, már rögtön azzal kezde, hogy a szerződéshosszabbítás miatt jövök-e....??? Mondtam, hogy nem, erre én nem szeretnék többször rákérdezni. Ez amúgy már áprilisban volt, talán 6-a körül, szóval akár amiatt is mehettem volna.
Aztán ezután történt, hogy aktiválták a standby-omat és 2 napra Berlinbe küldtek és igazából mivel 8-a volt az utolsó napom a blokkban és Berlinből nagyjából éjfélkor értünk haza, aznap már ugye nem tudtam volna rákérdezni, még ha akartam volna sem.. Viszont ezután 3 nap szabadnap következett, 9-10-11, azaz 12-én már úgy repültem volna - mivel a cég részéről továbbra sem kaptam semmi visszajelzést - hogy nem volt szerződésem. Nyilván ezt nem szerettem volna és nem is lett volna szabályszerű, így még Berlinből írtam emailt a bázis vezetőnek, másolatban a fent említett kolléganő, hogy érdeklődnék a szerződéshosszabbításomat illetően, mivel hogy 12-én, amikor is reggel 6-ra kellene mennem, már ugyebár nincs szerződésem, stb.... Szerintem ez nagyon gáz, de hát ez van.. Érdekes módon Sara 2 perccel később telefonált, hogy már hetek óta próbálják megoldani a dolgot, stb. és ne haragudjak, de ha van rá mód, akkor 11-én, azaz a szabadnapomon kellene bemennem, h aláírjam a hosszabbítást, mivel egyébként meg kell változtatniuk a 12-i napomat... Nyilván, mivel ez még mindig határozott szerződés, nem akartam nagyon kekeckedni és amúgy is nagyon közel lakom a reptérhez, de leginkább az a nemtörődömség bosszantott, amivel ezt intézték, pláne, hogy én hetekkel korábban odamentem hozzájuk, hogy hahóóóóóóó.... Na, de a bosszankodást félretéve, a lényeg, hogy természetesen bementem, aláírtam és ma délután már a 3. repülésem lesz, immáron az új szerződésemmel:-))))
De mivel valahogy meg is kellett ünnepelni egy ilyen jeles eseményt, vasárnap, kicsit megelőlegezve, Angie-vel, a lakótársammal és egy barátjával egy csodálatos helyre mentünk el. Persze, ez a szerződéstől független volt, de én úgy tekintettem, mint a hosszabbítás megünneplése:-)
A Lago Maggiorenél jártunk, de egy olyan helyre vitt fel mindket Carlo, ahonnan gyakorlatilag az egész, de legalábbis a tó nagy része látható volt, valami csodálatos, szinte leírhatatlan élményt szerezve ezzel:-)))
Ott aztán uzsonnáztunk, fincsi bort ittunk, olasz szalámit és sajtot ettünk, majd pedig az estét Aronában, szintén a Lago Maggiore partján lévő városban fejeztük be, ahol nagyon finom fagyival zártuk ezt az amúgy is szuper napot:-)
De hogy Ti is lássátok ezt a helyet, íme néhány fotó:
 |
| mangó, citrom, joghurt....:-)) |
Na meg még valami, amin én szó szerint dőltem a röhögéstől:-) Ez az utolsó út előtt volt, amire nagyjából fél órás késést halmoztunk fel. Az üdvözlésben, amikor bemutatkozik a Cabin Manager és bemutatja a csapatot, Luca mondta, hogy sajnos a korábbi utakból adódóan van egy kis késés, nagyjából fél óra. Megpróbáljuk ebből a legtöbbet behozni és hogy minél többet sikerüljön, arra kérem Önöket, hogy a fejük felett található légkondit állítsák a gép hátsó része felé, ha mindenki így tesz, ezzel is növeljük a sebességet..... Hát én dőltem a röhögéstől, de leginkább azért, mert az utasok kb. fele elkezdett felfelé matatni, hogy teljesítsék a "kérést", hogy majd így gyorsabbak leszünk:-)
Persze a legjobb ezt átélni volt, de remélem, hogy érthetően írtam le és szereztem ezzel a viccel sztorival néhány kellemes percet:-))
Szép napot, én lassan készülődök egy Agadírra, ami ismét jónak ígérkezik egy jó csapattal:-))
2011. április 10., vasárnap
Vegyesfelvágott, azaz Gardaland, repülés, standby-ról kirángatós Berlinben éjszakázós 2 nap...
