Újabb napok, újabb élmények, nem is akármilyenek:)

Újabb napok - vagyis megint 2 hét - teltek el az Olaszországban töltött immáron több, mint 4 hónapomból.. Hihetetlen még mindig, meg kell, hogy mondjam. Az idő itt szerintem jobban rohan, mint egy irodában. Talán azért is, mert minden nap repkedek ide-oda, minden nap más utasokkal, más kollégákkal utazok és így az egész olyan változatos.

Az elmúlt 2 blokkom - utóbbiból még van 3 nap, a mai, illetve holnap-holnap után egy nápolyi éjszakázás - amúgy nagyon jól telik. Mindkettőnek az eleje egy reggel 6-os reptéri standby-val (ASBY) kezdődött, egészen délig. Talán múltkor írtam, hogy eddig milyen szerencsés voltam, mert mindössze egy ASBY-em volt, az is még novemberben. Meg talán azt is írtam, hogy hogy utáltam:) Vagyis elég uncsi volt, pláne mert 2 hét után senkit nem ismertem, szóval még csak beszélgetni sem nagyon tudtam. Aztán december-januárban nem kaptam egyet sem, erre most februárban kettőt is.. Na mindegy, most már mindkettő sokkal jobban telt, mert egyrészt sokkal több embert ismerek, így a kollégák, akik velem együtt csücsültek a reptéren, ismerősek voltak, másrészt meg az egyik nap reggel 6-8 között, a másik nap pedig egyenesen reggel 6-9 között aludtam, mint a bunda:-)))) Persze a telefonom ott volt mellettem, hogy hátha megcsörren, erre ugye fel kell készülni, de szerencsére nem csörgött egyik alkalommal sem.
A mostani blokkban amúgy ránk hoztak egy kis szívbajt, mert 11 felé - amikor mindössze 1 óra volt hátra - úgy tűnt, hogy lesz egy dél-olasz útunk, egy Lamezia és vissza. Azt hiszem, hogy valami történt az ottani géppel és mint kiderült, egy üres, mentesítő járatot kellett küldeni, ami aztán visszahozza őket. De szerencsére kiderült, hogy csak a pilóták lépték túl a megengedett repülési limitet, a cabin crew - vagyis a légiutaskísérők - nem, szóval mi maradtunk és két pilóta ment... Egy üres géppel... Azért egyszer szívesen kipróbálnám ezt is, mert nyilván ilyenkor még szabadabb a bejárás a pilótafülkébe, nincs szervíz, semmi, szóval poénos lehet:) Na persze nem 11-kor, amikor már reggel 6 óta a reptéren vagyok és majdnem vége az aznapi "műszakomnak":-)
A második napom pedig mindkét legutóbbi blokkomban egy ún. ESBY, early standby, azaz korai standby volt, ami általában reggel 3-11 között tart. Persze ilyenkor nem ülök a telefon mellett reggel 3-tól, hanem leginkább alszom:) A telefonra úgyis felébrednék, de nem volt rám szükség, így mindkét nap aludthattam sokat-sokat-sokat. Így a 6 nap helyett most 4-4 napokat dolgoztam. Igaz az előző blokkban megszenvedtem azt a 4 napot, mert 3. nap egy MXP-LGW-ATH állt előttem, ami ugye Milánó-London Gatwick-Athén...Nagyjából 11 óra szolgáltai idővel. De én azt mondom, hogy ha jó a csapat, akkor a 11 óra is letelik egész jól. Persze ha nem.... Na de erről ne is beszéljünk:)
A 4. napom szintén egy 10 és fél órás nap volt, egy MXP-CAT-MXP-SUF-MXP, amit most természetesen lefordítok Nektek. Milano-Catania és Milano-Lamezia. Mindkettő helyi út, de mindkettő dél, szóval le-fel-le fel, és azért az idő eltelik rendesen ezekkel a helyi utakkal is... De nem panaszkodhatom itt sem, mert volt szerencsém egy olyan helyes srácot megismerni az egyik úton, hogy csak na.....
Persze úgy általában azt mondhatom, hogy sok helyes utas van, de ez a srác tényleg igazán jóképű.. Viszont ami a szerencse az egészben, hogy nem csak én vettem őt észre, szóval az út végére gazdagabb lettem egy névjegykártyával:-))) Jövő hét végére pedig ezáltal gazdagabb leszek egy Cataniai úttal... Persze majd rakok fel képeket:-))) Igazából már nagyon rég el szerettem volna jutni Szicíliába, és nagy valószínűséggel ez nem az utolsó utam lesz oda, de elsőnek jó lesz és már nagyon várom:-) Mielőtt esetleg "rosszra" gondolnátok, nem hozzá megyek, foglaltam szállást, vettem útikönyvet, szóval turistáskodni fogok picit, amit összekötök egy remélhetőleg kellemes kávéval vagy vacsival egy nagyon helyes olasz srác társaságában:-)
Illetve befizetek egy félnapos Etna tour-ra is, júúúúúúúúúúúúj, nagyon várom már..... Fentről már volt szerencsém látni párszor, egy csoda szerintem.. Bár én még most is tátott szájjal gyönyörködök a sok szépségben, amit egyelőre fentről látok és ami úticélok sorra hozzák meg a kedvemet, hogy hova is kell eljutnom a közeljövőben:)
Catania után a következő Szardínia lesz, de erről majd egy következő bejegyzésben:)

