Egy légiutaskísérő cseppet sem unalmas hétköznapjai:)

Újra itt..:) Jó sok kihagyás után. Pedig az életem továbbra is itt zajlik ebben a csodás országban, továbbra is a felhők felett, úgy havi 70 órában, és nem is tudom megmondani, hogy miért iktattam be ekkora szünetet a blogban. Nagyon sokszor eszembe jutott pedig, hogy most majd írok, most majd írok, de aztán egyre több lett volna az írnivaló és persze mindehhez egyre több idő is kellett volna, szóval végül mindig eltologattam az írás időpontját és hát eltelt másfél év.. Kicsivel több is...

De végülis élményekről, történésekről ennyi idő után is lehet írni bőven, hiszen nincs kötelező írási gyakoriság:))
És most újra megjött a kedvem, hát írok. Persze, hogy mindent leírjak az elmúlt másfél évből, az nehéz lesz, nem is fog sikerülni, talán nagy vonalakban megpróbálom leírni, hogy mi minden történt velem.

Ha valaki elvesztette a fonalat, vagy csak ez lenne az első bejegyzés, amit elolvas, immár 3 és fél (!!) éve élek, dolgozom kint Olaszországban, mint légiutaskísérő. Korábban egészen mást csináltam, hiszen a Külkereskedelmi Főiskolán diplomáztam Budapesten és utána 1 év Decathlonos, majd 2 év Ferreros munkatapasztalat után váltottam. Jó nagyot. De ez egy nagy álmom volt már régről. Imádtam mindig is repülni, mint sima utas és meg szerettem volna próbálni a másik oldalról. Másrészt Olaszországba akartam jönni, vagy inkább visszajönni, hiszen a főiskola alatt megpályázott és megnyert ösztöndíjjal töltött fél év, valamint az ösztöndíj előtti fél év babysitterkedéssel Olaszország belopta magát a szívembe. Na de térjünk vissza a jelenre.. Hihetetlen, hogy ennyi idő eltelt, amióta itt vagyok. :)

Ez egy viszonylag új kép, még 2013 őszén készült. Az új egyenruhában, mert korábban csak sima szoknya, vagy nadrág között lehetett választani, de tavaly ősztől bejött ez a szép ruha, narancs övvel és foulard-ral.
Szeretem, mert igazán igényes, azt gondolom, hogy ebben igazán nőies lehet az ember:)

Na de, hogy mi minden történt az elmúlt időszakban, amióta nem hallattam magamról. Sok minden, azt gondolom. Egyrészt még egy költözés. A meglehetősen picinek mondható Casorate Sempionéból elköltöztem Busto Arsizioba, ami a reptértől úgy 15 km-re van, Milánótól pedig nagyjából 30-ra. Számomra ez tökéletes távolság, mert így nem vagyok a reptér közvetlen közelében, így egyáltalán nem zavarnak a repülők, és mégis csak 20 perc autóval, hogy beérjek a munkába. Mindemellett pedig nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert az irodában lévő hirdetőtáblán találtam a mostani albérletemet és igazán jónak mondható áron egy nagyon szép, tágas, erkélyes, világos lakásban lakom. Talán ezért is rohan az idő ennyire, hiszen a munka mellett itthon is szívesen vagyok, szívesen jövök haza, a második otthonomba ugyan, de nagyon fontosnak tartom, hogy jól érezzem magam az itteni lakásomban.

Az elmúlt időszakban nagyon sok új barátom is lett, a már meglévő olasz illetve magyar barátok mellett sok új, nagyon kedves embert ismertem meg.
Ez annak is köszönhető, hogy rengeteget megyek konditerembe. A sport iránti szeretet ugyan megvolt korábban is, de az első itt töltött évben, amikor még nem volt autóm, sokkal limitáltabbak voltak a lehetőségeim és ugyan jártam konditerembe, de "csak" a reptéren lévő Sheraton hotel konditermébe, ahol sajnos nem volt semmiféle aerobik óra. Márpedig én leginkább azokat szeretem.
Jelenleg egy tőlem úgy 5 km-re lévő szuperjó konditerembe járok és az utóbbi másfél évben többet sportolok, mint valaha. Ez több dolognak is köszönhető, egyrészt mert sok új embert ismertem meg és most már nincs olyan nap, hogy valaki ismerőssel ne futnék össze, amikor megyek edzeni, másrészt pedig mert szuperjó órák vannak. Csak hogy néhányat felsoroljak ízelítő jelleggel: fitbox, ami az egyik kedvencem, ha felgyülemlik bennünk az energia, azt hiszem, egy 3/4 órás fitbox órával tökéletesen levezethető:) De emellett járok spinningre, step aerobikra, body pumpra, ami egy egy órás, súlyzós edzés, trx-re na és persze a kimaradhatatlan nagy kedvencre, a zumbára. Imádom!!! Másfél éve, ha valaki azt mondja, hogy ennyire szeretni fogom, akkor szerintem nem hittem volna el. Vagy hogy máshogy fejezzem ki magam, a latin zenét mindig is szerettem és már az elejétől kezdve, hogy ebbe a konditerembe járok, szívesen kukucskáltam be a zumba órára, de sosem mentem be. Talán mert az oktató nagyon ügyes és én nem gondoltam, hogy ennyire el tudom engedni magam. Aztán sikerült:) Mert hát ott voltak a barátok, akikkel más órákra együtt jártunk és az egyik barátnőm, Nina mondta, hogy menjek be, nagyon jó és szeretni fogom. És bementem. Azóta csak akkor hagyom ki a zumbát, ha dolgozom, vagy külföldön vagyok:))
És mindemellett a sport abban is segít, hogy teli vagyok energiával:) Pedig aki ezt a munkát csinálja, amit én, az tudja, hogy nem egyszerűek és főleg nem megszokhatóak a reggeli fél 5-5 órás ébresztők.
De a sport rengeteg energiát ad és persze sok új barátot is szereztem így:)

