Szardínia... Második rész:-)

Ahogy ígértem, ma folytatom a tegnap félbe hagyott beszámolót:-)

A 3. nap végénél, a szuper sok fogásos vacsinál hagytam abba, ha minden igaz.. Tehát a vacsi után, kellemesen becsípve úgy döntöttünk Annával, hogy mielőtt visszamennénk a B&B-be, lemegyünk a tengerpartra kicsit, nagyon kellemes idő volt, szóval egy picit sétáltunk, miután mindketten degeszre ettük magunkat..

4. nap aztán megint tovább kellett állnunk.. Ez volt az egyetlen nap a hatból, amikor az idő sajnos nem volt valami fényes. Vagyis inkább azt mondanám, hogy délutánra már sokkal jobb lett, de délelőtt nagyon nagy szél volt és emiatt egész hideg, főleg a tengerparton. Pedig a B&B-s nőci ajánlott is nekünk egy gyönyörű tengerpartot - Is Arutast -, mondta, hogy itt rizsszem nagyságú fehér, átlátszó kövek borítják a partot és hogy napsütésben csodaszép, ugyanakkor vigyázzunk is majd a leégéssel, amire aztán sajnos nem volt szükség, mert nap helyett orkán erejű szél volt.
Ezeknek a kis kavicsoknak az érdekessége amúgy, hogy egy szomszédos szigetről "érkeznek", amely egyébiránt egy angol lord tulajdona és több száz év kell hozzá, hogy kialakuljanak. Ezért büntetik is azt, aki visz belőle, mivel évekkel ezelőttig állítólag pl. a Smaragd partról zsákszámra vitték ezt a homokot, ami miatt a másik oldalon elkezdett értelemszerűen fogyatkozni. Hogy lássátok, milyen is, rakok fel egy fotót, bár biztos vagyok benne, hogy napsütésben egész más színeket tükrözött volna..

chicchi di riso - olaszul:)

Szóval ezen a strandon végül nem fürödtünk, mert hűvös volt nagyon, a következő útunk viszont megint egy csodaszép helyre vezetett, S'Archittuba.. Itt egy természetes árkádot láthattunk, amely egyébiránt 15 m magas és alatta tengervíz "folydogál"... Hihetetlen... Persze most, hogy szeles volt az idő, még durvább volt, mert nagyon komoly hullámok voltak, az árkád alatt is, szélcsendesebb időben biztos más, a neten olvastam, hogy a bátrabbak - én nem tartoznék közéjük - beugrálnak a tetejéről a vízbe... Szóval azt kell, hogy mondjam, hogy napról napra azt éreztük Annával, hogy ááááá, ennél szebbet nem láthatunk és mindig meglepett minket a természet, Szardínia.. De az biztos, hogy ez az árkád a legszebbek közé tartozott...:)

Innen tovább vezett az útunk észak felé, útközben ismét gyönyörű, hegyi - alatta a tenger - utakon kanyarogtunk, amíg el nem értük Algherot. Itt nem álltunk meg aznap, másnap viszont visszatértünk vacsizni, erről később:-)
Mivel már jócskán belementünk a délutánba, inkább úgy döntöttünk, hogy megkeressük a 3. - utolsó két éjszakára foglalt - szállásunkat, amit ezúttal már egész könnyen meg is találtunk. Igaz, amikor lefoglaltam, a tulajék elfelejtették közölni, hogy legjobb, ha jeep-pel megyünk, mert óriási kövekkel borított földúton kell felmennünk, hogy elérjük a szállást... Na mindegy, végülis szép tiszta volt minden, még a kaján spóroltak a tulajék, szóval a 3 szállás közül messze ez volt a legrosszabb, de hát igazából csak aludni mentünk oda:-)

Elérkezett az 5. nap sajnos, az idő rohant, mint ahogy azóta is, hiszen holnap lesz egy hete, hogy hazajöttünk...:(
Ezúttal ismét egy gyönyörű strandra, Stintino "La Pelosa" nevű strandjára vezetett az útunk, amit a B&B tulaja ajánlott nekünk, legalább egy plusz pont így jóváírható a számláján..:) Hát amikor megkérkeztünk, itt is tátva maradt a szánk... A víz színe egy csoda volt, vagy inkább a színei, mert hogy több, egyenként csodaszép színben pompázott a víz....