De hogy egy kicsit másról is írjak. Akik ismertek jól, tudjátok, hogy imádom a kutyusokat:-) Azt hiszem, hogy ez az imádatom nem is fog csökkenni, ahogy látom. Ha esetleg lakótársammal megyünk valahova, nagyjából az összes szép kutyust megsimizem, és pár hete az egyik olasz barátom - Christian - is vett egy kutyust. Még kölyök, csak pár hónapos, szóval egy igazi kis szőrpamacs, de imádnivaló. Christian múltkor elhozta megmutatni, szóval játszottunk vele picit, lakótársamnak is tetszett. Igaz, Haika - így hívják - megmutatta, hogy bár pici vagyok még, de élesek a fogaim.. Jobb esetben csak a papucsommal játszott, rosszabb esetben engem harapdált..:) Na, de hogy kiről is van szó...

Hát ő lenne Haika, egy tünemény szerintem:-))

A héten aztán újabb jó dolgok történtek velem, kicsit beszélhettem magyarul, ami bizony jól esett a kis lelkemnek:) Persze, igazából minden nap beszélek magyarul, hisz anyuval skype-on minden nap beszélünk, de azért más az is, meg más élőben is.
Viszont Eszter "kolléganőm", vagyis most már ex Ferreros kolléganőm itt járt Milánóban:) Új munkája következtében ugyanis most már igazi üzletasszony lett és munkája következtében szerencsére remélhetőleg gyakran fog jönni:) Így pár napja kimentem elé a reptérre, amikor megérkezett, majd másnap, mielőtt ment vissza, ismét találkoztunk és igazi, olasz cappuccino társaságában töltöttünk el egy kis időt beszélgetéssel:) Eszter, itt üzenem, hogy tessék jönni minél gyakrabban:-))

Tegnap reggel kezdtem, 05:40-re kellett mennem, viszont mindössze egy Milánó-Máltám volt - még ott sem voltam, de most legalább volt szerencsém fentről látni:-)
Kicsit döcögősen indult a nap, mert a hülye buszom nem jött, amivel nap mint nap megyek dolgozni - kiderült, hogy megint megváltoztatták a menetrendet, csak "elfelejtették" lecserélni a buszmegállóban, szóval nem tudom, hogy nekem ezt honnan kellene tudnom... Na mindegy, végül minden rendben ment, sőt fél órával előbb érkeztünk meg a tervezettnél:-) Az idő csodaszép volt tegnap, igazi tavaszi napsütés fogadott dél körül, szóval hazajöttem és 2 órát a teraszon töltöttem napozással és a Katedrális című - mindössze 1000 oldalas könyv:) - olvasásával:)) Délután pedig útra keltünk Angie-vel, szerencsére ő is szeret mászkálni, mint ahogy én is, így tegnap délután Sesto Calendeben kötöttünk ki, amely szintén a Lago Maggiorenél található, nagyon szép városka. Azonban odaútunk célpontja több volt egy kellemes sétánál... Angie ugyanis ismert ott egy szicíliai cukrászdát, tipikus szicíliai sütikkel.... Hát igen.. Így életemben először - és egész biztosan nem utoljára - volt szerencsém megkóstolni a buonissimo Cannolot...:) Hát isteni volt.. De hogy legyen miért csorgatni a nyálatokat, mindjárt betekintést engedek nyújtani a szicíliai Cannolo látványába:)

Cannolo, Cappuccino és én:)

Séta közben a Ticino folyóról és a naplementéről is készítettem képeket, még pedig a következőket:

Hát ezekkel a képekkel zárom a mostani bejegyzést, a tegnapi napot viszont az isteni Cannolo és a kellemes séta után egyébként még egy 1100 méteres úszással zártam, hogy a lelkiismeret-furdalásom kicsit csökkenjen:) Sikerült, jól esett, most pedig kész vagyok a mai utazásra, ami egy Prága, Párizs lesz és amiről éjfél tájban érek majd haza. Holnap pedig egy újabb - remélhetőleg kellemes - éjszakázás Nápolyban, aztán a megérdemelt 3 szabadnap, amiből kettőt Cataniában töltök:) Utána újra írok, természetesen képes beszámolót:-)) Szép napot mindenkinek!:)

Az itt töltött 4 hónapom legeslegszórakoztatóbb repülése...:)))

Ahogy ígértem, mostantól kezdve újra visszatérek a rendszeres íráshoz, még ha esetleg nem is történik annyi minden. De most ráadásul történt is, ez a hét is elég mozgalmasan telt:)

A munkanapjaim száma most csak 4 volt, mivel január végén még volt 2 nap szabim, így a szokásos 6 nap négyre redukálódott, de ebben a 4 napban azt hiszem, hogy benne volt az eddigi itt töltött időm legeslegszórakoztatóbb repülése:))

Első napom amúgy egy délutáni standby volt, aminek már majdnem vége volt (este 8 óráig tartott), amikor is fél 8-kor megcsörrent a telefon egy angliai számról... Pont előtte mondtam Angie-nek (a lakótársam), hogy milyen szerencsés vagyok, mert eddig egyszer sem hívtak még standbyról (vagyis egyetlen egyszer, még a legelején, ami nem épp a legjobban sült el, de most már nem lényeges), amikor is 5 percre rá hívás.. Annyira másra koncentráltam, hogy meg sem fordult a fejembe, hogy az easyJettől hívnak, amíg fel nem vettem:))

Erre közölték, hogy lenne egy utam ma estére, Milánó-London Gatwick, aztán Gatwicken alszom és másnap jövök vissza... Nagyon örültem neki természetesen, este fél 8-kor jó ilyen hírt kapni. Ráadásul itthon sem voltunk, előtte kicsit kocsikáztunk Angie-vel, ezt-azt intéztünk, szóval ezután irány haza, készülődés, pakolás, kajálás, majd Angie bevitt a reptérre 9 előtt.. Be akartam checkolni a járatra, amikor is láttam, hogy áttették airport standby-ra este 10-ig a Gatwickemet. Ott volt a 2 pilóta is, kérdeztem tőlük, hogy tudják-e, hogy mi történt. Ja igen, ráadásul, mikor néztem a járatot, láttam, hogy A320-as gép, na most mivel mi itt Milánóban csak A319-cel repülünk, még inkább örültem, hogy egy tök idegen csapattal egy olyan gépen repülök, amin még sosem repültem.. Okés, hogy nem nagy a különbség, leginkább csak az, hogy picivel nagyobb, meg néhány dolog máshol van, de akkor is, kicsit meg voltam szeppenve..

De aztán a két pilóta mondta, hogy ők is jöttek volna Gatwickre, de törölték a járatot, vagyis a mi duty-nkat, mert valószínűleg az lehetett, hogy a londoni csapat azt gondolta, hogy túllépi a max. repülési limitet - amit ha úgy döntenek, meg lehet amúgy hosszabbítani valamivel, de nyilván nem akarták - és végül kiderült, hogy elszámolhatták magukat és bizony nekik kellett visszavinni a gépet Gatwickre, szóval ahelyett, hogy visszahívtak volna minket, hogy megmenekültetek, még betettek minket egy órára airport standbyra. De ilyenkor már nincs sok gép, azok is leginkább jönnek vissza Malpensa bázisra, így nem sok esély volt, hogy hívnak minket és így is lett.. Szóval este 22h-ig a reptéren csücsültem, majd hazajöttem az összekészített csomagommal...:) Na mindegy, ilyen is kell néha:)

Viszont így megmaradt a másnap délutáni MXP-CTA (Malpensa-Catania) utam, amin meg kell, hogy mondjam, nagyon jól szórakoztam. Egy olyan csapattal repültem, akiket nem ismertem előtte, de nagyon bízom benne, hogy repülök majd még ezzel a seniorral.