Ezek nagyon új fotók, úgy 2 hete készültek, ugyanis a konditeremben nyílt hétvége volt, hát ott volt a helyem:) Na és ha összeadom, hogy ezen a nyílt hétvégén összesen hány órát edzettem.. 5 és felet:)
De jól éreztem magam és ez a lényeg:-))

Most amúgy épp Magyarországon vagyok, több, mint 2 hét szabadságom van, nagyon jó itthon lenni és egy kicsit aktívan pihenni.

De hogy egy kis munkahelyi történésről is szó essen, leírom, hogy pont a szabi előtti egyik utolsó járatomon mi történt.
Egy reggeli járat volt, Bariba, Dél-Olaszországba indultunk Milánóból. Mivel az utóbbi hetekben Olaszországban is beköszöntött a tavasz, esténként viszont azért még jócskán lehűlt az idő, reggelente bizony jó nagy ködre lehetett számítani. Mondta is az út előtt a kapitány, hogy jelenleg zárva van Bari reptere, mert a minimum látási távolság, ami 500m, nem volt meg, ez reggel 8 óra körül mindössze 300m volt. Ilyen látási viszonyok között nem lehet landolni, de mivel szép lassan ez a szám növekedni kezdett, kapitányunk bízott abban, hogy egy kis reptér feletti körözés után megoldható lesz a leszállás. Úgy is tűnt, közben a látási távolság már 600m-re nőtt. Igaz ez a szám még mindig csak 100 m-rel van a minimum felett, de egy kísérletet megért. Sajnos azonban ahogy közeledtünk lefelé, szinte semmit sem lehetett látni és biztonsági és minden egyéb szempontból is kapitányunk úgy döntött, hogy megszakítja a landolást és újra visszaemelkedtünk (go around). Ezután viszont már nem lett volna elegendő üzemanyag ahhoz, hogy tovább körözzünk és újra leszálljunk, szóval Nápoly felé vettük az irányt. Úgy 20 perc múlva ott is voltunk, biztonságosan, gyönyörűen napos időben szálltunk le.
Üzemanyag pótlást követően és azt megvárva, hogy az időjárás jelentősen javuljon Bariban, úgy 1 órával később visszavittük az utasokat, majd ezután Bariból hazamentünk.
Elvileg ezután lett volna még egy Amszterdam járatunk, de mivel az időjárási körülmények miatt nagyjából 2 óra késést halmoztunk fel, a cég a járatot egy másik géppel és másik csapattal indította el. Mi amúgy sem tudtunk volna üzemeltetni azt a járatot, mert Milánó Bari helyett Milánó-Nápoly-Bari-Milánót üzemeltettünk és ez az egy plusz szektor az aznapra vonatkozó maximum órát is megváltoztatta, szóval még két hosszabb szektort nem üzemeltethettünk volna.
Így aznap nagyjából délután 14-kor már végeztünk is és mehettünk haza pihenni:-)
Azért ilyen "kalandok" szerencsére nem sokszor történnek, velem konkrétan 3 és fél év alatt ez az első, hogy időjárási viszonyok miatt más városban landoltuk, mint az eredeti úticél.
Go around, azaz hogy a kapitány leszállás helyett visszavitte a gépet és egy kör után újra megkísérelte a leszállást, előfordult már néhányszor, de azért ez sem jellemző.

Így újrakezdésnek most ennyi, másfél évet bepótolni úgy sem lehet, vagy blog helyett rögtön regényt írhatnék:) Inkább, hogy legközlebb egy kicsit egyszerűbb legyen az én helyzetem is, megpróbálok néhány hét múlva újra jelentkezni és aktuális dolgokról írni:-)

Üdv mindenkinek ezen a csodás, szinte nyárinak mondható napon:-))

Huhhh.. Nem is tudom, hogy hol kezdjem, vagy mivel.. Annyira sok idő telt el, amióta utoljára blogoztam, hogy már nem is emlékszem. De mentségemre legyen, hogy nagyon sokszor akartam írni, sokszor jutott eszembe, hogy na most nekiállok, de aztán mindig volt valami, ami miatt nem tettem, az idő elteltével pedig egyre több mindent kellett volna írnom, szóval mindig tovább és tovább halogattam. Most viszont nekiállok:)

Nyár van.. Nagyon is nyár, már egy pár hete. Ez itt annyit jelent, hogy 30 foknál nem igazán van kevesebb, ami kint a kertben, fürdőruhában még elviselhető, amikor egyenruhában kell lenni és munkába indulni, akkor már kevésbé és itt a lakásban is állandóan megy a ventilátor.