Stintino

Hát ezen a strandon töltöttük utolsó előtti napunkat, majd este - mivel a váltóruha a kocsiba volt készítve - egyenesen Algheroba vezetett az útunk, mert mindenki mondta, hogy gyönyörű és hogy látnunk kell.. Hát igazuk volt, tényleg megérte megnézni. Este 7 körül, tökéletes időben értünk oda, sétáltunk egyet a belvárosban, majd miután pont belebotlottunk az útikönyv által ajánlott egyik étterembe, úgy döntöttük, hogy - naplemente és a Capo Caccia szikla megcsodálása közben - itt vacsorázunk. Mivel ez volt az utolsó esténk, ki is rúgtunk a hámból, tengeri herkentyűket ettünk előételnek, majd sültmalackát főételnek, hozzá egy üveg fehérborral..:-)

Éjszaka értünk vissza a szállásunkra, ahonnan másnap - immáron sajnos az utolsó napunkon - ismét csomagokkal indultunk tovább, hogy bejárjuk Szardínia északi partját, majd este onnan induljunk vissza Milánóba.
Első útunk Castelsardoba vezetett, egy nagyon szép, szintén tengerparti város, azonban mivel dombra épült, a kilátás ismét meseszép.. Itt töltöttünk nagyjából 1 órát, majd a tengerparti utat választva haladtunk tovább.

naspolya majszolás közben:-)

Castelsardo

A nap további részében szintén gyönyörű utakon haladtunk és mindenképp szeretnék megemlíteni még két csodaszép helyet, az egyik Capo Testa, ahol meg is álltunk és a meleget és egyben az utolsó napot még kihasználtuk egy kis strandolásra. Innen - mivel a két szigetet, Korzikát és Szardíniát ennél a csücsöknél mindössze 12 km választja el - jól láthattuk Korzikát is:-)
A tengerpart és a sziklák itt is gyönyörűek voltak, láttunk medúzát és polipot is:-)

Capo Testa

Majd miután este még le kellett adnunk a kocsit, tankolnunk kellett, még a bőröndöt is el kellett rendeznünk, hogy sikerüljön bezárni estére, így átöltöztünk immáron utazós ruhába és mielőtt elértük volna Olbiát még egy helyen álltunk meg, Capo D'Orsonál, ahol egy hatalmas, medve formájú sziklára mászhattunk fel - egész pontosan a medve belsejébe - ahonnan, csak hogy a nyaralásunk utolsó órái is mély nyomot hagyjanak bennünk, a Maddalena szigetekre nyerhettünk fantasztikus kilátást... Ez volt szardíniai nyaralásunk utolsó helyszíne, innen már a reptérre, majd Milánóba vezetett az út, viszont azt hiszem, hogy ezt a nyaralást - sem - fogom sosem elfelejteni, sőt, egész biztos, hogy visszatérek még Szardíniába, talán pont Anna barátnőmmel:-)

Jó olvasást!:-)

Életem egyik legszebb nyaralása... Szardínia.. Első rész, folyt. köv.:-)

Ahogy ígértem, most elmesélem ezt a csodaszép, szardíniai nyaralást, ahol 1 hetet töltöttünk el Anna barátnőmmel.

Már pár hónappal ezelőtt kitaláltuk, hogy elmehetnénk nyaralni valahova, aztán hamarosan megszületett az ötlet is, Szardíniát választottuk. Egyikünk sem volt még ott sosem - na jó, a repterek kivételével:-) - szóval mindketten nagyon vártuk már a nyaralást. Amikor tervezgettünk, kitaláltuk, hogy a legjobb talán az lenne, ha bérelnénk kocsit és ahelyett, hogy egy helyen maradunk végig, bejárnánk Szardínia egy jó részét. Végül sikerült is megvalósítani ezt, így azt gondolom, hogy még több élménnyel teli jöttünk haza...
Annának ugyebár előbb hozzám kellett kijönni, majd innen indultunk május 12-én délelőtt Cagliariba, ami Szardínia déli részén van. A kocsibérlést és szállást már korábban elintéztem, szóval elvileg ezek rendben voltak és tényleg rendben ment minden.