Ahogy egy hete ígértem, először a múlt hétvégi Gardalandről mesélek egy picit:-) Meg kell, hogy mondjam, nagyon szuper volt az egész nap az elejétől a végéig:) Egy kollégámmal kettesben indultunk útnak, mivel egy kolléganő, aki még velünk jött volna, sajnos mégsem tudott jönni. A célállomáson pedig még egy kolléganővel találkoztunk, ők hárman jöttek, így összesen öten voltunk. Valószínűleg még jobb lett volna, ha többen vagyunk, de talán majd legközelebb:-)
Ez volt amúgy még csak a második nap az idei szezonban, szóval szerencsénk is volt egyben, mert bár az idő szuperjó volt, szerintem még sokan nem fedezték fel, vagy nem gondoltak rá, hogy aznap jöjjenek, így a várakozási idő az egyes attrakciókra jelentősen lerövidült - úgy 1-10 perc között volt, amit várnunk kellett maxium. Állítólag nyáron ez akár 1 óra is lehet, ami nyilván nem a legjobb.
Nyitástól zárásig ott voltunk és kipróbáltunk mindent...:) Volt néhány nagyon durva hullámvasút, persze amik átfordulnak a tengelyük körül, szóval az adrenalin dolgozott bennünk rendesen:-) De én imádom, szóval nagyon jól éreztem magam.
Hát szerintem a fenti képekből is látszik, hogy nagyon jó kis attrakciók vannak Gardalandben, ajánlom mindenkinek, tényleg szuper kis nap volt:-)
Hétfőn aztán több, mint 2 hét kihagyás után újrakezdtem a munkát:) Már vártam is, hogy őszinte legyek, mert egyrészt szeretem csinálni, másrészt azért most tényleg sokat pihentem. 5 napom volt ebben a blokkban, eleinte teli standby-jal.. Nem is tudom, hogy miért, de gyakorlatilag az első és második nap reptéri majd otthoni standby volt, majd lett volna egy Bukarestem és vissza, utána ismét reptéri és egy otthoni standby. Persze a következő blokkjaim nem ilyenek lesznek, hanem teli 4 szektoros napokkal, szóval kicsit jobban is megvariálhatták volna. De hát ez van. Szóval első nap a reptéren voltam délig, nem hívtak, úgyhogy utána jöttem is haza, nyugisan telt a délután. Angievel, a lakótársammal elmentünk bevásárolni, majd a teraszon pihengettünk, fagyiztunk. Este mondtam neki, hogy remélem, nem hívnak másnap 4-11 között, mert gyönyörű idő ígérkezett és konditerembe is akartam menni.. Hááát, a terveimet elég rendesen keresztbe húzták.. Reggel 04:03-kor hívtak, hogy lenne számomra egy dupla Catania....:) Hát igen, ez úgy 11 óra szolgálati idő, szóval nem aprózták el. Reggel 6-ra mentem és belevágtunk. Kicsi késéssel indultunk, amit szépen be is hoztunk, majd a a 3. út után, azaz Cataniaban mondta a kapitány, hogy leszállás körül letaroltunk egy madárcsapatot....:( Szegények... Persze ez a mi gépünkben túl sok gondot nem okozott, leginkább csak egy kis papírmunkát, ami beletelt 1 órába, ezzel pont 1 óra késést okozva nekünk... Így este 6-ra haza is értem... Jó kis nap volt, hullafáradt voltam, konditeremről szó sem lehetett természetesen, örültem, hogy élek. Viszont a másnapi Bukarestemet meg kellett változtatniuk, mivel túlléptem a megengedett szolgálati időt, így másnap ismét egy reptéri sby várt, amit aztán nem aktiváltak. És mivel szimpi volt a csapat, tök jót beszélgettünk az egyik kolléganővel illetve az egyik szintén sby-os pilótával is:)