Pont ma amúgy talán pár fokot lement a hőmérséklet, így már "csak" 29 fok van itthon, az elmúlt pár napban 31 is volt..
Na de menjünk kicsit vissza az időben, bár nem is tudom pontosan, hogy hova..
Talán március végére, ahol is 3 hét szabim volt, ami ugyebár nem rossz:-)) Haza is mentem, Noékámmal, aki ekkor már 5. hónapját töltötte be. Az idő nagyon repül, be kell vallanom.. Szóval ahogy kivezettem, úgy március végén megtettem az utat haza is, bár ezúttal szerencsére nem egyedül, jött velem Angie barátnőm, így a vezetést is megosztottuk, szóval egészen más volt.:)
Már korábban szó volt róla, hogy eljön egyszer velem, de ezúttal szerencsére minden klappolt. Ott volt egyrészt Noé, aztán az én és az ő szabija, szóval március 25-én reggel útrakeltünk és nyakunkba vettük Olaszországot, Ausztriát, majd pedig az én kis szülőhazámat, Magyarországot:-)
Angie 29-ig volt nálunk, 3 éjszakát nálunk voltunk Győrben, ezalatt megmutattam neki szülővárosomat, illetve elvittem Pannonhalmára is, majd 1 éjszakát Pesten voltunk, Anna barátnőmnél, akinek ezúttal is köszönöm, hogy nála lehettünk:)
Így Angievel másfél nap alatta azt mondhatom, hogy elég jól bejártuk Pestet, 28-án este Noékámmal felmentünk a Citadellára is négyesben, Angie, Anna, Jason és én, hát ezúttal is hihetetlen élmény volt. Pedig voltam már fent este a Citadellán, de már rég lehetett, nem is emlékszem mikor, és így ezúttal is az újdonság élményével hatott, Budapest igazán gyönyörű onnan fentről...

a híres 2-es villamos:-)

Budai Várban Angievel:)

Halászbástya

kilátás a Citadelláról

LÁNGOS

azért a buli sem maradhatott el!!!:-)

Kriszti barátnőmmel:)

Azután, hogy Angie hazament, én még fent voltam pár napot és nagyon jó volt látni a barátaimat, akikkel rég nem találkoztam és mivel ezúttal pár napot fent voltam, tényleg sok mindenkivel tudtam találkozni.

Győrben is jó pár napot tudtam eltölteni, majd április 5-én anyummal nekivágtunk az 1000 km-es útnak, autóval jöttünk vissza Olaszországba. Most legalább megláthatta anyum azt is, hogy hol lakom és hogy milyen kedves és rendes emberek, akiktől bérlem a lakást. 6-án itt voltunk a környéken, elvittem anyut a Lago Maggioréhez, 7-én pedig ismét nekivágtunk egy elég hosszú, bár azért ezúttal nem 1000 km-es útnak.

A CÉL: Toszkána!:-)

5 napot töltöttünk el anyuval ezen a szépséges vidéken, sok városban jártunk, Pisában, Firenzében, Sienában, San Gimignanoban é Luccában.
A szállásunk pedig Firenzétől pár km-re, egy Fiesole nevű helyen volt, a Firenzét övező dombok egyikén, ahonnan látni lehetett Firenzét:-)

Néhány kép kedvcsinálónak, aki még nem járt Toszkánában, mindenképp menjen el előbb vagy utóbb, nem fogja megbánni:)

Pisa

Firenze - Ponte Vecchio

Siena:)

Sienai Dóm

San Gimignano:)

Firenze:)

A toszkánai 5 nap után anyukám hazament, de azt hiszem, hogy számára is felejthetetlen élmény volt ez a pár nap:)

Én aztán 3 hét szabi után folytattam a dolgos hétköznapokkal, bár áprilisban a sok szabi miatt nem repültem olyan sokat.

Májustól újra sok repült órám van, amit viszont nem bánok, így legalább tehetek félre egy kis pénzt, a helye úgyis meglesz könnyen:)

A nyár jól telik egyébként, hetek óta szuper idő van, amit én imádok és a színem is meglehetősen jó már. Na persze be kell, hogy valljam, ehhez egy kis malagai nyaralás is hozzátett, ahol 3 hete voltam Anna barátnőmmel:) A tavalyi szardíniai 1 hét után úgy döntöttünk, hogy idén is elmegyünk nyaralni, ezúttal viszont olyan helyet akartunk választani, ahol a nyelv mindkettőnknek semleges, hiszen tavaly mindenhol ugyebár olaszul beszéltem és ez Annának nem volt annyira kellemes, mert hát nem értette, így idén Spanyolországot néztük ki, hiszen spanyolul egyikünk sem beszél:-) a spanyolok meg mondjuk más nyelven nem nagyon beszélnek, de azért megértettük magunkat, szóval nagyon jól sikerült:-) Az idő mindegyik nap 30 fok felett volt, így mindegyikünknek jó színe lett:) Igaz én már alapból barnán mentem, hiszen hacsak tehetem, itt is kifekszem a kertbe napozni, Annának viszont ez volt az idei első napozás.
A 4 napból egyébként 2 napot Marbellán és kettőt Malagán voltunk. Marbella tipikus üdülős hely, de mondjuk erre is vágytunk, pihenni akartunk. Az első délutánt a strandon töltöttük, sikerült is egy kicsit megkapatni magunkat a napocskával, szóval másnap úgy döntöttünk, hogy napozás helyett felfedezünk egy közeli várost, amiről az útikönyv is írt. Ronda a város neve, ami magyarul ugye elég vicces, a város amúgy egy gyöngyszem, nagyon szép:)

fincsi paella:)

Ronda

A 3. nap átköltöztünk Marbelláról Malagába, ott is nagyon jól éreztük magunkat, a hotelünk is nagyon szép és kényelmes volt. Aznap Malagában járkáltunk, megnéztük a strandot és a belvárost is, a 4. nap pedig ismét strandoltunk, bár csak délután. Délelőtt egy nagyon szép és híres botanikus kertbe mentünk, mely Malaga északi részén található. Hihetetlenül sok és szépséges növényvilág volt a kertben, de ezt hamarosan Ti is megláthatjátok:

A délutáni strandolás után még egyszer nyakunkba szedtük a várost és egy nagyot sétáltunk, és találtunk egy nagyon kellemesnek tűnő éttermet is, ahol szuper tengeri herkentyűket ettünk is fincsi sangriát ittunk.