Cagliari repterére megérkezve megkerestük az autókölcsönzőt, ahol egy csodaszép, fehér Golfot bocsájtottak a rendelkezésünkre..:))) Hozzáteszem nem volt kicsi kocsi, szóval azért meg kellett szoknom, pláne mert az elmúlt fél évben egyáltalán nem vezettem, és akkor ne beszéljünk az olasz vezetési stílusról..:) (bár szerintem Szardínián még annyira nem is lehet panaszkodni, főleg mondjuk Nápolyhoz képest..)

Szóval az első útunk Quartu S. Elenaba vezetett, ami Cagliaritól egy picit keleti irányba található, Szardínia déli csücske és Cagliari között. Meg kell hogy mondjam, az olasz közlekedési táblák meglehetősen érdekesek.... :) Az elején volt, hogy megtévesztett minket rendkívüli logikájuk, de a nyaralás végére már úgy belejöttünk, hogy eltévedésről szinte szó sem lehetett:-) (ja igen, és mindezt úgy, hogy nem volt gps-ünk - pedig azzal kértem a kocsit - na meg egy komolyabb úti térképünk sem)
Na de visszatérve a nyaralásra Quartu S. Elenát meg is találtuk, de a szállás nagyon kacifántos helyen volt, szóval a végén eljött értünk a tulaj, mert szerintem az életben nem találtuk volna meg:) Nagyon szép kis B&B volt, tulajdonképpen egy külön lakrészt kaptunk, ahol volt 2 szoba, két fürdő és konyha. Viszont az első éjszaka csak mi voltunk, szóval a közös rész teljesen a miénk volt:-)
A tulaj tanácsára aznap este bementünk Cagliariba, hogy a másnapot pihenéssel, tengerparttal töltsük. Így kicsit magunkba szippanthattuk egy szárd nagyváros hangulatát, felsétáltunk a várnegyedbe, ahonnan egy nagyon szép naplementét is láthattunk, majd este - miután mindketten nagyon fáradtak voltunk - úgy döntöttünk, hogy kialusszuk magunkat.

Cagliari után a második napot így teljes egészében tengerpartozással töltöttük, Villasimiusba vettük az irányt.. Hát mit is mondjak.. Igazából szinte amint elindultunk, és elértük a tengerparti utat, tátva maradt mindkettőnk szája, annyira gyönyörű helyeket láttunk.. Út közben készítettük sorban a fotókat, hogy ez a gyönyörű élmény a jövőben is megmaradjon és ezúttal már gond nélkül érkeztünk meg Villasimiusba, ahol nagyon szép tengerpart várt minket..:)

Szívem szerint még nagyon sok fotót tennék fel, de egyrészt akkor sosem fejezném be ezt a bejegyzést, másrészt pedig ízelítőnek szerintem ennyi is elég, hiszen ezekből is látszik, hogy mennyire szép hely Szardínia..
Villasimius után este ismét Cagliariba vettük az irányt, hogy valami finomat vacsizzunk a zsúfolt, éttermekkel teli kis utcák egyikén. Találtunk is egy nagyon jónak tűnő - nem is csalódtunk benne:) - éttermet, ami teljesen tele volt még este 22 órakor is, szóval gondoltuk, hogy nagyon nem nyúlhatunk mellé. A finom vacsi és bor után elégedetten és újabb élményekkel gazdagodva tértünk vissza Quartuba, a B&B-be.

Ezen a helyen 2 napot töltöttünk, a 3. nap - ezúttal csomagokkal - elindultunk Szardínia középső része felé, egész pontosan Baruminibe, ahol a tenger után ezúttal más látnivalók, Szardínia több ezer éves erődítményei, ősi kőemlékek, a nuraghék vártak minket.

