Kalandos haza- és visszaút.. – és mindez 3 nap alatt…:)

Jajj, de jó is volt otthon.. Igaz ez egy nagyon rövid látogatás volt, de szó szerint szükségem volt egy kis magyar levegőre.. Pedig azért nem volt annyira régen, hogy utoljára otthon voltam – június közepén, ennek ellenére ez most egy olyan periódus az életemben, hogy haza akartam menni pár napra mindenképp. Szabim nincs júliusban és augusztusban, szóval egyértelmű volt, hogy csak a 3 szabadnapomra tudok menni, de nem baj, a semminél ez is több és jobb volt..:) Viszont mivel a Lufi Italia sajnos már nem repül Budapesre legnagyobb bánatomra – easyyyyyy, mikor viszel engem haza Magyarországra??:( - így jelenleg Milánó Malpensaról, ahol dolgozom, igazából csak a Malévval mehetek, ami nemzeti légitársaságunk lévén nem olcsó, pláne ha pár nappal korábban döntöm el, hogy mennék. A másik megoldás a WizzAir Bergamoból, de ahhoz egyrészt át kell mennem a másik reptérre, másrészt az indulási időpontjai nem a legjobbak, főleg ha ilyen rövid időszakot nézek.

Szóval úgy döntöttem, h mivel mehetek easyJettel is – ingyen vagy nagyon olcsó dolgozói jeggyel – hát akkor megyek easyvel. Csak mivel jelenleg nincs közvetlen járat Milánóból, így muszáj volt Londonon keresztül mennem.. Szóval lényegében a 3 napot lerövidítettem másfélre, legalábbis kb. ennyit voltam otthon, de MEGÉRTE!:) Így is!

Hazafelé egyáltalán nem találtam dolgozói jegyet, szóval maradt az úgynevezett commutingelés, ami annyit jelent, hogy mivel külföldön dolgozom de magyarországi állandó lakhellyel, így ha nem találok dolgozói jegyet, haza ingyen is mehetek egy kitétellel: egyenruhában kell lennem. Ez azért van, mert abban az esetben, ha a gép teljesen teli van, van még egy jump seat, tehát ülhetek valamelyik rendesen dolgozó kolléga mellett, vaaaaagy, a másik és jobb megoldás: a PILÓTAFÜLKE!:-)

Ugye az tény, hogy a pilótafülkét fel- és leszálláskor nem sokszor látjuk, mivel dolgozunk. Ha pedig nem egyenruhában van valaki, nem mehet be, hiába dolgozik az easyJetnél. Így hát első és utolsó alkalommal én is tavaly októberben voltam a pilótafülkében egy fel- és egy leszállás erejéig, az első napomon. De az más volt természetesen, mert nagyon izgultam, alig mertem megszólalni is, meg az egész annyira új volt. Most viszont már eltelt 9 hónap, amióta itt vagyok, szóval azalatt nyilván bátrabb lettemJ Szóval, mivel egyenruhában voltam és a gép majdnem tele volt –igaz még ha a számok azt is mutatják, h tele van, szinte mindig van egy-két utas, aki végül nem él az utazással – így ülhettem volna az utastéren is, de a pilóták mondták, hogy ha akarok… És persze, hogy akartam:D Szóval 9 hónappal az első pilótafülkés fel- és leszállásom után, most részem lehetett még egybenJ Milánó-London volt a cél, jajj, nagyon jó volt.. Pláne a leszállás, ott ugye többet lehet látni. Például mikor elértük Angliát, nagyon szépséges és hatalmas sziklákat láttunk, amelyek – a pilóták mondták – Brighton sziklái. Tök jó voltJ Aztán London-Budapest hasonlóképpen alakult, mivel ott is tele volt a gép, a különbség annyi volt, hogy nem ismertem a csapatot, mivel ők gatwicki bázisú csapat voltak. De a pilóták itt is nagyon jó fejek voltak, mondták, hogy bemehetek a pilótafülkébe is, ha akarok, szóval még egy fel- és leszállás várt rámJ

A reggel 07:40-es indulás után délután fél 3-kor le is szálltam Pesten és fél 6-ra már Győrben is voltam.. De mondom, megérte, mert tényleg szükségem volt egy kis otthoni levegőreJ