Másnap reggel aztán pakolás és jöttünk vissza. Igaz csak 4 teljes napunk volt, de azért ez is segített abban, hogy kicsit kikapcsolódjak és elszakadjak a munkától:-)

A nyaralás óta dolgozom sokat, bár szerencsére 1 hete a 3 szabadnapomra sikerült hazamennem Magyarországra, lassan 3 hónap után jó volt otthon, viszont már megvan a következő jegyem is július végére, mert szerencsére a WizzAir Bergamo helyett június közepétől Malpensaról megy Budapestre, ami ezzel igencsak megkönnyítette a hazajutásomat:-) Addig pedig munka ezerrel, holnap is reggel 6-kor kezdek, bár még nem tudom, hogy repülnöm kell-e, ugyanis reptéren leszek standby-on és én leginkább abban bízom, hogy alhatok majd:)

Olaszországi életem új fejezete - immár egy új lakásban:-)

Hát ez a nap is eljött, hogy arról számoljak be, hogy 1 év és kicsivel több, mint 3 hónap után új lakásba költöztem... Immáron egyedül:-))
Eddig ugyebár a repülőtér közvetlen közelében laktam, egy Case Nuove nevű helyen, ugyanis ez az egyetlen olyan hely, ahonnan lehetőségem volt 1 éven keresztül autó nélkül is könnyedén eljutni a munkahelyemre, mivel gyakorlatilag a két terminál között helyezkedik el ez a kis település - ha nevezhetem így - és a két terminál között közlekedő reptéri busznak van itt egy megállója, ahova én nagyjából 8-10 perces séta alatt jutottam el.
Innen jártam dolgozni 2010. október 22-től - autó nélkül - egészen 2011. október 17-ig (azóta Noé visz munkába:-), majd Noéval még január végéig.
Igazából már akkor is gondolkodtam költözésen, amikor még nem volt meg az autó, már olyan értelemben, hogy hova lehetne menni, ha már majd meglesz. Angievel, kedvenc lakótársammal is beszéltünk erről, meg arról is, hogy esetleg együtt költözünk el, csak egy nagyobb lakásba, ahol mindkettőnknek külön szobája lehetne, csak a probléma az, hogy az ő szerződése közel nem olyan jó, mint az enyém. Nekem ugyebár november 1-je óta határozatlan szerződésem van, amivel azért valljuk be, lehet tervezni, míg az övé bár határozatlan, de sajnos csak részmunkaidős és 6 hónapot dolgozik egy évben, ami sajnos nem túl sok.. És igazából pont ez volt az ok, ami miatt problémába ütközött a közös lakáskeresésünk. Ugyanis januárban, amikor visszajöttem a karácsonyi ünnepekből, valahogy fokozottan elkezdtem érezni, hogy nagyon jó lenne már elköltözni egy olyan helyre, ahol legalábbis saját szobám van, mert elkezdett nagyon nyomasztani a közös szoba feeling. Ki kell hangsúlyoznom, hogy egyáltalán nem Angie miatt, ő egy tündér és nagyon örülök, hogy a véletlen összesodort minket és hogy most már már igazán a barátomnak is tudhatom őt. Sokkal inkább az volt a "gond", hogy igazából én már a korábbi években is egyedül voltam egy szobában Budapesten is, majd pedig igaz, hogy csak rövid időre, de beköltöztem a kislakásomba és onnan jött hirtelen ez az úgynevezett kényszermegoldás, amit azonban el kellett fogadnom és szó nélkül el is fogadtam, mert nagyon akartam ezt az állást, ugyanakkor tudtam, hogy átmeneti megoldás lesz.