Másnap ismét sby-on voltam, ráadásul csak 11-17h között, a konditerem továbbra is fennált, mivel az előző 2 napban nem tudtam elmenni. Hát csütörtökön sem jött össze. 11:03-kor már hívtak is, hogy lenne számomra egy berlini éjszakázás... Berlinben sztrájkoltak ugyanis a kollégák, így egy egész csapatot küldtek Milánóból, hogy a járataikat lefedjük.. Odafelé nagyon szórakoztató volt, ugyanis ferry volt a gép, ami annyit jelent, hogy csak mi mentünk, utasok nélkül:-) Így a pilótafülke egész úton nyitva volt, leginkább a trécselésről szólt az egész út:-) Aztán onnan volt még 3 út, majd vissza Berlin Schönefeldbe. A hotel nagyon szép volt, nekem személy szerint még jobban tetszett, mint a casertai. És mivel nem akartunk még aludni, a bárban volt a csapat kb. 2-ig, jót beszélgettünk:)
Másnap pedig az volt a terv, hogy esetleg Berlinbe megyünk vagy Potsdamba, ami közelebb van. Én csak egy valamivel nem számoltam.. Azzal, hogy annyira hideg és szeles idő lesz, mint amilyen volt...:( Látszik, hogy hozzászoktam a jóhoz, itt egy hete 25-30 fok van:-) Így én vittem egy könnyű blúzt és tavaszi kabátot. Na most azzal nem akartam elindulni, mert odafagytam volna az úthoz.. De nem telt így sem rosszul a délután, a pilóták és egy kolléganőm is maradt, így velük voltam. Ja igen, mert aznap délután standby-on voltunk, de nem hívtak minket. Este pedig utasként jöttünk vissza. És mivel sajnos eleve esti gépre tettek minket, ráadásul késett is, így éjfél előtt nem sokkal landoltunk, így a kicsekkolási idő éjfél utánra esett, amiért nyertem magamnak egy extra szabadnapot, mivel belepiszkítottak a szabadnapomba.. Szóval nem is alakult olyan rosszul ez a kis kiruccanás:-)
Ja és még valami, ami igazából még hét elején volt, de majdnem elfeledkeztem róla. Kedden egy nagyon jó kis koncertre mentünk Milánóba lakótársammal. Brooke Frasert néztük és hallgattuk meg:-) Egy új-zélandi énekesnő, mostanában a There is something in the water című számát játszák leginkább a rádiókban. Nagyon szuper volt, az egyetlen rossz a hazaút volt, amikor is a dupla Catania és még a koncert után annyira fáradt voltam, hogy alig éltem... De persze túléltem, most pedig már a második szabadnapom van, pont indulunk Angie-vel a Lago Maggiorehez egyet kirándulni:-)
Hamarosan jelentkezem újra:-)
Ez volt amúgy még csak a második nap az idei szezonban, szóval szerencsénk is volt egyben, mert bár az idő szuperjó volt, szerintem még sokan nem fedezték fel, vagy nem gondoltak rá, hogy aznap jöjjenek, így a várakozási idő az egyes attrakciókra jelentősen lerövidült - úgy 1-10 perc között volt, amit várnunk kellett maxium. Állítólag nyáron ez akár 1 óra is lehet, ami nyilván nem a legjobb.
Nyitástól zárásig ott voltunk és kipróbáltunk mindent...:) Volt néhány nagyon durva hullámvasút, persze amik átfordulnak a tengelyük körül, szóval az adrenalin dolgozott bennünk rendesen:-) De én imádom, szóval nagyon jól éreztem magam.