Az otthon töltött másfél nap elrepült pikk-pakk, ahogy ezt gondoltam is, pedig túl sok mindent megcsináltam. Voltunk unokatesóméknál, bár sajnos az ott történt látogatás nem pozitív dolog miatt történtL De legalább láttam őket, szóval jó volt az ottani esteJ Aztán másnap – az egyetlen egész otthoni napomon – sok intéznivalóm is volt, pénzváltás, bank, posta, és ha már otthon voltam, a fodrászomhoz és kozmetikusomhoz is beugrottamJ

Aztán sajnos 3. nap délelőtt fél 12-kor már indulhattam is vissza…L Megmondom őszintén, ezúttal tényleg rosszul érintett..:( Pedig szeretek itt Olaszországban, de azért oly sok minden köt Magyarországhoz is… Na mindegy, eljött az idő, indulni kellett. Előbb szépen felvonatoztam Pestre, majd ki a reptérre. És bár a Budapest-London járatra találtam dolgozói jegyet, azért mégiscsak egyenruhában kellett lennem, mert Londonból Milánóba már nem volt, szóval ott ismét commutingoltam – amiről az előbb már írtam. És hogy mi mindenre jó az egyenruha…J Bár amúgy is van Speedy Boarding lehetőségem – mert az easy minden dolgozónak lehetővé tette, de mivel kicsit késésben voltam, a check-in-nél a srác nagyon jófej volt és a SB-on kívül még egy matricát is ráragasztott a jegyemre, h a security-n is gyorsabban átmehessek. És bár már pont elkezdték az „összes” utast hívni a gépre a speedy boarding végeztével, mikor odamentem és csak megkérdeztem a kapunál a csajszit, h elvileg van Speedy Boardingom, de lehet, h lekéstem. Igazából nem vagyok az a hisztizős típus, szóval ha nem enged be, akkor kiálltam volna a normál sort is gond nélkül, de persze azért  jólesett a „különleges” bánásmódJ Szóval így gyorsan előreengedett és fel tudtam szállni a buszra a speedy boardingosok közéJ Itt is gatwicki csapat volt, de szimpatikusak voltak, beszélgettem velük kicsit és persze rögtön kaptam tőlük ásványvizet is – mondjuk ez szokás, mondhatom, hiszen mindig adunk mi is, ha kolléga száll fel a gépre, még ha nem is ismerjük. De persze kedves gesztus mindenképp!

Londonba érkezvén folytatódott a különleges bánásmód, hiszen annak ellenére, hogy nem voltam „operating crew”, vagyis nem dolgoztam hivatalosan, átmehettem a reptéri dolgozóknak fenntartott biztonságin, amiben a jó, hogy nem kellett várakozni semmitJ

A gépem este 6-kor indult, így mindössze másfél óra volt a két gép között, ami el is telt rögtön. Este 9-kor már itthon lettem volna normál esetben, ami nem is lett volna rossz, mivel ma reggel 6-kor kezdtem, ami reggel 04:50-es ébresztést jelent. Csak hát az amúgy sem rövid utazásomba még beleszólt egy kis milánói vihar…L Szóval úgy 21h előtt, mikor már lassan leszálltunk volna, bemondta a kapitány, h Milánó Malpensán sajnos nagy vihar tombol és emiatt jelenleg „holdingon” tartanak minket, ami annyit jelent, hogy körözünk a reptér körül és várjuk, hogy javuljon a helyzet… Hát nem javult és mivel nem volt órákra elegendő üzemanyagunk, így mondta a kapitány egy kis idő elteltével, hogy mivel a helyzet nem javult semmit, így Torinóban landolunk… Borzasztóan örültem, mit ne mondjak.. Torino amúgy nincs olyan nagyon messze Milánótól, úgy másfél óra, de sejthető volt, hogy úgyis lesz bonyodalom, amire összegyűjtik az embereket, elindulunk, stb… Nem voltam egyedül amúgy, mert a gépen volt egy másik commuter kolléga is, egy milánói pilóta. A gépen máshol ültünk, mert én elöl akartam maradni, de Torinótól már együtt maradtunk. Szóval nagyjából fél 10 tájban leszálltunk Torinóban és hát mivel a londoni csapat nem beszélt olaszul és az utasok nagy része olasz volt, így majdnem olyan volt, mintha dolgoznék, mert megkértek, hogy fordítsam le az utasoknak, amiket ők angolul mondtak be. Persze onnantól jöttek is oda hozzám, hogy mi meg hogy és így meg úgy.. De hát mindent én sem tudtam. Először úgy volt, hogy tankolás után visszamegyünk a géppel Milánóba, de mivel a csapat túlment volna ezzel a kis kitérővel és plusz egy úttal a megengedett óráján, így végül buszokat küldtek értünk és így jöttünk vissza Milánóba. A buszon legalább aludtam kicsit, na meg közben a hatalmas villámokat figyeltük pilóta kollégámmal, amik olykor az egész eget kivilágították.. Elég félelmetes volt, meg kell, hogy mondjam. De legalább amire Milánóba értünk, a vihar elállt, viszont este 9 helyett hajnali 1-re értem haza, majd zuhi, alvás , szóval fél 2-től 5-ig alhattam is… Ma pedig egy Lamezia és Párizs várt rám, de – az okot nem is értemJ - nem voltam fáradt, a fáradtság csak később jött, délután, amikor aludtam is 2 órátJ Most pedig még fent kukorékolok, bár holnap alhatok szerencsére, mert csak délután dolgozom és akkor is csak egy Milánó-Kréta-Milánó lesz az úti cél, szóval előtte még egy kis konditermet is beleépítek a programombaJ