Na de visszatérve az Angie szerződéséből fakadó problémákra, amikor január elején újra előkerült köztünk ez a téma, el is mentünk megnézni néhány lakást, de igazából éreztem, hogy Angie-t annyira nem lelkesíti a dolog, majd meg is beszéltük, hogy leginkább a plusz költségek miatt. Igaz nem voltak annnyira sokkal drágább lakások, de ha az ember 12 hónap helyett csak 6-ot dolgozik egy évben, akkor havi 50-100 Euro plusz sem kevés sajnos...
Emiatt - mivel én viszont tényleg menni akartam - mondtam neki, hogy akkor mi lenne, ha inkább csak én keresnék, ő pedig maradna a Case Nuovéban lévő lakásban és mivel ő már 3 teljes éve, hogy ott lakik, a tulaj jól ismeri, sejthető volt, hogy ha egyedül marad, akkor kedvezményt is ad neki a lakbért illetően. Végül ebben meg is állapodtunk, szerintem mindkettőnknek valahol egy megnyugvás volt, mert így akkor én magamnak kerestem lakást és Angie-n sem éreztem az idegességet, sőt, inkább jött velem lakásokat nézni, tanácsot adott, segített:-)
Találtam is aztán hamar egy nagyon szép, takaros kis lakást, Casorate Sempionéban. Ez a hely sem nagy hely, azt hozzá kell tennem, szintén közel van a reptérhez, de azért nem 1 km-re, mint Case Nuove:-)
Nagyjából innen 5 km-re lehet a reptér, szóval munka szempontjából továbbra is nagyon kényelmes helyen vagyok, mert gyakorlatilag 10 perc alatt ott vagyok a munkahelyen, ami reggel fél 6 körül bizony nem egy rossz dolog.
A lakás két szobás, van egy tágas konyha nappalival, fürdő, wc és egy tágas hálószoba:-)
A bútorok nem a legújabbak, de mégis nagyon kellemes érzés volt belépni, amikor megnéztem, biztos amiatt is, mert hihetetlen tisztaság volt és emellett pedig néhány kiegészítővel igazán fel lehet dobni és fiatalosabbá lehet tenni:-)) Ezt már meg is kezdtem, vettem kiegészítőket, ami még egy kicsit nagyobb beruházás és hiányzik, az egy szupi ki kanapé a nappaliba, így ha vendégem jön, lesz külön ágya, ahol aludjon, meg aztán akarok néhány vidám színű szőnyeget is venni, ami szintén kicsit feldobja majd az amúgy inkább barnás színű bútorokat.:)
De amúgy tartozik a házhoz egy hatalmas és nagyon szép, gondozott kert, és az udvarba behozhatom az autómat is, ami számomra szintén fontos volt. Nyáron pedig lesz uszoda is, ami szintén nem olyan rossz dolog, azt gondolom:-)

És mindezen túl, a tulajok, egy anyu korabeli bácsi és néni pedig annyira rendesek, hogy nagyjából a gyerekükként kezelnek és bár még csak alig 10 napja, hogy beköltöztem, már most rengeteget segítettek, mert sajnos pár napja eléggé lebetegedtem..:( Ez az első alkalom, hogy dolgozni sem tudok menni egy megfázás - vagyis ez most azért annál több -miatt. Először mandulagyulladásom volt, ami most már egész jól helyreállt szerencsére, de nem tudom, hogy a gyulladás miatt vagy pedig ez egy különálló dolog lehet, pár nappal a mandulagyulladás után a bölcsességfogam mögött is begyulladt a fogíny és most már napok óta be van dagadva, ami sajnos nagyon fájdalmas és főleg aggasztó, hogy ez miért van:( Holnap amúgy megyek vissza az orvoshoz, plusz megyek panorámaröntgenre, így legalább kiderül, hogy a foggal van gond, vagy más miatt dagadt be az íny. Remélem azért, hogy hamar jobban leszek, mert sajnos nagyon szenvedek emiatt, de diéta szempontból tökéletes, mert nincs túl sok kedvem az evéshez azon túl, hogy nem is nagyon tudok enni, hacsak nem valami pürészerű dolgokat, meg joghurtot...

Hát mára azt hiszem, hogy ennyi volt, képeket természetesen rakok fel az új lakásról, de még kell készítenem néhányat:-)

Szép estét Nektek!

Adél

Első Szilveszterem Olaszországban!:-)

Először is Boldog Új Évet Mindenkinek, így a 2012-es év első blogbejegyzésében:-)

Meg kell, hogy mondjam, nekem egy nagyon jó kis partival indult az új évem, méghozzá az első olaszországi szilveszteri partival:-)

Legelőször, még november közepén, mikor megtudtam a decemberi beosztásomat, úgy nézett ki, hogy Nápoly mellett, Casertában szilveszterezek majd, mivel megkaptam a "mindenki által hőn áhított" sostát, azaz a szilveszteri nápolyi éjszakát. Ez annyit jelentett, hogy december 31-én délután mentünk volna Nápolyba, ami amúgy egy rövid csak Milánó-Nápoly út lett volna, majd ott szilvesztereztünk volna és másnap "röpke" 5 szektor délután 13 órás kezdéssel és este 11-re haza is értem volna nagyjából..
Megmondom őszintén, hogy az első reakcióm egyáltalán nem volt negatív, mert ha lett volna egy jó csapat, akkor úgy voltam vele, hogy lehetett volna egy jót kajálni, ilyesmi. De aztán utána átgondolva mégsem akartam megtartani annyira ezt a lehetőséget, mert számítottam arra, hogy aztán majd mindenki cserélni akar és a végére egy teljesen más csapat jön össze, mint az elején volt és ha esetleg lesznek ott nápolyi származású kollégák is, akkor ők majd mennek az ottani barátaikkal és egy hotelszobában kb. egyedül nem sok kedvem volt ünnepelni.
Szóval nagy szerencsém volt és sikerült "elswappolnom" ezt a kis nápolyi éjszakát és így igaz 4 szektorom - ráadásul elég hosszúak is - volt 31-én, de már este 6 körül végeztem, másnap, azaz 1-jén pedig csak délután 3-kor kezdtem, szóval volt időm egy kellemes kis partira és arra is, hogy kipihenjem magam.