 |
| az érkezés pillanatai:) |
 |
| 2011 újdonsága....Tesztelve:-) |
 |
| Blue Tornado - nem rossz....:D |
 |
| Garda-tóval a háttérben |
Hát szerintem a fenti képekből is látszik, hogy nagyon jó kis attrakciók vannak Gardalandben, ajánlom mindenkinek, tényleg szuper kis nap volt:-)
Hétfőn aztán több, mint 2 hét kihagyás után újrakezdtem a munkát:) Már vártam is, hogy őszinte legyek, mert egyrészt szeretem csinálni, másrészt azért most tényleg sokat pihentem. 5 napom volt ebben a blokkban, eleinte teli standby-jal.. Nem is tudom, hogy miért, de gyakorlatilag az első és második nap reptéri majd otthoni standby volt, majd lett volna egy Bukarestem és vissza, utána ismét reptéri és egy otthoni standby. Persze a következő blokkjaim nem ilyenek lesznek, hanem teli 4 szektoros napokkal, szóval kicsit jobban is megvariálhatták volna. De hát ez van. Szóval első nap a reptéren voltam délig, nem hívtak, úgyhogy utána jöttem is haza, nyugisan telt a délután. Angievel, a lakótársammal elmentünk bevásárolni, majd a teraszon pihengettünk, fagyiztunk. Este mondtam neki, hogy remélem, nem hívnak másnap 4-11 között, mert gyönyörű idő ígérkezett és konditerembe is akartam menni.. Hááát, a terveimet elég rendesen keresztbe húzták.. Reggel 04:03-kor hívtak, hogy lenne számomra egy dupla Catania....:) Hát igen, ez úgy 11 óra szolgálati idő, szóval nem aprózták el. Reggel 6-ra mentem és belevágtunk. Kicsi késéssel indultunk, amit szépen be is hoztunk, majd a a 3. út után, azaz Cataniaban mondta a kapitány, hogy leszállás körül letaroltunk egy madárcsapatot....:( Szegények... Persze ez a mi gépünkben túl sok gondot nem okozott, leginkább csak egy kis papírmunkát, ami beletelt 1 órába, ezzel pont 1 óra késést okozva nekünk... Így este 6-ra haza is értem... Jó kis nap volt, hullafáradt voltam, konditeremről szó sem lehetett természetesen, örültem, hogy élek. Viszont a másnapi Bukarestemet meg kellett változtatniuk, mivel túlléptem a megengedett szolgálati időt, így másnap ismét egy reptéri sby várt, amit aztán nem aktiváltak. És mivel szimpi volt a csapat, tök jót beszélgettünk az egyik kolléganővel illetve az egyik szintén sby-os pilótával is:)
Másnap ismét sby-on voltam, ráadásul csak 11-17h között, a konditerem továbbra is fennált, mivel az előző 2 napban nem tudtam elmenni. Hát csütörtökön sem jött össze. 11:03-kor már hívtak is, hogy lenne számomra egy berlini éjszakázás... Berlinben sztrájkoltak ugyanis a kollégák, így egy egész csapatot küldtek Milánóból, hogy a járataikat lefedjük.. Odafelé nagyon szórakoztató volt, ugyanis ferry volt a gép, ami annyit jelent, hogy csak mi mentünk, utasok nélkül:-) Így a pilótafülke egész úton nyitva volt, leginkább a trécselésről szólt az egész út:-) Aztán onnan volt még 3 út, majd vissza Berlin Schönefeldbe. A hotel nagyon szép volt, nekem személy szerint még jobban tetszett, mint a casertai. És mivel nem akartunk még aludni, a bárban volt a csapat kb. 2-ig, jót beszélgettünk:)
Másnap pedig az volt a terv, hogy esetleg Berlinbe megyünk vagy Potsdamba, ami közelebb van. Én csak egy valamivel nem számoltam.. Azzal, hogy annyira hideg és szeles idő lesz, mint amilyen volt...:( Látszik, hogy hozzászoktam a jóhoz, itt egy hete 25-30 fok van:-) Így én vittem egy könnyű blúzt és tavaszi kabátot. Na most azzal nem akartam elindulni, mert odafagytam volna az úthoz.. De nem telt így sem rosszul a délután, a pilóták és egy kolléganőm is maradt, így velük voltam. Ja igen, mert aznap délután standby-on voltunk, de nem hívtak minket. Este pedig utasként jöttünk vissza. És mivel sajnos eleve esti gépre tettek minket, ráadásul késett is, így éjfél előtt nem sokkal landoltunk, így a kicsekkolási idő éjfél utánra esett, amiért nyertem magamnak egy extra szabadnapot, mivel belepiszkítottak a szabadnapomba.. Szóval nem is alakult olyan rosszul ez a kis kiruccanás:-)
Ja és még valami, ami igazából még hét elején volt, de majdnem elfeledkeztem róla. Kedden egy nagyon jó kis koncertre mentünk Milánóba lakótársammal. Brooke Frasert néztük és hallgattuk meg:-) Egy új-zélandi énekesnő, mostanában a There is something in the water című számát játszák leginkább a rádiókban. Nagyon szuper volt, az egyetlen rossz a hazaút volt, amikor is a dupla Catania és még a koncert után annyira fáradt voltam, hogy alig éltem... De persze túléltem, most pedig már a második szabadnapom van, pont indulunk Angie-vel a Lago Maggiorehez egyet kirándulni:-)
Hamarosan jelentkezem újra:-)
2011. április 1., péntek
1 hét vakáció Magyarországon, 2 nap Pozsonyban Anyuval:-) Jah, és hogyan dolgozzunk 1 nap 15 órát...:)
Megint eltelt egy kis idő, hogy nem nagyon hallattam magamról, amit szánok-bánok, de sokszor annyira rohan az idő, hogy szinte észre sem veszem, hogy megint elrepült egy hét.. De most újra itt vagyok:-)
Előszöris eddigi fél évem leghosszabb munkanapját mesélném el, ami nem kevesebb, mint 15 óra volt... Ezt persze nem repültem végig, de az úgy nevezett duty time, azaz szolgálatban töltött idő bizony ennyire sikerült...