Hát ennyi az elmúlt 3 napom leírása, élményekben dús 3 nap volt, az biztosJ

Ezzel a kis olvasnivalóval kívánok jó éjt mindenkinek, aki olvassa ezt a bejegyzést!:-)

"Szombaton férjhez megyek"...:-)

Ismét egy kellemes dologról mesélek, még ha igaziból nem is megyek férjhez szombaton:-)
Megint egyik kedvenc kollégámmal, Lucaval repültem együtt, és már mikor láttam őt a beosztásomban, tudtam, hogy jó kis útnak nézünk elébe:)) A másik két kolléganővel közömbös a viszonyom, mert nem sokszor repülünk együtt, de amúgy is elöl dolgoztam Lucaval.

Egy pár hete történt, hogy szintén Lucaval repültem és akkor - amíg én kaját vittem a pilótáknak - bemondta, hogy miután születésnapom van aznap - persze nem volt:) - ha kijövök, köszöntsenek nagy tapssal és egyébként ilyenkor Magyarországon az a szokás, hogy megveregetik a hátát a szülinaposnak, szóval ha megyek majd hátra, egész nyugodtan... Hát így is történt:) Persze én közben halálra nevettem magam, de nem mondtam el az utasoknak, hogy nincs is szülinapom:-)

Hát hasonló dolog történt most is, csak miután megígérte, hogy aznap nem engem fog megviccelni, hanem majd a másik két csaj egyikét, így mikor beküldött a pilótafülkébe, nyugodtan mentem. Háááát, nem kellett volna:-)
Amikor kijöttem, óriási taps fogadott hangos "AUGURIIIII"-val kísérve, ami annyit jelent, hogy gratulálok!:) Mindhárman elöl voltak, Luca csak mosolygott, a két csak fetrengett a nevetéstől:D Én pedig hagytam, hogy gratulálhassanak a kedves utasok a Luca által ismertetett magyar szokással, amivel sok szerencsét, boldogságot és pénzt kívánnak. Ez az lenne, hogy mindenki belecsíp a kezembe.....:) Ja igen, egy lényeges részlet, hogy egy calabriai fiú a férj jelölt, ez az út pedig amúgy épp Calabria megyébe ment, szóval így még inkább örömködtek, hogy odavaló fiút választottam...:D
Hát mit mondjak, nagyon vicces volt, mert amikor szálltak le az utasok, ott is rengetegen újra sok boldogságot kívántak:) Már csak egy igazi férjjelölt hiányzik, de hát pozitív hozzáállással előbb-utóbb megérkezik majd ő is, igaz?! Addig is kívánjatok sok boldogságot a szombati esküvőmhöz!♥

Ezúttal egy kevésbé pozitív téma, de hát ilyen is kell néha..