Az itt töltött néhány óra után - még mielőtt visszatértünk volna a tengerhez vezető útra - még feljebb mentünk Szardínia középső részén, hogy az útikönyv szerint is ajánlott hegyi úton, a Gennargentu-hegységben autókázzunk. Bár én imádom a vizet és igazából preferálom is a hegyekhez képest, de a sok zöld, rengeteg szín, kacskaringós utak miatt ez a rész is örök élmény marad:)

Kora este felé érkeztünk meg S. Giovanni di Sinisbe, ahol a 3. éjszakánkat töltöttük egy szintén nagyon szimpatikus B&B-ben, ahol a tulaj estére egy szuper éttermet is ajánlott nekünk. Itt fix menü volt, nagyjából fix érkezési időpontokkal. Mindenkinek este 8-9 körül kellett megérkezni, ugyanis az étterem sajátossága az volt, hogy mindenkinek ugyanazokat a fogásokat tálalták fel, őszintén szólva annyira sok mindent, hogy lehetetlen volt befejezni.

Amint megérkeztünk, már az asztalon várt minket az előétel, csupa halfinomságokkal, majd rögtön kérdezték, hogy milyen bort és vizet kérünk. Az előétel után jött az első fogás, az egyikben ezúttal nem volt hal, hanem tészta volt, a másik valami tarhonya szerű étel volt, szintén tengeri herkenytűkkel fűszerezve:-)

A legjobb azonban a 3. fogás volt, amikor is 3 egész halat hoztak ki - nekünk 4-et:-) - az egyiket rántva, a másikat grillezve, stb.
Hát persze ezt is lehetetlen volt befejezni és ezután még jött a desszert, kv, majd befejezésül a fincsi mirtó, amelytől - miután a pincérek hoztak nekünk második kört is - kellemesen becsíptünk:-)

Viszont nagyon jót vacsiztunk ebben az étteremben és mindezt elfogadható áron.

Sajnos most abba kell viszont hagynom az élménybeszámolót, mert ma délután még egy Palermo és egy Catania is vár rám, szóval készülődnöm kell, de holnap folytatom a nyaralás második felével:)

Szép délutánt!:)

3 nap Bergamoban, kedvenc lakótársamnál és eddigi életem és repülésem legdurvább vihara....

Aki követi az írásaimat, attól elnézést kérek, hogy az elmúlt 2 hétben nem írtam, de az elmúlt 2 blokkom eléggé húzós volt, sokat repültem és sokszor a délutánt az ágyban töltöttem, annyira fáradt voltam.. Most épp itthon vagyok standby-on, 15 órától 23 óráig. Rögtön 3 óra után már hívtak is, de ezúttal nem azért, hogy már mehetek is repülni, hanem csak szóltak, hogy a holnapi 4 szektoromat megváltoztatták standby-ra.. Nem tudom, hogy miért, mert jelenleg holnapután is sby-om van.. Az egyikre szinte biztos, hogy behívnak, akkor meg már jobb lett volna a holnapi fix napom, ami ráadásul nem is lett volna annyira megerőltető... Na mindegy, egyelőre ez van, meglátjuk, hova "reptetnek" a következő napokban:)

Na de most inkább egy kicsivel korábbi élményeimről szeretnék írni:) 2 hete kedvenc lakótársam, Angie, hazament anyukájához, nekem meg aznaptól épp 3 nap szabadnapom volt. Mivel ezt már előre tudtam, meg Angie is, így megkérdezte, hogy lenne-e kedvem elkísérni Bergamoba. Ő több mint 1 hetet maradt, én csak a 3 szabadnapomra tudtam, de azokban a napokban ráadásul gyönyörű idő volt, szóval szívesen mentem:) Anyukájára is kíváncsi voltam már, mivel annyira sokszor üdvözöltük egymást telefon keresztül, most legalább élőben is találkozhattam vele.
Szóval április 18-20-a között voltam Angie-éknél, nagyon jól éreztem magam:) Első nap délután elmentünk egy nagyon szép tóhoz, Lago D'Iseo a neve, a Lago Maggiore-hez hasonlóan ezt is hegyek vették körül. Egy kis sziget is van a tóban, a neve Mont'Isola, ami annyit jelent, hogy egy hegy formájú sziget, hát nagyon szép volt:-) Ráadásul arról a pontról, ahova Angie elvitt, gyönyörű kilátás nyílt szinte az egész tóra:-) Íme néhány fotó:

Lago D'Iseo a "szigetheggyel"

Este vacsi előtt egy aperitivora megálltunk egy másik kis városban, Pisogne-ban, amikor ideértünk, épp ment le a nap, hát nagyon szép volt itt is, meg kell, hogy mondjam.