Március 17-ét írunk, amikor is úgy volt, hogy nem is biztos, hogy repülök aznap, mert otthoni standby-on voltam reggel 3-tól 11-ig, szóval 6:20-ig édesdeden aludtam:-) Akkor viszont megcsörrent a telefon, az easyJettől hívtak, hogy be kellene mennem a reptérre reptéri standby-ra... Hááát, rendkívüli módon örültem a dolognak, de legalább úgy voltam vele, hogy azért hagytak aludni, szóval nem voltam már fáradt.
Mivel ilyenkor van 90 percem, hogy beérjek, mondtam is a call centeresnek, hogy akkor ugye 07:50-re kell bent lennem, nehogy valami mást találjanak beírni a rosterembe. (azaz a munkarendembe)
Így még tök sok időm volt, nyugodtan elkészültem, még kaját is csináltam és bementem a munkahelyemre, ahol szerencsére van egy pihenő szoba, ahol lehet olvasni, pihenni, számítógépezni, aludni, ki mit akar..
De akkor már nem voltam álmos, így olvasgattam leginkább, majd olyan 9 óra tájban csak kíváncsiságból beléptem az intranetre.... És mit látok.... Hááát, egy 11 órás report időt és egy Milánó-Malaga-Milánót és azt, hogy este 6-kor fogok végezni.... Ennek már kevésbé örültem, mert a reptéri standby-om 13h-kor befejeződött volna.. De hát ilyen nap is kell, ez így alakult:)
Na, de akkor most evezzünk kellemesebb vizekre:-) Mindössze 3 napja jöttem vissza a jelenleg szó szerint napfényes Itáliába, mert 1 hét szabim volt, amit otthon töltöttem Győrben, nagyon kellemesen:) Anyum is örült nekem nagyon - legalábbis remélem -, azt hiszem, hogy ezúttal szerencsére nem kergettem az őrületbe:-) Meg aztán voltunk 2 napot Pozsonyban is:-) Már egy pár hónapja terveztük, mert egyik visszautazásom alkalmával anyu kijött velem Pozsonyba és volt arra időnk, hogy egy kicsit sétáljunk az óvárosban. Úgyhogy gondoltam, hogy valamikor akár 2 napra is elmehetnénk, és ebből az 1 hétből ki is futotta, szóval március 25-én reggel elindultunk... volna.. Orangeways-szel foglaltam le a jegyet, már 1 héttel korábban, szóval megvolt a kinyomtatott, érvényes jegyem foglalási számmal, mindennel és a bankom persze le is vonta a pénzt már a foglalás időpontjában. A kellemetlenséget most nem részletezem, mert múlt pénteken bosszankodtam miatta eleget, de a lényeg, hogy nem jött be a busz a győri pályaudvarra, mert valami miatt ők törölt foglalásnak látták az érvényes jegyünket... Hadd nem írjam le, hogy mennyire voltam ideges...:) Nem kicsit... Végül vonattal mentünk el, mivel az Orangeways ügyfélszolgálaton a sajnálkozáson kívül ezt tanácsolták és mondták, hogy természetesen visszatérítik a vonatjegyet.. Így Ausztrián keresztül 3 órával később meg is érkeztünk, de a lényeg, hogy a két nap nagyon jól sikerült, Pozsony szép város, azt gondolom, hogy szinte mindent megnéztünk, amit "meg kell nézni", és az idő is egész szép volt, úgyhogy kellemes kis 2 napot töltöttünk ott:-))
Íme néhány kép:
Egy kis ízelítő Pozsonyról:) Ajánlom Nektek is:) Holnap pedig irány GARDALAND!!!! :D Ha valaki nem ismerné, a Garda-tónál lévő vidámpark!! Alig várom, mert állítólag szuper! A következő képeim és bejegyzésem erről a kalandról lesz:-)) Szép estét Mindenkinek!