Megint eltelt egy kis idő, de valahogy tényleg nyugis most ez az időszak és hát a semmiről meg nem szeretek írni:)

A múlt héten azonban történt egy elég csúnya összetűzésem egy kollégámmal, és bár ez most sajnos negatív sztori, azért szeretném elmesélni.

Akik ismernek, tudják, hogy nagyon közvetlen, általában mindenkivel jól kijövő típus vagyok. Persze akadnak kivételek, de ha valaki alapból nem szimpi, akkor annak nem keresem a társaságát, nem igaz?:)
Hát ezzel a kollégámmal korábban még csak problémánk sem volt, egy olasz férfi kollégáról van szó egyébként, aki viszont az azonos nemű társaságot részesíti előnyben. Nincs is ezzel semmi gond, hiszen ez ebben a szakmában teljesen normális, sőőőt, mondhatnám gyakori. Ritka, amikor egy csapatban csak heterók vagyunk, de szerencsére nem elképzelhetetlen:-)

Na de mint már mondtam ezzel a kollégával repültünk már együtt korábban vagy 2-szer, 3-szor is és sosem volt egymással semmi gondunk, sőt, egész jól kijöttünk. Annyit tudni kell az illető hátteréről, hogy több, mint 20 év repülési tapasztalata van, az easynél is itt van már pár éve és ezalatt az idő alatt sikerült hírhedté válnia az irodában, mivel egy másik kolléganővel - aztán időközben még többről is hallottam - is volt egy csúnya veszekedése, annyira, hogy jelentést írt egyik a másikról és ezáltal az illetőt - nem nevesítek inkább, bár nem is fontos - 3 évre eltiltották attól a lehetőségtől, hogy senior, vagyis vezető légiutaskísérő legyen.
Erről a sztoriról tudtam, de mondom, nekem korábban nem volt gondom az illetővel.

Aztán elérkezett ez a bizonyos nap, Párizs, Olbia volt az útirány, egyedül voltam lány a csapatban, még viccelődtem is velük, hogy nagyon jól kell velem bánniuk:) Ehelyett bedagadt, sírok szemekkel jöttem haza.. Nem erre számítottam és nem is volt valami jó...:(

Amúgy a 3. útig nagyjából minden rendben is volt, azon túl, hogy rögtön az elején kb. 1 órás késéssel indítottunk, mivel az imádott párizsi reptértől kaptunk egy jó kis slot-ot, vagyis nem engedtek minket felszállni egy óráig. Na már most ez mit eredményez általában? Azt, hogy az amúgy is "rendkívül szimpatikus" párizsi emberek még szimpatikusabbá válnak.. Nekem is kötélen táncoltak az idegeim, eleve a késés miatt - amiről nem is mi tehettünk - aztán meg a sok szó szerint hülye utas miatt, akik ok nélkül rajtunk töltik ki a mérgüket. Hát köszönöm, én ebből nem szoktam kérni, szóval be is szóltam néhány utasnak:-) Persze nem durván, de azért éreztettem velük, hogy ne velem packázzanak ok nélkül..

Persze az 1 óra késést sehogy sem tudtuk behozni, szóval onnantól aztán már folyamatosan ment a kérdezősködés, de miért de ígymegúgymegamúgy és egyébként is... Na mindegy, ilyennel nem foglalkozunk:) A 3. út elején, amikor Milánóból mentünk Olbiába, a "kedves" kollégámnak volt egy összetűzése - nem is kicsi - egy utassal.. Itt tény, h tapló volt az utas, sajnos ez gyakran előfordul, én hála Istennek eddig még megúsztam a durva dolgokat, de persze én is kifogok nagyon buta embereket.
Az utas bőröndje miatt volt az összetűzés, mivel a felső csomagtárolók megteltek - ez is előfordul full utaslétszámnál - ilyenkor a bőrönd, még ha megfelelő méretű is, lent landol a többi csomag között (persze ingyen) Na már most ez nem tetszett az utasnak, szóval csúnyán beszólt a kollégámnak, volt is belőle vita, amit aztán ugyan sikerült elsimítani, de nyilván a kollégám hangulata alapjában változott. Ezt meg is értem, azt viszont már nem, hogy utána egy teljesen más dolog miatt rajtam tölti ki a haragját... Mert nagyjából így történt.