Egy nagyon kellemes meghívást is kaptam egy kedves itteni kolléganőtől, Paquitától, aki egy házibulit szervezett. Nagyon örültem neki, mert nagyon aranyos csajszi és hozzá nagyon szívesen mentem. Pláne, mert olyan kollégák voltak ott, akik szintén kedvesek számomra, jól ismertem is őket és tényleg jó kis buli volt. Olyan este fél 10 körül érkeztem meg, Paqui is, mivel ő később végzett nálam, de akkor ott már javában ment a parti.
Ettünk-ittunk és táncoltunk is, szupi zene volt, szóval meg kell hogy mondjam, igazán jól sikerült első olaszországi szilveszterem:-)

Csak néhány kép, hogy átérezhessétek a buli hangulatát Ti is:-)

Aztán persze az idő rohan nagyon, itt van már lassan január vége... Holnap amúgy megyek haza Magyarországra egészen 27-ig, jó lesz megint otthon lenni, mint ahogy mindig jó. :-)

Február elején pedig új szakasz kezdődik az életemben:-)))) 15 hónap után - én nagyon szerettem volna már korábban is, de amíg nem volt autócskám, nem igazán volt kivitelezhető - végre elköltözöm egyedül. Persze ez egyfelől rossz is lesz olyan értelemben, hogy nagyon szeretem a lakótársamat és az elejétől kezdve nagyon jó kapcsolat volt köztünk, azóta pedig úgy érzem, hogy igazán barátnők is lettünk, de az is igaz, hogy az, hogy barátnők vagyunk, nem fog megváltozni azzal, hogy egyedül költözöm, de szükségem volt erre, hiszen korábban is volt saját szobám Pesten, majd megvettem a kislakást, ott másfél hónapig egyedül voltam és onnan azért nagy váltás volt az, hogy egy szobában voltunk ketten. Persze még egyszer hangsúlyozom, nem volt rossz és főleg mert mindkettőnknek nagy szerencséje volt a másikkal, de most eljött a váltásnak is az ideje:-) Találtam egy szép kis lakást is, szóval mikor visszajövök Magyarországról, dolgozom még 3 napot és aztán költözééééés!!! De majd beszámolok arról is részletesen:-))

Jó ééééjt!:-)

1 év Olaszországban, határozatlan szerződés, autóvásárlás....:-)))

Azt hiszem, hogy a blogom címéből egyértelműen kiderül, hogy amiről most írok majd, az csupa, de csupa pozitív lesz:-) És tényleg így van.
Igaz - most már azt hiszem szokásomhoz híven - megint megcsúsztam kicsit az írással, de az októberem a munka mellett nagyon zsúfoltra sikerült, hiszen kétszer is hazajöttem Magyarországra autóvásárlás ügyben, novemberben pedig a szabadnapjaimon kívül egy darab szabim sem volt, szóval elég sokat dolgoztam, de mint ahogy eddig is mindig, most is itt vagyok, még ha kis csúszással is.:)

Pedig ez a bejegyzés számomra nagyon meghatározó dolgokról szól, ezért is akartam rá mindenképp sort keríteni! Az egyik, egyben első mérföldkő, hogy immár 1 éve (és 2 hónapja:) élek kint Olaszországban. Azt kell, hogy mondjam, hogy valahol még mindig hihetetlen ez az egész, mert annyira gyorsan elrepült ez az egy év, hogy az szinte felfoghatatlan. De letelt, és én még mindig kint vagyok és még mindig nagyon jól érzem magam, sőt talán jobban, mert 2011. november 1-jétől bizony határozatlan szerződésem van az easyJetnél, aminek nagyon-nagyon örülök:-)
És ezt a határozatlan szerződést meg kellett koronázni valamivel, ugyebár!? Ez a korona egy gyönyörű, vadiúj, grafitszürke Fiat Punto Evo:-))) Egy Noé nevű autó, amiről már rég álmodoztam és egy év olaszországi meló után el is értem, megvalósítottam ezt az álmot:-)
És ráadásul ahogy tavaly az október 15-e amiatt volt nagy nap, mert akkor költöztem Londonból Olaszországba és végeztem el az easyJet tréninget, idén azért, mert a születésnapomon adták át a gyönyörű ki autómat:-) De hogy Ti is lássátok az örömömet, csatolok néhány képet is a nagy eseményről:-)

Azt hiszem, hogy az az öröm, ami ezáltal ért, abszolút átjön a képeken is:-) Hihetetlen volt, de valójában sokszor még most is az, pedig már két hónapja megvan Noé és azóta is imádom:-)
Változott is az életem elég sokat azóta, de azt hiszem, hogy ez idővel csak még jobb lesz, hiszen egyre többet járkálok el otthonról és az, hogy nem kell senkitől függenem, ha boltba vagy bárhova megyek és hogy reggel, amikor esetleg 5-kor kell indulnom munkába, nem a buszmegállóba kell mennem, hanem csak kocsiba szállok és 10 perc alatt a munkahelyemen vagyok, ezek nagyon jó dolgok!!:-)))

Amúgy a november is elszállt pikk-pakk, hiszen dolgoztam elég sokat, a decemberem viszont nagyon jól telik. A hónap eleje zsúfoltabb volt, majd december 8-10. között Trentoban voltam barátoknál:-) Nagyon jó volt újra a gyönyörű trentinoi hegyek közelében, pihenéssel, ajándékvásárlással tölteni azt a pár napot:-)
Na meg persze az idei tél első forralt bora és bombardinoja is emlékezetes marad:-)

én és az isteni bombardino:-)