Előszöris eddigi fél évem leghosszabb munkanapját mesélném el, ami nem kevesebb, mint 15 óra volt... Ezt persze nem repültem végig, de az úgy nevezett duty time, azaz szolgálatban töltött idő bizony ennyire sikerült...
Március 17-ét írunk, amikor is úgy volt, hogy nem is biztos, hogy repülök aznap, mert otthoni standby-on voltam reggel 3-tól 11-ig, szóval 6:20-ig édesdeden aludtam:-) Akkor viszont megcsörrent a telefon, az easyJettől hívtak, hogy be kellene mennem a reptérre reptéri standby-ra... Hááát, rendkívüli módon örültem a dolognak, de legalább úgy voltam vele, hogy azért hagytak aludni, szóval nem voltam már fáradt.
Mivel ilyenkor van 90 percem, hogy beérjek, mondtam is a call centeresnek, hogy akkor ugye 07:50-re kell bent lennem, nehogy valami mást találjanak beírni a rosterembe. (azaz a munkarendembe)
Így még tök sok időm volt, nyugodtan elkészültem, még kaját is csináltam és bementem a munkahelyemre, ahol szerencsére van egy pihenő szoba, ahol lehet olvasni, pihenni, számítógépezni, aludni, ki mit akar..
De akkor már nem voltam álmos, így olvasgattam leginkább, majd olyan 9 óra tájban csak kíváncsiságból beléptem az intranetre.... És mit látok.... Hááát, egy 11 órás report időt és egy Milánó-Malaga-Milánót és azt, hogy este 6-kor fogok végezni.... Ennek már kevésbé örültem, mert a reptéri standby-om 13h-kor befejeződött volna.. De hát ilyen nap is kell, ez így alakult:)
Na, de akkor most evezzünk kellemesebb vizekre:-) Mindössze 3 napja jöttem vissza a jelenleg szó szerint napfényes Itáliába, mert 1 hét szabim volt, amit otthon töltöttem Győrben, nagyon kellemesen:) Anyum is örült nekem nagyon - legalábbis remélem -, azt hiszem, hogy ezúttal szerencsére nem kergettem az őrületbe:-) Meg aztán voltunk 2 napot Pozsonyban is:-) Már egy pár hónapja terveztük, mert egyik visszautazásom alkalmával anyu kijött velem Pozsonyba és volt arra időnk, hogy egy kicsit sétáljunk az óvárosban. Úgyhogy gondoltam, hogy valamikor akár 2 napra is elmehetnénk, és ebből az 1 hétből ki is futotta, szóval március 25-én reggel elindultunk... volna.. Orangeways-szel foglaltam le a jegyet, már 1 héttel korábban, szóval megvolt a kinyomtatott, érvényes jegyem foglalási számmal, mindennel és a bankom persze le is vonta a pénzt már a foglalás időpontjában. A kellemetlenséget most nem részletezem, mert múlt pénteken bosszankodtam miatta eleget, de a lényeg, hogy nem jött be a busz a győri pályaudvarra, mert valami miatt ők törölt foglalásnak látták az érvényes jegyünket... Hadd nem írjam le, hogy mennyire voltam ideges...:) Nem kicsit... Végül vonattal mentünk el, mivel az Orangeways ügyfélszolgálaton a sajnálkozáson kívül ezt tanácsolták és mondták, hogy természetesen visszatérítik a vonatjegyet.. Így Ausztrián keresztül 3 órával később meg is érkeztünk, de a lényeg, hogy a két nap nagyon jól sikerült, Pozsony szép város, azt gondolom, hogy szinte mindent megnéztünk, amit "meg kell nézni", és az idő is egész szép volt, úgyhogy kellemes kis 2 napot töltöttünk ott:-))
Íme néhány kép:
 |
| a 4 csilli hotelszoba:-) |
 |
| pozsonyi vár |
 |
| Kandi:-)) |
 |
| Anyukám, a vacsinkra várva:-) |
 |
| az isteni olaszos vacsim:) |
 |
| a Kék templom - nagyon szép!! |
 |
| Fotózkodtam Paparazzival:) |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)