És akkor most térjünk a veszekedésre. Szóval 3. út közben vagyunk, a kollégám feltörölte a wc padlót, mert valami kifolyt.. Megesik, persze én biztos neki nem álltam volna, hiszen nem a mi dolgunk. Na mindegy, kesztyűben csinálta, ez még úgymond jófej dolog is. Csak aztán nekiállt mindent beledobálni a wc-be, rengeteg papírt, a kesztyűt és ilyen fertőtlenítő kéztörlőt is.. Aztán mikor benéztem, h hogy áll, láttam, hogy az a sok minden soha nem fog lemenni, így kérdeztem tőle, h segítsek-e.. Erre ő, hogy ha akarok, akkor hozzak neki legyek szíves meleg vizet, ami majd felpuhítja a papírt, h lemenjen.. Na igen, ez még jó ötlet is lehetett volna, de nem annyi papírra+másra, ami a wc-ben volt. Szóval csupa jó szándékból, mivel egyértelműnek gondoltam, hogy a víz úgysem segít, ehelyett felvettem a kesztyűt én is és ki akartam szedni a klotyóból azt a sok cuccot, amit a kedves, több, mint 20 évvel rendelkező kolléga, vízzel akart felolvasztani.. Na most az elismerem, hogy talán kicsit túl határozottan mentem be, de leginkább azért, mert láttam, h nem boldogul, segíteni akartam és egy kisgyerek is várakozott kint.. Hát nem jól sült el, mert olyan szinten sértődött meg az illető és értette félre a dolgot, hogy nagyon örülök neki, hogy a két másik kollégám is ott volt és hallották a válaszát. Mint egy őrült, kiszáguldott a mosdóból és nagyon csúnyán beszólt, hogy mégis mit képzelek??? Hülyének nézem?? Hiszen 23 év tapasztalattal rendelkezik.. Tudom ám, h kit nézzek hülyének?? Az anyukámat, de nem őt.. Hát kedves, igaz? Mit ne mondjak, nem estek annyira jól a szavai, pláne mert nem volt igazságos, a hangnem minősíthetetlen volt és egyébként is.. Így nem beszélünk kollégával, pláne nem munka közben...
Utána sajnos én aztán el is sírtam magam, mert nagyon rosszul esett a dolog és mivel amikor megoldani próbáltuk is csak rosszabb lett, így ez a sírdogálás nem is nagyon maradt abba.
Próbáltam vele megértetni, hogy nagyon eltúlozta és abszolút félreértette a szándékomat és nem hiszem, hogy a 23 év tapasztalattal lehetetlen tévedni... De ahelyett, h ezt felfogta volna, közölte velem, h csak a senior seggét akartam nyalni a segítségemmel és agresszív vagyok (hmmm) meg hogy csak az áldozatot játszom.. Kedves dolgok, mit ne mondjak...
Le is írtam őket, hogy emlékezzek rájuk, mivel tudtam, hogy erről a seniorral mindenképp beszélni fogunk, de amikor mondtam neki, hogy le is írom őket, rögtön reagált, hogy AHA! Akkor nyilván jelentést akarok róla írni, hát akkor majd ő is.. stb.. Pedig én nem akartam jelentést írni róla, vagyis ez így nem igaz.. Akartam volna és írtam is volna nagyon szívesen, mert megérdemelte volna, de egy dolog miatt igyekeztem lenyelni ezt az egészet.. hogy sajnos még határozott a szerződésem és nem szerettem volna ezzel gondot okozni magamnak, bár tény, h neki van már problémája az irodában, nekem meg csak pozitív értékeléseim vannak... De mindegy, jobb a biztonság.. Nagyon remélem, hogy nem sűrűn fogok vele együtt repülni, júliusra szerencsére nincs tervben közös járatunk.. Az viszont biztos, hogy ha egy ilyen vagy hasonló dolog történik velem - ha meghosszabbítják a szerződésemet és határozott lesz - akkor az utam egyenesen az irodába fog vezetni, mert az ilyen kollégák szerintem nem ide valók. Frusztrált, idegbeteg és hála istennek ezt megerősítették vele kapcsolatban mások is.. Hát ennyi a mai sztorim, most megyek alukálni, mert holnap reggel 06:15-kor kezdek és addig bizony már nem egészen 8 óra van hátra és ez nem az alvásidőt jelenti sajnos..

Jó éjt, jó olvasást!:)