Viszont igazából a trentinoi 3 nap után gondoltam bele, hogy már csak egy blokk és bizony jövök haza Magyarországra, így az utolsó napok meglehetősen rohanósak maradtak. Még jó, hogy easyJet Karácsonyra kedveskedett egy extra pihenőnappal csak úgy, amit el is töltöttem mindenféle ügyintézéssel. Aztán 16-án Malévra szálltam és jöttem haza:-))
Most már itthon vagyok Győrben, de előbb még 2 napot Pesten maradtam és barátnőimmel találkoztam, ezúton is köszönöm Nektek Krisztinám, Ándrea, Anna, Zoli és Zsuzsi, nagyon-nagyon jó volt Titeket látni:-)))
A Jézus Krisztus Szupersztár pedig szintén szuper volt, pláne, hogy ismét beleszerettem egy nagyon helyes színész fiúkába:-))) Na persze ez azért túlzás, de amellett, hogy az előadás önmagában is nagyon jó volt, volt kit extrán nézni:-)))

Az elkövetkező napokat Anyum és itteni barátok társaságában töltöm majd sok pihenéssel és egy kis karácsonyi készülődéssel:)
Ezúton kívánok Nektek is Nagyon Boldog, Békés Ünnepeket, az új évben jelentkezem!:-)

Szeptemberi nyaralássorozat 2. rész :-))

Bár úgy terveztem, hogy az 1. rész után maximum pár nappal később következik majd a második rész, de az októberem - leginkább amiatt, hogy autóvásárlási projektben voltam és emiatt kétszer is hazautaztam a munka mellett - annyira zsúfolt volt, hogy nem tudtam leülni és megírni azt, amire most végre van időm, azaz a 6 nap szicíliai nyaralásunkat Anyummal, Viki unokatesómmal és az ő anyukájával, Liával:-))

Ha választanom kellene Ligúria és Szicília között, megmondom őszintén, hogy gondban lennék, de szerencsére senki sem állít választás elé, szóval azt választom, hogy mindkettő gyönyörűséges!!:)

Utóbbiba szeptember 15 és 20-a között volt lehetőségem eljutni és egy csodálatos 6 napot eltölteni, melyet azt hiszem, hogy Anyukám nevében is elmondhatok:-)
Velük amúgy Cataniában találkoztam, mivel én Milánóból mentem easyJettel, ők pedig Budapestről jöttek közvetlenül a WizzAirrel, majd ott az első dolog az volt, hogy átvettük a bérelt autót, hogy azzal járjuk be minél jobban a nap szigetét:)
Átvettük a szép kis Puntót és útra is keltünk első állomásunk felé, ami Agrigento volt. Oda is értünk gond nélkül, egyedül az indulásnál kavarogtunk picit, de amikor kijutottunk Cataniából, már semmi gond nem volt. Agrigento amúgy a Templomok völgyéről híres, méltóan, azt kell, hogy mondjam. Szerencsére az idő is csodás volt - amúgy végig az volt:) - szóval így egy kellemes, pár órás sétát töltöttünk el a görög templom maradványok között.

Következő úticélunk Agrigento közelében volt, Realmonte településnél, méghozzá a Scala dei Turchi, magyarul a törökök lépcsője. Ez egy fehér, természet formálta, lépcsőszerű képződmény, nagyon szép és hatalmas. Kár, hogy délutánra, amikor odaértünk, picit befelhősödött, pedig ragyogó napsütésben gondolom, hogy még sokkal szebb, bár így is az volt:)

A törökök lépcsője után hosszú út állt még előttünk, mivel az első éjszakát - és az utána következőt is - Palermóban töltöttük és ehhez bizony keresztben át kellett vágnunk a szigetet. De szerencsére épségben odaértünk, a szállás megtalálásával volt bajunk és nem is kevés, a GPS ugyanis bedöglött teljesen és teljesen máshol mutatta a "célt", mint ahol valójában volt. Még szerencse, hogy a recepción dolgozó srác nagyon rendes volt és telefonos segítséggel eljuttatott minket a szállásra, ami amúgy fent volt a Palermót övező dombos részen és emiatt gyönyörű kilátás nyílt az éjszakai Palermóra.

Második napunkat Palermóban töltöttük, hiszen nagyon nagy város és azt kell, hogy mondjam, nem is igazán volt elég, hogy mindent megnézzünk, de betekintésnek mégiscsak szuper volt.
Láttuk a dómot, a kapucinusok katakombáit, a normannok palotáját, Palermó két legnagyobb színházát és persze magunkba szippantottunk egy jó adagot az igazi Szicíliából.
Este későn értünk vissza a szállásra fáradtan, de élményekkel teli.

milyen jó is a legyező a melegben:-)

A 3. napunkat a kocsiba bepakolással kezdtük, ugyanis Palermót elhagyva San Vito Lo Capo felé indultunk, ahol egy csodaszép nemzeti park található, amely egyébként az UNESCO részét képezi. Mi a Palermóhoz közelebbi bejáratot választottuk, Scopellot, mivel aznap estére még vissza kellett érnünk Cataniába és így is vezettem eleget, ezzel legalább megsprólotunk egy kis időt.

micsoda színek...