Hát ezeken a helyeken jártunk első nap, de második nap sem unatkoztunk, sőt.. Nagyon szép helyen jártunk akkor is:) Angie elvitt Bergamoba, egy fél-1 órás sétával felsétáltunk a történelmi belvárosba, ami nagyon szép. Itt töltöttük a délutánt, fagyiztunk, majd itt sem maradhatott el az aperitivo az imádott spritzemmel, illetve chipsszel, mogyoróval és olivabogyóval:-)

Angie:)

Bergamo

Az Angie-éknél töltött 3. napon sétáltam egyet Cenate Sopra környékén, ahol Angieék laknak, mert neki pont aznap délelőtt volt egy időpontja egy orvosi kivizsgálásra. Kora délután pedig indultam vissza, hogy időben hazaérjek, hiszen másnap egy új blokk kezdődött, nem is akármilyen.

Hogy a repülésen túli élmények mellett a repülésről se feledkezzünk meg, és hogy ne mindig csak a pozitívumokat írjam le, íme 2 dolog, az egyik meglehetősen negatív egy igencsak bunkó utassal, a másikat inkább rázósnak mondanám, de megúsztam épségben:)

A bunkó utas sztori friss, szóval még emlékszem rá nagyon is.. Múlt héten történt, egy palermói járaton. Felszállás és leszállás előtt ugyebár ellenőrizzük mindig a biztonsági öveket, hogy be vannak-e kapcsolva. Az változó, hogy ki ellenőrzi a biztonsági öveket, aznap épp én ellenőriztem a kabin egy részén. Ezzel a bizonyos utassal már felszálláskor is gondom volt, mert nem akarta kikapcsolni a telefonját. De akkor legalább csak puffogott, leszálláskor átment egyenesen bunkóba. Ja igen, azt tudnotok kell, hogy a kabin ellenőrzése leszállás előtt nagyjából 10 perccel történik, szóval azt hiszem, hogy ez nem olyan sok idő. Kedves utasom épp aludt, szóval fel kellett hogy ébresszem, de persze nem rontottam rá, hogy "hé öreg, ébredj már fel:)".
Hát nem tetszett neki, szóval itt indult a show.. Mondta, hogy hát ezt nem hiszi el, nem láttam, hogy aludt, miért kellett felkeltenem. Erre még kedvesen mondtam neki, hogy 10 perc múlva leszállunk és mivel a keze a biztonsági öve előtt van, ami így nem látszik, fel kellett, hogy ébresszem. De erre nem nyugodott meg, hanem folytatta, hogy semmi okom nem volt rá, mert a biztonsági öv látszott és egyébként is.. Erre pedig én is folytattam, hogy de igen is volt, mert nem látszott és egyébként is. Na és bunkókám erre beszólt, hogy talán le kellene cserélni a szemüvegemet... Kedves... De mivel a közelben ülő utasok is hallották, az egyikük beszólt neki, hogy hagyja már abba, nem veszi észre, hogy nincs igaza??? Ez azért jól esett... Utána viszont egy kicsit rosszul éreztem magam, engem azért rosszul érintenek ezek a dolgok és fél év alatt ez volt az első ilyen "durva" beszólás. Na de mindegy, utána úgy voltam vele, hogy jobb meg sem hallani az ilyet, hiszen egyrészt nem neki volt igaza, másrészt meg ha ennyire buta, akkor vessen magára, ha legközelebb egy erősebb turbulenciánál repül egyet... Mint ahogy én tegnap... Innen akkor át is nyergelek a másik sztorira, ez egész pontosan tegnapi..