Úgy kezdődött minden, hogy a safety demonstrationt (ez a biztonsági dolgokat bemutató rész még felszállás előtt) nem tette automatára, hanem ő olvasta fel.. Hát amint megszólalt, tudtam, hogy "színészkedik". A hang, amin olvasott, lehetett volna egy automatáé is egész nyugodtan, egyszerűen nem tudtam abbahagyni a nevetést.. Hozzáteszem az utasok sem...:) Látták, hogy poénkodik, néztek rám is, a seniorra is, az a baj, hogy ezt szavakba önteni nehéz, egyszerűen próbáljatok elkézpelni egy olyan hangszínt, tempót, ami az ember összes komolyságát eltünteti... Szóval így indultunk:)

A seniornak - meg persze a csapat többi tagjának is - több bejelentése is van út közben, utasok üdvözlése, az étel-ital szervíz, ami felszállás után történik, stb..

Ezek között van az is, még az elején, hogy dohányozni szigorúan tilos. Hát ezt Claudio - ő a senior - mondta be, majd hozzátette, hogy aki dohányzik, az ki lesz hajítva a gépről....:)

Út közben is voltak nagyon vicces megnyilvánulásai, de sajnos nem emlékszem mindre, a végén kezdtem őket összeírni, hogy majd leírhassam itt..
A végén viszont annyi volt, hogy az utasok egy hatalmas nevetésben és tapsban törtek ki és többen javasolták Claudionak, hogy komikusnak kellene mennie.
Na, de akkor leírom, amiket feljegyeztem... Amikor a gép leszáll, bemondjuk, hogy megérkeztünk x helyre, hány óra van, stb. és hogy ne felejtsenek a gépen semmit az utasok, ellenőrizzenek mindent.

Na most ez Claudiotól úgy hangzott, hogy kérjük a kedves utasainkat, hogy ne hagyjanak semmit a fedélzeten, legfőképpen az anyósokat és férjeket vigyék magukkal, mert ha nem, úgyis visszaszolgáltatjuk őket...:))) A mobiltelefonoknak az ajtó kinyitásáig - elvileg - kikapcsolva kell maradni, de persze nagyon fontos embereket viszünk mindig, tehát amit érinti a földet a gép, az emberek általában elkezdik bekapcsolni őket.. Claudio bemondta, hogy a telefonoknak az ajtó kinyitásáig kikapcsolt állaptoban kell maradni, felesleges, hogy az ülések között rejtegessék őket, hisz a csapat látja, de leginkább hallja, ha valaki rögtön telefonálgatni kezd..:)

Majd a legvégén, mikor elköszönt az utasoktól, bemondta, hogy igyekezzenek leszállni, mert az utolsó utasnak fel kell porszívoznia a kabint....:D:D

Hát a nagy része ennyi, de persze ennél még sokkal több poénos megnyilvánulása volt, de sajnos nem emlékszem mindenre...

Ez volt a második repült napom, ezután még volt kettő a blokkból, azok is jól teltek, most meg már 3. napomat töltöm itthon, és hála istennek gyönyörű idő van, szóval ma reggel is napozással kezdem a teraszon...:)

Na, de a repülésen kívül más változás is van az életemben, végre újra elkezdtem konditerembe járni!!! Mivel ugye kocsi nélkül itt lehetetlen bárhova is menni - vagy legalábbis kétszer annyi időmbe telne - így nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy a Sheraton (5 csillagos szálloda a reptéren) konditermébe van kedvezményünk. Már nagyon hiányzott egy kis sport, szerettem volna visszatérni a rendszeres sportoláshoz, amit az utóbbi időben megszoktam Magyarországon.

Így február első napjaiban el is mentünk Angie-vel, hogy megnézzük, milyen is a Sheraton konditerme. Háááát.. Mit mondjak.. Gyönyörű szép, minden új, a konditerem mellett uszoda és szauna, török fürdő, emotional bath (aminek sajnos nem tudom a magyar megfelelőjét, de egy olyan zuhany, ahol a mindig különböző színek pompáznak, ezzel állítólag nyugtatóan hatva a szervezetre) és emellett még egy pihenő zóna is várja a sportolni, majd kikapcsolódni vágyókat.. Szó szerint élmény odamenni..

Eddig már 3-szor voltam, ma lesz a negyedik, úgy döntöttem, hogy ma konditerem helyett úszni fogok egyet..:)

De hogy lássátok is, hogy tényleg mennyire szép, becsatolok néhány fényképet:-))

Mára ennyi, hamarosan újra jelentkezem:-)))




uszoda..:)



pihenőzóna 1:-)



pihenőzóna 2:-)