Viszont sajnos a scopelloi oldalról nehezebbnek tűnt a terep, megmondom őszintén, hogy én könnyebbet reméltem, könnyebbre számítottam, anyu miatt mindenképpen.. Szóval nem maradtunk annyira sokat, mert még nekünk sem volt annyira egyszerű a szintkülönbségek, nagy kövek miatt. Viszont mivel találtunk egy szép, nagy, árnyékos fát, anyukám ott pihent kicsit, amíg mi lemásztunk szó szerint a tengerhez. De azt gondolom, hogy kár lett volna kihagyni, mert ilyen színeket nem sokszor lát az ember szerintem. Valami csoda volt... Pedig májusban, amikor Szardínián voltam, is ezt mondtam, de ez a tenger színe bizony vetekedett azzal, amit Szardíniában láttunk. Egyszerűen meseszép volt és teljesen átlátszó, halakkal, kövekkel, mindennel:-)) Itt gyorsan megfürödtünk, de aztán el is indultunk vissza, egyrészt, hogy anyumat ne hagyjuk sokáig egyedül, másrészt meg mert vissza akartunk indulni időben Cataniába.
Oda is értünk időben és bár a GPS ott sem működött először igazán, de szerencsére emlékeztem a B&B-re, hiszen februárban, mikor először voltam Cataniában 2 napra, is ott szálltam meg, úgyhogy megtaláltuk:-))
Utána aztán még elmentünk egyet sétálni Cataniába, meg vacsoráztunk, a következő, immáron 4. napunkon egy újabb utazás következett, ezúttal Messinába és Taorminába.

Messina

Taormina:)

Az időnk szerencsére továbbra is mesés volt, szép barna színem is volt:-))) Messina belvárosa nagyon szép, amiért viszont unokatesómék leginkább akartak menni, az szerintem nem jött át annyira, maga a szoros, hogy csak pár km-re vagyunk Olaszország többi részétől, nem volt érezhető, az látszott, hogy egy szigeten vagyunk. De a belváros nagyon szép volt:)
Ami ezután következett, az viszont megint örök élmény marad. Taorminába mentünk, hogy a görög színházat megnézzük. Egy kacskaringós szerpentinen mentünk fel egy darabig, ahol aztán a kocsit le kellett tenni és onnan ingyenes buszok vittek fel minket Taormina belvárosába, ahonnan egy kevés sétával el is értük a görög színházat. Nagyon szép volt a színház is, meg a látvány is, ami onnan nyílt Szicília többi részére és a tengerre..
Jó pár órát el is töltöttünk itt, majd kora este visszaindultunk Cataniába, ahol egy kellemes vacsorával próbáltam elfelejteni azt a negatív dolgot, ami Messinában történt velünk sajnos. Meg akartuk tankolni a kis Puntot, de amikor bedobtuk a pénzt és már a szivattyút is levettük, hogy tankoljunk, megjelent a képernyőn, hogy jelenleg nem működik egyik szivattyú sem.... Mindezt úgy, hogy 60 Euronk volt bent.. Hát nem örültünk neki, én kimondottan ideges voltam.. Aztán ami még inkább feldühített, hogy másnap egy Essoban - Esso kútról lévén szó.. - megkérdeztük, hogy a blokkot, amit legalább kiadott az automata, be tudjuk-e váltani máshol is, de mondták, hogy nem... Szóval úgy tűnt, hogy vagy visszamegyünk másnap Messinába, vagy elveszett a 60 Euronk.. Szerencsére ez másnap mégiscsak szerencsésen oldódott meg, kicsit később még visszatérek erre:)

Utolsó előtti napunkhoz érkeztünk sajnos, amikor is következett a várva várt Etna-túra!! Sajnos ez volt az első nap, amire kicsit elromlott az idő, leginkább délutánra, de azért elmentünk az Etna-túrára, amit nem bántam meg egyáltalán, mert csodás élményben volt részünk az eső kivételével. Ugyanis az Etna - 2011-ben 14-szerre - aznap tört ki újra!!:) Sajnos a felhők miatt magát a lávát nem láttuk, de mivel vulkán barátunk már délelőtt óta készülődött a kitörésre, egész nap hallatta magát és számomra már ez önmagában is hihetetlen élmény volt. Közben aztán eleredt az eső, befelhősödött, ami későbbre szerencsére kicsit javult, de időközben a "jelzések" után tényleg kitört az Etna. Bár számítottunk rá, mert vezetett túrával voltunk fent és a túravezető mondta délelőtt 10 körül, hogy az előrejelzések szerint 5-10 órán belül újabb kitörés lesz és ez délután 2 körül meg is történt:-))) Gyűjtöttem is szépséges vulkáni köveket, na meg aztán a hajam, ruhám, mindenem teli lett hamuval, hiszen az égből ezúttal hamuzápor esett...

Az Etna megmutatta erejét okt. 19-én..

Este aztán, mikor visszaértünk a szállásra, még találkoztam egy órácskára egy szicíliai barátommal, Rosarioval, akinek az Etnás élményeken kívül elmeséltem a messinai "élményünket" is. Nagyon rendes volt, mondta, hogy adjam oda neki a blokkot és elintézi nekem a pénzt, mivel van egy messinai barátja, aki vissza fogja tudni szerezni. Megmondom őszintén, nem igazán bíztam az ügy sikerében, túl macerásnak tűnt, de Ro igazán szuper rendes volt, mert nagyjából 1 héten belül már ott volt a pénz a számlámon:-)

Szóval végülis nagyon jól zárult a szicíliai nyaralás, volt benne minden, nagyváros, kisváros, Etna-kitörés, görög történelem... :)

Ezzel zárom most a mai bejegyzésemet, képeket is csatolok majd a bejegyzéshez utólag, mert ma az internetem valahogy nincs a topon...:( Azért remélem, hogy képek nélkül is élvezhető ez a kis írás:-) Jó éjt!