Délután 13:40-re mentem dolgozni, úgy volt, hogy Palermoba majd Cataniába megyünk, dupla Szicília, mindegyik nagyjából másfél órás út, szóval nem éppen rövid. Éjfélkor végeztem volna.. Mondta a kapitány már előre, hogy csúnya vihar van Palermóban, szóval várható egy kis turbulencia.. Ilyen máskor is volt már, szóval ettől annyira nem tartottam. 17:20-kor kellett volna landolnunk. A pilóták 17 órakor mondták be, hogy készítsük fel a kabint leszállásra, ami a szokásos 10 perchez képest 20 perc volt, szóval gondoltuk, hogy biztos a vihar és az esetleges turbulencia miatt. Végig is mentünk a kabinban, összegyűjtöttük a szemetet, ellenőriztük az utasokat, stb, majd már épp leülni készültünk volna, de még a hátsó galley-ben (légiközlekedésben = konyha) voltunk, amikor bemondta a kapitány, hogy cabin crew, fasten your seatbelt immediateli!! Azaz, kapcsoljuk be azonnal a biztonsági öveinket.. Épp le akartam ülni, amikor is hirtelen akkorát süllyedt a gép, hogy én kb. 30 cm-t ugrottam... Nem tudom pontosan, hogy mennyi volt, de elég komoly.. Az utasok ekkor már be voltak csatolva ugyebár, mi nem.. Na, ekkor azonnal leültem, még jó, hogy nem érkeztem rosszul, mert akár mindkét bokámat kitörhettem volna....
Ez nagyjából 17:20-kor lehetett, amikor már le kellett volna szállnunk. Na, innentől kezdve biztonsági övekkel biztosítva nézegettünk kifelé az ablakon, bár semmi nem látszott, csak a nagy szürkeség.. Nagyon durva, szürkés-sárgás volt az ég, mintha homok lett volna.. Egy jó fél órát fent köröztünk, később mondta a kapitány, hogy amikor megkezdte a süllyedést, annyira rosszak voltak az időjárási viszonyok, hogy inkább megfordult és meg sem kísérelte, ezért voltunk vagy fél órát a levegőben. Ezután aztán megint megkíséreltünk leszállni, úgy 17:50 felé, már a futómű (asszem így a helyes:) is kint volt és már a házak is látszódtak, szóval eléggé lent voltunk.... Csak épp amikor nézegettem kifelé az ablakon, olyan erősen fújt a szél és mozgatta a gépet és a szárnyat, hogy minden egyes lökésnél vagy látszódtak, vagy nem a házak.. Azaz le, föl, le, föl... Ez egy kicsit tényleg félelmetes volt... Nem is szálltunk le, a pilóták is látták, hogy esélytelen, szóval egy go around/riattaccata avagy megszakított megközelítés vagy nem tudom, hogy van helyesen. A lényeg, hogy egy kis "gáz" és újra felszálltunk.... Megint bele a csodás felhőkbe, megint turbulencia, majd kicsit később bemondta a kapitány, hogy a lehetetlen időjárási körülmények miatt elmegyünk nyugati irányba, majd meglátjuk, hogy milyen a helyzet és ha a 2. kísérlet sem sikerül, akkor Cataniában szállunk le.. Szóval ez a vihar tényleg nem volt gyenge.. 18:20-kor, szóval már több, mint 1 órás körözés után újra megkíséreltük a leszállást.. Ekkor a pilóták azt az infót kapták, hogy 2-3 gépnek sikerült leszállni, ugyanakkor volt vagy 3 gép, amik közül kettő Cataniában szállt le, egyik pedig visszament Nápolyba..
Nekünk ezúttal sikerült, erős széllel ugyan, de leszálltunk... Mondanom sem kell, a pilóták óriási tapsot kaptak.. Szerintem mindenki megkönnyebbült, mi is... Mindenesetre nem kívánok senkinek sem ilyen "élményt"...:)

Hát mára ennyit, azt hiszem, sikerült bepótolnom a lemaradásomat. Legközelebb szerintem az egy hetes szardíniai nyaralásom után írok, ahova 12-én megyünk Anna barátnőmmel és már alig várom:-) Szép estét mindenkinek:-)